[Csaladtortenet 2] (nincs tárgy)

[Leiter Éva]

KÉTFÉLE KARÁCSONY, GYÁRTÁSI HIBÁBÓL


Ünnep a karácsony, mondják fönt az égben,
és igazuk is van, de talán csak részben !
Mikor a teremtő a földet alkotta,
hogy lesz szegény és gazdag is, sajnos még nem tudta !

Gazdag s szegény ember nem állnak egy sorban,
egyik villában él, másik meg a porban !
Ilyenféleképpen látja azt az Isten,
egynek mindene van, másnak semmi sincsen !

Az öreg földgolyó két világra oszlott,
s egyenlőség terve, szerte- széjjel foszlott.
Kétféle karácsonyt ünnepel ma a nép,
egyik fényes pompás, másik szerény sötét.

Egyik csiszolt gyémánt, arany és drágakő,
másik durva acél, s megrepedt terméskő.
Egyik sok- sok kincset fenyő alá hordoz,
másiknak fája sincs, s mégis ő a boldog !!!
 
Gazdag embernek van ma nagy lakomája,
arannyal díszítve a karácsonyfája.
Tíz fogásos ételt hord elé a szolga,
s asztalának dísze: marcipános torta.

Italokból pedig van kínálat bőven,
oly nagy a választék, hétféle csak sörben.
Pezsgő, bor és koktél, üvegekbe zárva,
feszes sorban állnak, kinyitásra várva.

Enni is kezd az” ÚR”, sápadt, sárga arccal,
de csak küszködik, nem bír a malaccal !
Jó harminc kiló volt, míg élt szegény pára,
most se sokkal kisebb, alig fér tálcára.

Savanyú a képe a nagy “uraságnak”:
"ennyi vacak" mondja, miközben turkálgat.
A szolga restelli, de azért kimondja:
"hogyha nem bír vele, jobb ha NEKEM adja."

Ám haragra gerjed urának orcája,
vicsorítva mordul a szegény szolgára:
"hiába is nézel teeee - ENGEM butának,
akkor sem eszed meg, vidd ki a kutyának !!!!"

Ilyen a karácsony a gazdag nagyúrnál,
szolga éhen marad, ám a kutya dúskál !
De hagyjuk az “urat” gőgjével magára,
inkább kukkantsunk be a szegény házába.

Eljött a karácsony, s nincsen fenyőfája,
félig égett gyertyát ragaszt egy faágra.
Átszellemült arccal asztalára teszi,
ünnepi étvággyal levesét megeszi.

A második fogást csak hozzá gondolja,
sült csirkét enne most, ha rá pénze volna.
Leöblítené azt jó kis vörösborral,
s szivarra gyújtana, jóllakott gyomorral.

Mire ezt a sok jót mind végig gondolta,
ŐŐŐ,  bíz úgy érezte, éhes se volt soha !!!
Ám a gyertya lángja lassacskán elfogyott,
s Ő megbékélt szívvel lefekvéshez fogott.
 
Párnáját felrázta, papucsát lerúgta,
a pislogó gyertyát gyengéden elfújta.
Lefeküdt aludni, de ilyet ki látott,
álmában ölelte az egész világot !!!

(Gabricsevics István verse)
--
Üdvözlettel: L. Éva