[Csaladtortenet 2] házasságkötés a világháború végén a vőlegény távollétében

["Dr. Balás István"]

Kedves Listatársak!
Az álmatlanságban szenvedő Reisz T. Csaba listatársunktól kaptam meg az 
anyakönyvben megjelölt 1942-es rendelet szövegét. Köszönve ezúton is 
Csaba segítségét, a háború alatt a házasságkötés speciális lehetőségeit 
az alábbiakban foglalom össze:

A polgári házasságkötést kötelezővé tevő 1894. évi XXXI. törvénycikk 39. 
§-a előírta, hogy  "A házasság akként köttetik meg, hogy a tisztében 
eljáró polgári tisztviselő előtt együttesen jelenlevő házasulók 
mindegyike két tanu jelenlétében személyesen kijelenti, hogy egymással 
házasságot kötnek."

A világháborús időkben a vőlegény gyakran a fronton tartózkodott, s ez 
nem feltétlenül kedvezett az anyakönyvvezető előtti együttes jelenlétnek.

Ezért a magyar királyi minisztérium 1942-ben kiadta "a háború folytán 
ügyeik ellátásában akadályozott személyek házasságkötésének, valamint a 
személy állapotot érintő egyéb jogcselekményeinek megkönnyítéséről" 
szóló 2400/1942. M.E. számú rendeletét. Ez a háború folytán ügyei 
ellátásában akadályozott személynek minősítette - többek között - azt, 
aki tényleges szolgálatot teljesít a honvédségnél vagy a csendőrségnél, 
továbbá az ún. közérdekű munkaszolgálatost (1939. évi II. tc 87. §), 
végül azt is, aki a hadra kelt seregnél polgári szolgálatot teljesít.

A M.E. rendelet 7. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy "Ha az 
akadályozottnak tekintendő személy hadműveleti területen vagy az ország 
határain kívül eső egyéb területen tartózkodik, a házasság Magyarország 
területén lakó személlyel megköthető anélkül, hogy a házasulok a 
házasság megkötésére irányuló akaratkijelentésüket az illetékes polgári 
tisztviselő előtt együttes jelenlétükben és egyidejűleg tennék meg."

Az eljárás menete a rendelet szerint a következő volt:
Az akadályozott házasuló a házasság megkötésére irányuló 
akaratkijelentését a parancsnoka előtt jegyzőkönyvben rögzítette, majd e 
jegyzőkönyvet a parancsnok megküldte az itthon maradt menyasszony 
lakóhelye szerinti anyakönyvvezetőnek.
Az anyakönyvvezető a jegyzőkönyv beérkezéséről írásban értesítette a 
menyasszonyt, s ha ő ezt követően három hónapon belül az anyakönyvvezető 
és két tanú előtt kimondta a boldogító igent, az anyakönyvvezető a 
feleket házastársakká nyilvánította.
Előfordulhatott persze, hogy utólag kiderült: a menyasszony nyilatkozata 
időpontjában már nem is élt a háborús területen nyilatkozó vőlegény. 
Ebben az esetben a házasságot a vőlegény nyilatkozatát tartalmazó 
jegyzőkönyv dátuma napjával kellett megkötöttnek tekinteni. A feleség 
így jogosult lett a névviselésre, az özvegyi ellátásra, a gyermeke 
házasságból született stb.

BalásPista