[Csaladtortenet 2] Szombathely 1945. márc. 4. egy amatőr családfakutató szemével

[Joseph J Jarfas]

Kedves Listatársak,

ahogy V. Tamás már említette én (is) tényleg átéltem a háborús éveket 
Szombathelyen - bár '45-ben még csak 9 éves voltam. De persze az emlékek 
azért megmaradnak.

Mi 'kint' laktunk Szőllősben, egy kis családi házban, s bár március 
4.-re kimentünk Sébe a nagymamához, hazafelé jövet láttuk a károkat: 
döglött állatok, s néha szétdarabolt emberek maradványai mindenfelé. De 
amikor a szőllősi templomot lebombázták, otthon voltunk, s mire 
visszamentünk a mi kis ásott 'óvóhelyünkről' - hátul az udvaron - (ház 
alatt nem volt pince) a kitálalt húsleves tele lett (malter?) 
vakolattörmelékkel, mert a templom egyik ablakkerete a háztetőre 
csapódott be. Ez még '44-ben volt. Abban az évben kezdtünk ásni egy 
óvóhelyet a kerteben, de a talaj olyan homokos volt, két méter mélyig, 
hogy állandóan beomlott (s persze pénzünk nem volt kitámasztó 
gerendákra). Ezért lett aztán egy kis árok ásva az udvaron, amit le is 
fedtünk, de egy közeli bombatalálattól nem tudott volna megvédeni bennünket.

Arra is emlékszem, bár nem tudom pontosan mikor volt, amikor egy 
kéttörzsű vadászgép vagy észrevett engem, vagy a rumi úton akart valamit 
'elintézni', de eleresztett egy géppuska sorozatot s én olyan gyorsan 
beugrottam a kertben levő lyukba, hogy még ma sem tudom pontosan hogyan 
kecmeregtem ki belőle!:-) (A rumi utat a házunktól csak a szőllősi 
temető választotta el. [Temető mellett születtem!;-) ])

Egy másik megmaradt élmény bennem: a 'tankcsapdák'. Minden fő útvonal el 
volt zárva ezekkel az 'erődítményekkel' (ahogy tudjuk nem sok hatással), 
de akkor nekem azok a 30x30 vagy 40x40 cm cölöpök, falgerendák és a nagy 
tömeg szikla belsejében áthatolhatatlannak látszottak.

Amikor a szeptember 11.-i 'légitámadás' érte New Yorkot, felmerült 
bennem a kérdés: vajon hol történt nagyobb kár (emberi áldozatban) itt 
vagy Szombathelyen? A Vas Megyei Levéltártól kaptam egy pár oldalas 
leírást, pont attól a Kosztolánczy Tibortól, akihez Tamás honlapjai 
referálnak (mivel ide nem lehet elküldeni majd külön mellékelem minden 
érintettnek). S abból kitűnik, hogy kb. a civil lakosság 1% halt meg a 
'terrorista' szőnyegbombázás következtében Szombathelyen, míg a new 
yorki merénylet aránya kb. 0,2%. Ellentétben K. Tibor emlékeivel szemben 
én úgy emlékszem, hogy a riadók mindig Kanizsa/Zalát mondtak és nem 
Zala/Kanizsát.

De az én kutatásaim is hoztak érdekességet. Kápolnásnyék halotti 
anyakönyveiben találtam jó pár lezuhant amerikai repülőgép 
személyzetének beiktatását, ahol néha még név is van - a katonai szám 
mellett - de néha csak az, hogy 20-30 év körüli személy, mert darabokban 
találták meg a holttestet.

S ami a szombathelyi halálozásokat illeti, engem inkább a közkórház 
felépítése utáni - 1930-as - 'kibővülő' halotti adatok leptek meg 
(akkoriban egyike a legjobban felszerelt kórház lett Dunántúlon, ill. 
majd az egész országban). Olyan sok halott jött tőlük, mintha nem kórház 
hanem kivégzési hely lett volna!:-(

Üdv.     Jóska
Equinunk, PA - USA
jjarfas at gmail.com

On 2/5/2012 8:06 AM, Éva Adorján wrote:
> Kedves Listatársak! ...