[Csaladtortenet 2] Ilyenek is voltunk?

[Németh József]

Bizony, bizony. Régen a kézfogás nagy dolog volt. Bár itt talán arról lehet szó, hogy esküre emelte a kezét, nem kezet fogott az anyakönyvvezetővel. Az amúgy nekem is feltűnt, hogy nem kellett ám hivatalos tolmács és közjegyzővel hitelesített fordítás, ha valaki nem értett magyarul, többnyire -a bejegyzések szerint- az egyik tanú lefordította a házasulónak, hogy mi van, és azt simán elfogadták.... na ez ma már biztosan cirkalmatosabb dolog lenne....NJ

"Tóthné Edit" <lefkovic at gmail.com> írta:
>Kedves Tagtársak!
>
>Csökmő születési anyakönyvéből való az idézet:
>
>"Felolvastatván az igazmondásra kézadással kötelezett Werbacher József
>tolmács által. A magyar nyelvet nem értő bejelentőnek az általa értett
>német nyelven megmagyaráztatott."
>
>Volt idő, amikor hivatalos helyen elegendő volt a parola?
>
>Üdvözlettel
>
>Tóth Sándor
>_______________________________________________
>Felvidéki mikrofilmek "képszám" katalógusa: http://www.macse.org/society/szlovakia.php?id=mic&mic=kep
>_______________________________________________
>családtörténet levelező lista: csaladtortenet at levlista.theka.hu
>http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
>MaCsE lista: http://groups.google.com/group/macse?hl=hu