[Csaladtortenet 2] Fwd: *** SPAM ***Re: Még mindig Szombathely ...

Abonyi Iván ivan at abonyi.hu
2012. Feb. 9., Cs, 17:51:44 CET


Elnézésetek kérem, de az előző levelemtémája természetesen nem "még mindig Szombathely"volt.Hja,az a 82 év! :-(


Kedves Listatársak!

Bocsássatok meg, hogy nem konkrétan családtörténeti ügyben kérem a segítségeteket. Nektek olyan széleskörű tapasztalatotok és olyan kiterjedt ismeretségetek van, hogy már csak tőletek várhatom a megoldást vagy útbaigazítást.
82 éves nyugdíjas vagyok és már csak egyetlen vágyam, kötelezettségem maradt az életben: megtalálni, azonosíttatni és méltóan eltemettetni édesanyám és nagynéném földi maradványait. Évtizedek óta már minden lehetséges, általam elképzelhető nyilvántartást, forrást felkutattam - eredménytelenül.
De, hogy a tárgyra térjek... 
Én akkor  még 13 éves kisfiú voltam. 1944. november 13.-án kolompoltak a csillagos ház udvarán, amelybe egész családostól összezsúfoltak bennünket. Néhány kakastollas csendőr volt lent és kiabáltak, hogy mindenki öt percen belül legyen lent a riadócsomagjával együtt. A lakások bejárati ajtóit nem szabad bezárni minden maradjon nyitva. A  csendőrök elkezdték végigellenőrizni a lakásokat, hogy nem bújt-e el valaki Két szintet végigjártak, aztán abbahagyták. Mindannyian lent gyülekeztünk az udvaron. Már mindenkit felsorakoztattak amikor jött valami parancsnok és engedélyezte hogy  a 65 éven felüliek és a 15 éven aluliak visszamehetnek. Még felmerült bennem hogy visszaszaladok elbúcsúzni édesanyámtól és a nagynénémtől, de a csoport közben már elindult a csendőrök szuronyai között, ki a kapun...
Soha többé nem hallottam róluk semmit. A háború után kerestem valakit, aki túlélte, de a hatalmas 6-szintes ház lakói közül már senki nem tért vissza. 
Hosszú ideig hiába vártuk Édesanyámat és a nővérét.  Rengeteg újsághirdetést adtunk fel hogy jutalom ellenében jelentkezzen aki tud róluk valamit. Jelentkezett is két nő. Az egyik azt állította, hogy  Győrnél mindkettőjüknek  sikerült megszökniük. Valaki befogadta, de ugyanakkor fel is jelentette őket, úgy hogy másnap visszakerültek ugyanabba a menetbe. 
Egy másik nő által elmondott verzió szerint együtt voltak a menetben  az ausztriai  Ravensbrück felé vezető úton. Még mesélt is róluk. Tudta azt is, hogy édesanyám minden még megmaradt vagyonunkat néhány ékszerbe fektette, amit felvett magára. Még életmentő is lehet adott szituációban. Győrben, ahol éjszakára megálltak, mindezeket odaadta a csendőrparancsnoknak, aki megígérte, hogy kimenti őket. Bevitte éjszakára a csendőrlaktanya pincéjébe, reggel viszont visszaparancsolta őket a többiek közé, azzal, hogy ennyi ékszer csak egy éjszakai szállásra volt elegendő Nagyszüleim megmutatták neki a fényképeiket, amelyeken rájuk is ismert. Még azt is mondta, hogy  halványan arra is emlékszik,   hogy a hosszú gyalogúton a nagynéném már nem bírta és összeesett, édesanyám pedig lemaradt hozzá, hogy segítsen neki. Egy keretlegény a puskatusával mindkettőjüket agyonverte.
Egyébként ez volt az egyetlen konkrétabb hír, amit édesanyámról sikerült megtudnunk.. Amint mát mondtam, a hatszintes Wesselényi utca 24. számú ház lakói közül  senki nem tért vissza.  Hogy valóban valahol útközben haltak-e meg Győr és a határ között és valahol, valamelyik jeltelen tömegsírban nyugszanak-e vagy megérkezésük után azonnal a tábor gázkamrájába "szortírozva" fejezték be életüket, sohasem sikerült megtudnom. A németek precíz nyilvántartásában már sehol sem szerepeltek. Az édesapám által kért holttányilvánítási bizonyítvány szerint ismeretlen időpontban és ismeretlen helyen gyilkolták meg őket - a holttányilvánítási bizonyítvány szerint becsült 1945. február 15.-én. 
Bocsánatot kérek a hosszúra sikerült bevezetésért. A kérésem tehát az lenne a kedves  gyakorlott családfakutató társaim felé, hogy tudnak-e valahol az említett Győr és a határ közötti útszakaszon az adott időszakban talált két női holttestről, jeltelen vagy tömegsírról, vagy bármi más, akár jelentéktelen információról, ami közelebb vihetne hozzájuk.
Jelenleg mindenhol csak azok az adatok szerepelnek, melyeket keresésükkor az évtizedek során én adtam be róluk.

Édesanyám  adatai a következők:

Neve:                                  Abonyi (Ádler) Jenőné
Leánykori neve:                 Barta Melinda
Születési helye:                 Losonc
Születési idő:                      1901. augusztus 25.
Anyja neve:                         Schwartz Hermina
Foglalkozása:                   női kalapkészítő kisiparos
Utolsó lakhelye:                Budapest VII. Wesselényi u. 24.
                                        (erről a gettóbeli címről is hurcolták el)
A ház lakóinak elhurcolása:  1944. november 13.
Halálának feltételezett időpontja a holttányilvánítás szerint: 1945.február 15.


A vele együtt elhurcolt nővérének adatai

Neve (leánykori):                Dr. Barta Sarolta
Születési helye:                   Budapest
Születési idő:                      1899. szept. 18.
Anyja neve:                         Schwartz Hermina
Foglalkozása:                   magyar-történelem szakos tanárnő
Utolsó lakhelye:                  Budapest VII. Wesselényi u. 24.
                                        (erről a gettóbeli címről  hurcolták el)
A ház lakóinak elhurcolása:  1944. november 13.
Halálának feltételezett időpontja a holttányilvánítás szerint: 1945.február 15.

Kérem, nagyon kérem, ha tudtok, segítsetek!

Szeretettel: Abonyi Iván





További információk a(z) csaladtortenet levelezőlistáról