[Csaladtortenet 2] Szarvas és Vidéke hetilap

[Nagy Szilvia]

Kedves társaim!

Még nagyon régen olvasgattam ezeket a hetilapokat, és amit találtam benne,
azokat megosztottam veletek is. Most újra lapozgatom őket, ott ahol abba
hagytam, szóval ismét közzétenném a talált adatokat, hátha alapon:

2000.07.07- Születés: Pribelszki Zoltán és Kozák Eszter szülőknek Zsófia
utónevű gyermekük született (Szentes, 2000. július 04.)
Házasságkötés: Kuczora Ferenc és Árvai Andrea kötöttek
házasságot.2000.08.18.

In memorian


Dr. Palov József


(1920-1998)


A szarvasi múzeum múltjáról és jelenéről

2. rész


Új korszak kezdődött 1951 szeptemberében, amikor a szarvasi tanítónőképző
tanárai többek között Palov József, Pataj Mihály és Szakács György
elhatározták, hogy az iskolában néprajzi gyűjteményt létesítenek oktatási
céllal. A gyűjtés tehát nem múzeumalapítási szándékkal indult meg, hanem a
tanítóképzéshez szükséges néprajzi tárgyak szemléltetésének igényével. A
szerencsés véletlennek tulajdonítható, hogy az 1951. október 20-án tartott
IV. országos múzeumvezetői értekezleten felvetődött a Szarvason létesítendő
Tessedik Emlékmúzeum gondolata. Idézet Ortutay Gyulának, a Múzeumok és
Műemlékek Országos Központja elnökének ekkor elhangzott hozzászólásából:
"Megütötte a fülemet egy városnév, Szavas város neve. A magam részéről meg
kell mondanom, hogy nagy fájdalom nekem, hogy nem foglalkoztak azzal a
kérdéssel, hogy Tessedik Sámuel emlékére valamit tenni kellene. Annak a
Tessedik Sámuelnek az emlékére, aki először vetette fel a magyar parasztság
sorsának megjavítását, akit Oroszországba akartak elvinni egyetemre
vezetőnek, aki jelentős forradalmi javaslatokat hozott Széchenyi és Kossuth
előfutáraként. Ennek a Tessediknek öregkori szenvedés és igen keserű halál
jutott osztályrészül. Fájdalom, ennek a nagy embernek az emléke csak
annyiban van megörökítve, hogy (mezőgazdasági) gimnáziumot neveztek el
róla, holott egész sereg tárgyi emlék és korabeli város-anyag volna
begyűjthető és összeállítható, ami legalább egy kéttermes emlékmúzeum
megvalósítására lenne alkalmas. Ezt valamiképpen létre is kellene hozni,
akármilyen módon. Azt hiszem, hogy a szarvasiak ebben a munkában a múzeum
segítségére lennének." (1)


E felvetés megvalósításának felderítésére Péter László előtt karcagi, majd
makói múzeumvezető és Nagy Gyula orosházi múzeumvezető kapott megbízást.
(2) Szervező munkájuk eredményeként a szarvasi községi tanács 1951.
november 24-én határozatot hozott múzeum létesítéséről. Az előkészítő
munkálatok a megfelelő épület megszerzésére és a gyűjtések folytatására
irányultak. (3) Sajnos, a felkért tanárok ekkor már nem vállalták a
közreműködést, így a még nem is létező múzeum minden gondját jó ideig
társadalmi munkában egyedül Palov József viselte. A szervezéssel megbízott
mellékhivatású múzeumvezető ekkor Ortutay Gyula elnökhöz fordult azzal a
kéréssel, hogy Nádor Jenő nyugalmazott gimnáziumi igazgatót és neves
Tessedik-kutatót célszerű lenne alkalmazni múzeumi munkatársként szerény
tiszteletdíjjal. A kedvező válasz rövidesen megérkezett, és ezzel 1952.
január 1-től a múzeum kétszemélyessé, majd Lestyan Pálné teremőri
alkalmazásával háromszemélyessé vált. (4) A szarvasi járási tanács még
ebben az évben múzeumi célra kiutalta a Kossuth L. u. 44. számú
magántulajdonban levő lakóházat. (5) A birtokbavétel után máris sok
szarvasi lakos követelte az épületnek lakás céljára való átadását
rábeszélések, kierőszakolt hatósági helyszínelések, fenyegetőzések
kíséretében. Ezek ellensúlyozására, de főként a múzeum közművelődési
szerepének bemutatása céljából 1952-53-ig évenként négy-öt vándorkiállítás
kapott helyet a kiutalt épületben és egyéb szarvasi kiállító-helyiségekben.


(1) Sokszorosított jkv. 1951. október 20-i anyag. Péter László másolata
1952. január 31-i kelettel. A Tessedik Sámuel Múzeumban (a továbbiakban:
TSM)


(2) 1951. október 18-i és 1951. november 6-i ügyirat. TSM


(3) 1951. november 22-i és 1951. december 3-i beszámoló jelentés. TSM


(4) 1951. december 31-i ügyirat. TSM


(5) 1952. február 5-i ügyirat. TSM


3. rész


A múzeum gyűjteményének alapját a helyi iskoláktól és a megyei múzeumoktól
átvett szarvasi eredetű régészeti leletek képezték, valamint az 195152-ben
megszerzett helytörténeti és néprajzi tárgyak. Utóbbi gyűjtések a következő
témákra összpontosultak: Tessedik-hagyaték, kisparaszti növénytermesztés és
állattartás, szőlőművelés, céhes ipar, kismesterségek, kerámia, viselet,
vadászat. Ez a szerteágazó célkitűzés kezdetben nélkülözte a különös
tervszerűséget, és csak később vált tematikailag céltudatossá. A régészeti
leletmentések ebben az időben csupán a különféle földmunkákkal
alkalomszerűen előkerült leletek megszerzésére és adattári leírására
korlátozódtak. A gyűjtések és a birtokba vett épület alapján a Múzeumok és
Műemlékek Országos Központja 1952. április 25-én hozott határozatában
jóváhagyta a helyi állami intézményként való működést és a Tessedik Sámuel
Múzeum elnevezés viselését. (1). Sajnos, Nádor Jenő munkaviszonyát a
felettes hatóság takarékossági indokkal 1953. év végével megszüntette, és
ezzel a múzeum gyakorlatilag ismét egyszemélyessé vált. (2)


Az 195253-ik években megkezdődött a tervezett Tessedik-emlékkiállítás
tématervének és rendezőkönyvének összeállítása és lektorálása, a még
hiányzó tárgyi anyag gyűjtése és kölcsönzése, a kiállítás költségeinek
megszerzése. Eközben az 1952-ben megszűnt Múzeumok és Műemlékek országos
Központjának hatáskörét a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya vette
át. Ennek kiállítás-rendező csoportja valósított meg a Tessedik Sámuel
Emlékkiállítás Szikjavítás hajdan és ma című első állandó múzeumi
kiállítást, amely 1954. október 10-én nyílt meg a kiutalt lakóházban. (3)
Az épület első helyiségébe a XVII-XIX. századi növénytermesztés és
állattatás tárgyi emlékei szerepeltek, a következőben Tessedik relikviái,
kéziratai, könyvei és tanulmányai, a korabeli városi térképen ábrázolt
utcarendezési elgondolásai, néhány szarvasi céh és kismesterség eszközei,
termékei és iratai. Az utolsó helyiségben kerültek bemutatásra a szikesek
talajtani vonatkozásai, növényei és állatai, a tessediki és a mai
talajjavítás dokumentumai és makettjei (4).


Úgy látszott, hogy az állandó kiállítás megnyitása után a múzeum korábbi
kritikus helyzete megszűnik. Az átmeneti stabilizáláshoz némileg
hozzájárultak az 195457-ig nagy helyi érdeklődés mellett végzett régészeti
ásatások, valamint a tematikus néprajzi gyűjtések. Ezek elvi alapja az
volt, hogy a megvalósított állandó kiállítás inkább a jelent szolgálja, az
ásatások, a néprajzi és helytörténeti tárgygyarapítások viszont a jövőt is.


4. rész


A szórványos leletmentésektől eltekintve ebben az időben Szarvason és
környékén a következő jelentősebb ásatások valósultak meg hivatásos
régészek vezetésével: Káka-Kettőshalom (195455, honfoglaláskor, Szabó János
Győző), Káka-halastó (1955, késő-avar, Szabó János Győző),
Békésszentandrás-Túl-a-Körös (1956, újkőkor, Csalog József), Décsi Ószőlők
(1956, honfoglalás- és Árpádkor, Kovalovszki Júlia), Rózsási Állami
Gazdaság (1956, Árpádkor, Kovalovszki Júlia), Szarvas-Lenin utca ma
Tessedik utca (1957, honfoglaláskor, Gazdapusztai Gyula). A felsorolt
ásatások költségeinek nagy részét a szarvasi járási tanács fedezte, a
leletek a szarvasi múzeumba kerültek.


Az ásatásokkal egy időben a múzeumvezető törekvései nyomán folytatódtak a
néprajzi gyűjtések, s ezek a következő kismesterségek teljes
műhelyberendezéseinek megszerzését eredményezték: szőrtarisznyás, pokrócos
és kulacsbőröző (195354), kovács és lópatkolós kovács (195355), csizmadia
és cipész (195384), kerékgyártó (195379), szűcs (195486), fazekas (195474),
szűrszabó (195457), fésűs (195457), tímár (195486), faesztergályos
(195458), kötélgyártó (1961), szárazmalmi eszközök és szerszámok (1963).
Kisebb-nagyobb hiányokkal kerültek a múzeumba a következő kismesterségek
tárgyai: kádár (195364), kékfestő (195582), kalapos (1956), mézeskalácsos
és cukrász (195872), szíjgyártó (196270), kőműves és ács (1982).


A kismesterségek mellett gazdálkodási és egyéb néprajzi tárgyakkal is
gyarapodott a múzeum. Ilyenek: állattartási, állatgyógyászati, lóherélési,
tejgazdasági, növénytermesztési eszközök (195380), szőlészeti és borászati
tárgyak (1953), népi kerámiák és hangszerek (195383), népi bútorok
(195380), paraszti kötélverő szerszámok (1954), pásztoreszközök (1954),
szűrök és ködmönök (1954), a kenderfeldolgozás és szövés tárgyai (195360),
méhészeti eszközök (196083), a kis- és nagyüzemi öntözések eszközei (1963),
mezőgazdasági kisgépek (1987).


Említést érdemelnek a közben gyűjtött jelentősebb helytörténeti tárgyak is:
Tessedik Sámuel Johanna leányának olajportréja és aranygyűrűje (1954),
Tessedik vejének olajportréja (1954), Szarvas város XIX. századi címere
(1954), Szarvas 18011811. évi külterületi, valamint az 1801., 1822., 1829.
évi belterületi kéziratos térképei (1954), Tessedik Sámuel Sámuel Ferenc
nevű fiának olajportréja (1960), Tessedik Sámuel karosszéke (1976), a
Bolza-uradalom munkába hívogató harangja (1976). A vázoltakon kívül mintegy
150 szarvasi archív fotót is sikerült megszerezni a múzeum számára
(19551972).

6. rész


A vidéki múzeumok ebben az időben kerültek a megyei tanácsok kezelésébe. A
szarvasi múzeumot 1962. július 1-i hatállyal a Békés Megyei Tanács vette
át, és létrehozta a Megyei Múzeumi Igazgatóságot, amely a megye múzeumainak
irányítását és gazdálkodását volt hivatva ellátni. Ekkor már nem volt
vitatható a szarvasi múzeumnak az Árpád Szállodából való kitelepítése,
ugyanis a szarvasi járási tanács erről 1961 októberében határozatot hozott,
s a végrehajtásra 1962. áprilisban került sor. A gyűjtemény a város szélén
fekvő egykori Tessedik-tanya nedves falú istállójába és két kisméretű
helyiségébe került. A múzeum itt húzódott meg 11 évig, azaz 1962.
áprilisától 1973. szeptemberéig. Az épület tulajdonosának az Öntözési
Kutató Intézetnek adminisztratív intézkedései nyomán és a helyiségekért
kiszabott teljesíthetetlen bérleti díj miatt újabb költözésre került sor. A
néprajzi és a helytörténeti gyűjtemény 1973. év őszén a romos és felújítás
előtt álló Tessedik-féle iskolaépületbe került, a régészeti anyag pedig a
volt tanácsháza mögötti két kisméretű helyiségbe. Az itt tárolt régészeti
gyűjtemény kezelését Juhász Irén régész vette át, aki 1973. szeptember 1-i
hatállyal került a szarvasi múzeum állományába. Ekkor a múzeum
kétszemélyessé vált.

7. rész


A Tessedik-féle iskolaépület az 1972. november 26-án kelt tanácsi
határozattal a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának kezelésébe került
azzal, hogy az épület a jövőben a múzeum céljait szolgálja. Restaurálása
1973. év végén kezdődött meg, és 1976. év őszén fejeződött be. ez idő alatt
a gyűjteményt házon belül gyakran kellett költöztetni az éppen soron
következő helyreállítási munkálatok miatt. 1974. májusában és júniusában
két ízben betörtek az épületben levő ideiglenes gyűjteményraktárakba, és a
következő, részben pótolhatatlan értékeket tulajdonították el: Corvin-lánc
(arany, 101,41 g), Corvin-koszorú (platina-arany, 94,56 g), Magyar Polgári
Érdemrend Középkeresztje (valamennyi Melich János professzor hagyatékából),
3 db kard, 2 db szarvasgyilok, 1 db kováspisztoly, 4 db karikás ostor, 1 db
ökörhajtó ostor, 1 db bicskatartó (pásztorkészség), geodéziai
szintezőműszer távcsöve. A hosszantartó rendőrségi nyomozás nem járt
sikerrel.


A helyreállított múzeumi épület hét földszinti helyiségében kezdődött meg
1976. november 5-én a múzeum legújabb korszaka négy időszaki kiállítás
bemutatásával. A következő két évben további tíz időszaki kiállítást
rendezett a múzeum nem utolsó sorban azért, mert a tervezett állandó
kiállítás megvalósítása hosszabb időt és főként anyagi eszközöket igényelt,
az épületet viszont addig is megfelelően kellett hasznosítani.

8. rész


Az 197678-ig terjedő időben került sor az állandó kiállítás tématervnek és
forgatókönyvének összeállítására, széleskörű szakmai megvitatására és
lektorálására, a még szükséges kiállítási tárgyak megszerzésére. E
munkálatok eredményeként jött létre a Tessedik városa hajdan és ma című
állandó kiállítás. A megvalósításban jelentős szerepe volt a megyei és a
budapesti muzeológusoknak, történészeknek és levéltárosoknak, valamint a
Művelődési Minisztérium anyagi támogatásának és a Központi Múzeumi
Igazgatóság kiállítás-rendező csoportjának. A múzeumnak ez a második
állandó kiállítása 1979. március 25-én nyílt meg, s ekkor jelent meg ennek
szöveges ismertetője. A ma is fennálló kiállítás bemutatja Tessedik
városának Szarvasnak több ezer éves történetét, népének életét és
munkásságát, múltjának haladó eseményeit, jelenének sikereit és
törekvéseit. A múzeumi épület legújabb történetéhez tartozik az, hogy
198788-ban alapos felújításra került sor.


Az 1836-ban épült szarvasi szárazmalmot a múzeum gondozza. A romos
műemléket és telkének egy részét 1968-ban vásárolta meg a Békés Megyei
Múzeumok Igazgatósága. Felújítását a szarvasi városi tanács költségvetési
üzeme végezte el 196973 között az Országos Műemléki Felügyelőség
irányításával és anyagi támogatásával. Ünnepélyes megnyitása 1973.
szeptember 29-én történt, s ekkor jelent meg a malmi ismertető első
kiadása, majd 1976-ban második, bővített kiadása.

9. rész


Az 1988. december 31-i statisztikai jelentésben a múzeumról a következő
tényszámok szerepelnek:


Létszám: a múzeumban nyolc alkalmazott teljesít szolgálatot (múzeumvezető,
régész, gondok-restaurátor, hivatalsegéd, teremőrök), a szárazmalomban egy
teremőr, aki ellátja a nyitvatartást, a műemlék bemutatását és gondozását.


Régészet: 54 539 db. Az adatban nem szerepel az 198384-ben és 1988-ban
Juhász Irén által feltárt avar temetők több százra tehető anyaga, valamint
az utóbbi évtizedben gyűjtött sok ezer lelete, amelyek az MTA régészeinek
itteni ásatásai nyomán kerültek a múzeumba. Utóbbiakat ismerteti a Makkay
János szerkesztésében készült Magyarország régészeti topográfiája 8., A
szarvasi járás című, egyedülálló, forrásértékű kötet.


Néprajz: 2951 db tárgy. Az anyag nagy részét a már említett gazdálkodási és
kismesterségi eszközök alkotják. A feltüntetett tényszámban nem szerepel
Domán Imre szarvasi állatorvos mintegy 670 egyedi néprajzi tárgya. Ezeket
ugyanis Szarvas városnak adományozta a gyűjtő. Az anyagot a múzeum vette
leltárba, raktározza, restaurálja és kiállításon mutatja be.


Helytörténet: 339 db tárgy. Összetétele a következő: az előzőekben már
említett Tessedik-relikviák, kéziratok és kiadványok, a szarvasi
munkásmozgalom anyaga, néhány szarvasi veterán hagyatéka, az egykori
Világosság Dalkör anyaga, Melich János és Mendöl Tibor professzorok
hagyatéka, Chován Kálmán zeneszerző, Toman János szarvasi linómetsző művei
és tárgyai, régi szarvasi térképek és iratok, a szarvasi céhek és az
ipartestület tárgyai és iratai.


Képzőművészet: a 853 db-ból álló gyűjteményt Erdélyi Attila szarvasi
származású szobrász- és festőművész olajképei, akvarelljei, rajzai és
vázlatai alkotják. Az anyagot az elhunyt művész édesanyja adományozta a
múzeumnak.


Szakkönyvtár: a 2500 kötet anyagában jelentős a helytörténeti és a néprajzi
munkák száma.


Látogatottság: a múzeumot 1988-ban 16 596 érdeklődő tekintette meg, a
szárazmalmot 13 638 látogató.


Összefoglalásként megállapítható, hogy a közel négy évtizedes múlttal
rendelkező múzeum az időnkénti megtorpanások ellenére is sikeresen
fejlődött, és napjainkban eredményesen szolgálja a közművelődést és az
idegenforgalmat. Megemlítendő végül, hogy a múzeumvezető munkásságának
elismeréseként a következő minisztériumi és tanácsi kitüntetésekben
részesült az utóbbi években: Szocialista Kultúráért (1956, 1973, 1983),
Nívójutalom (1979), Pro Urbe Szarvas (1980).

Elnézést, ha hosszúra sikeredett.

-- 
Üdvözlettel: Nagy Szilvia

Kutatott családnevek Hajdú-Bihar : B.Nagy, Nagy, Gyulai, Kabai, Vámos;
Békés megyéből: Gyurik, Majoros, Koós, Puskás, Kubik
Kutatott helyiségek: Furta, Zsáka, Ártánd, Csökmő (Hajdú-Bihar), Bucsa
(Békés)

Sikeres kutatómunkát mindenkinek!