[Csaladtortenet 2] EZ MOST MÁR TÉNYLEG NEM Még mindig Szombathely ...

[Wilde Viktor]

Kedves Iván,

Jómagam a Wesselényi 18.-ban dolgozom. A környéken sok ház előtt ott van 
a járdába süllyesztett réz emléklap számomra nem ismert nevekkel, de 
ahányszor elmegyek a jövőben a 24. előtt, arra fogok gondolni, hogy (ha 
szabad így fogalmaznom) egy barátom személyes,  tragikus emléke fűződik 
ahhoz a házhoz.

Nagyapám kocsmája egy 2000 fős zsidónegyed közepén volt, itt láthatsz 
róla egy fotót, PepiGabi honlapján :
http://pepi.jalbum.net/R%C3%A9gi%20%C3%BCzletek%2C%20m%C5%B1helyek/slides/B%C3%A1cskai%20Boroz%C3%B3.html
A képen a bunyevác nagyapámon és két gyerekén (és talán a fagylaltoson) 
kívül mindenki zsidó, a képen nem szereplő, mert akkoriban még kisebb 
gyerek anyám sokat mesélt minden egyes ott látható személyről, arról is, 
hogyan hurcolták el őket családostól. A gyerekeik osztálytársai és 
barátai voltak. Nagyapám volt annyira jó keresztény a kép elkészülte 
után vagy 10 évvel bekövetkező események idején is, hogy neve ma a bp-i 
Yad Vashem-emlékműre van felvésve.

Nem vagyok teljesen biztos, de mintha a bp-i Új Köztemető melletti 
izráelita, nem-orthodox szekcióban a bejárat után rögtön balra fordulván 
olyan 2-300 méterre (azt hiszem, túl a tóratekercsek, rabbik és Hajós 
Alfréd sírhelyén) van sok olyan virágágyás-formájú kis parcellácska 
(olyasmi, mint a Dohány utcabéli zsinagóga udvarán lévő sírok), amelyek 
1-1 osztrák határ közeli település neveit mutatják. Nincs hozzájuk 
magyarázat, de lehet az, hogy az efféle halálmenetek egy-egy 
elhalálozási helyről származó áldozatait temették át oda, persze, 
névtelenül. Szóval, ez semmit sem segít Neked, legfeljebb annyit, hogy 
ha igazam van, akkor egy néhány tucat méteres sugarú körre (de annál 
sohasem pontosabbra) szűkülne a keresés.

Üdvözlettel,
Viktor


2012.02.09. 17:51 keltezéssel, Abonyi Iván írta:
> Elnézésetek kérem, de az előző levelemtémája természetesen nem "még mindig Szombathely"volt.Hja,az a 82 év! :-(
>
> Kedves Listatársak!
>
> Bocsássatok meg, hogy nem konkrétan családtörténeti ügyben kérem a segítségeteket. Nektek olyan széleskörű tapasztalatotok és olyan kiterjedt ismeretségetek van, hogy már csak tőletek várhatom a megoldást vagy útbaigazítást.
> 82 éves nyugdíjas vagyok és már csak egyetlen vágyam, kötelezettségem maradt az életben: megtalálni, azonosíttatni és méltóan eltemettetni édesanyám és nagynéném földi maradványait. Évtizedek óta már minden lehetséges, általam elképzelhető nyilvántartást, forrást felkutattam - eredménytelenül.
> De, hogy a tárgyra térjek...
> Én akkor  még 13 éves kisfiú voltam. 1944. november 13.-án kolompoltak a csillagos ház udvarán, amelybe egész családostól összezsúfoltak bennünket. Néhány kakastollas csendőr volt lent és kiabáltak, hogy mindenki öt percen belül legyen lent a riadócsomagjával együtt. A lakások bejárati ajtóit nem szabad bezárni minden maradjon nyitva. A  csendőrök elkezdték végigellenőrizni a lakásokat, hogy nem bújt-e el valaki Két szintet végigjártak, aztán abbahagyták. Mindannyian lent gyülekeztünk az udvaron. Már mindenkit felsorakoztattak amikor jött valami parancsnok és engedélyezte hogy  a 65 éven felüliek és a 15 éven aluliak visszamehetnek. Még felmerült bennem hogy visszaszaladok elbúcsúzni édesanyámtól és a nagynénémtől, de a csoport közben már elindult a csendőrök szuronyai között, ki a kapun...
> Soha többé nem hallottam róluk semmit. A háború után kerestem valakit, aki túlélte, de a hatalmas 6-szintes ház lakói közül már senki nem tért vissza.
> Hosszú ideig hiába vártuk Édesanyámat és a nővérét.  Rengeteg újsághirdetést adtunk fel hogy jutalom ellenében jelentkezzen aki tud róluk valamit. Jelentkezett is két nő. Az egyik azt állította, hogy  Győrnél mindkettőjüknek  sikerült megszökniük. Valaki befogadta, de ugyanakkor fel is jelentette őket, úgy hogy másnap visszakerültek ugyanabba a menetbe.
> Egy másik nő által elmondott verzió szerint együtt voltak a menetben  az ausztriai  Ravensbrück felé vezető úton. Még mesélt is róluk. Tudta azt is, hogy édesanyám minden még megmaradt vagyonunkat néhány ékszerbe fektette, amit felvett magára. Még életmentő is lehet adott szituációban. Győrben, ahol éjszakára megálltak, mindezeket odaadta a csendőrparancsnoknak, aki megígérte, hogy kimenti őket. Bevitte éjszakára a csendőrlaktanya pincéjébe, reggel viszont visszaparancsolta őket a többiek közé, azzal, hogy ennyi ékszer csak egy éjszakai szállásra volt elegendő Nagyszüleim megmutatták neki a fényképeiket, amelyeken rájuk is ismert. Még azt is mondta, hogy  halványan arra is emlékszik,   hogy a hosszú gyalogúton a nagynéném már nem bírta és összeesett, édesanyám pedig lemaradt hozzá, hogy segítsen neki. Egy keretlegény a puskatusával mindkettőjüket agyonverte.
> Egyébként ez volt az egyetlen konkrétabb hír, amit édesanyámról sikerült megtudnunk.. Amint mát mondtam, a hatszintes Wesselényi utca 24. számú ház lakói közül  senki nem tért vissza.  Hogy valóban valahol útközben haltak-e meg Győr és a határ között és valahol, valamelyik jeltelen tömegsírban nyugszanak-e vagy megérkezésük után azonnal a tábor gázkamrájába "szortírozva" fejezték be életüket, sohasem sikerült megtudnom. A németek precíz nyilvántartásában már sehol sem szerepeltek. Az édesapám által kért holttányilvánítási bizonyítvány szerint ismeretlen időpontban és ismeretlen helyen gyilkolták meg őket - a holttányilvánítási bizonyítvány szerint becsült 1945. február 15.-én.
> Bocsánatot kérek a hosszúra sikerült bevezetésért. A kérésem tehát az lenne a kedves  gyakorlott családfakutató társaim felé, hogy tudnak-e valahol az említett Győr és a határ közötti útszakaszon az adott időszakban talált két női holttestről, jeltelen vagy tömegsírról, vagy bármi más, akár jelentéktelen információról, ami közelebb vihetne hozzájuk.
> Jelenleg mindenhol csak azok az adatok szerepelnek, melyeket keresésükkor az évtizedek során én adtam be róluk.
>
> Édesanyám  adatai a következők:
>
> Neve:                                  Abonyi (Ádler) Jenőné
> Leánykori neve:                 Barta Melinda
> Születési helye:                 Losonc
> Születési idő:                      1901. augusztus 25.
> Anyja neve:                         Schwartz Hermina
> Foglalkozása:                   női kalapkészítő kisiparos
> Utolsó lakhelye:                Budapest VII. Wesselényi u. 24.
>                                          (erről a gettóbeli címről is hurcolták el)
> A ház lakóinak elhurcolása:  1944. november 13.
> Halálának feltételezett időpontja a holttányilvánítás szerint: 1945.február 15.
>
>
> A vele együtt elhurcolt nővérének adatai
>
> Neve (leánykori):                Dr. Barta Sarolta
> Születési helye:                   Budapest
> Születési idő:                      1899. szept. 18.
> Anyja neve:                         Schwartz Hermina
> Foglalkozása:                   magyar-történelem szakos tanárnő
> Utolsó lakhelye:                  Budapest VII. Wesselényi u. 24.
>                                          (erről a gettóbeli címről  hurcolták el)
> A ház lakóinak elhurcolása:  1944. november 13.
> Halálának feltételezett időpontja a holttányilvánítás szerint: 1945.február 15.
>
> Kérem, nagyon kérem, ha tudtok, segítsetek!
>
> Szeretettel: Abonyi Iván
>
>