[Csaladtortenet 2] Komárom

[Éva Adorján]

Kedves Levelezőtársak!

Most, hogy a mormonok jóvoltából Komárom /Komárnó / anyakönyvei is
kutathatók, szabadidőmben, unalmas tévéműsorok mellett, főleg
kíváncsiságból , örömmel forgatom lapjaikat. Egy ismerős és mégis eddig
ismeretlen város életét, családjait ismerhetem meg a kutatás révén. Jó,
hogy a megyei könyvtár szomszédságában élek, s ha valami felkelti az
érdeklődésemet, kíváncsiságomat, átszaladhatok, utána nézhetek
személyeknek, eseményeknek.

Komárommal kapcsolatos kíváncsiságomat az is táplálja, hogy Komáromban
voltam középiskolás. Vonattal bejáró diák voltam. Aki ismeri Komáromot
tudja, hogy a vasutállomás közvetlenül a Duna parton található.
Sokszor álltunk a Duna parton és kíváncsian néztünk át, az akkor még
számunkra szinte megismerhetetlen túl Komáromra / Komárnóra /.
Titokzatosságát még csak fokozta a Duna hídnál álló fegyveres határőrök
látványa és a tőlük való félelem. Aztán a szigorúság enyhült, de később is
volt ellenőrzés előbb a híd mindkét oldalán, később csak a túloldalon.
Ma már szabadon lehet közlekedni, senki nem igazoltat.

Legutóbbi sokadik érettségi találkozónkon csak arra volt időm, hogy a híd
közepéig menjek. Álltam a hídon a Duna felett s őszintén és nagyon örültem
annak, hogy ezt ma már szabadon megtehetem.

Talán többet kellene ilyen érzéseinkről  beszélni a mai fiataloknak, hogy
ne csak a sérelmek emlegetése legyen a vezető téma a sajtóban és körükben.

A kutatható felvidéki anyakönyvek lapjai Trianon előtt íródtak.

 Abban a faluban ahol ifjúkoromat töltöttem sok olyan család él, akiket
1947-ben telepítettek át Felvidékről. Az 1746. óta itt élt  ki- és
összetelepített sváb családok helyére érkeztek. / Ők több vagonban minden
ingóságukat magukkal hozhatták, a sváb családoknak 20 kg-os csomagokkal,
marhavagonokban kellet Németországba az ismeretlenbe költözniük /. Ismerem
mindkét oldal sérelmeit, családtagjaim, barátaim vannak közöttük.
A történtek után a ma már nem fiatal emberek  többféleképpen viszonyulnak a
mai lehetőségekhez.
Van olyan barátnőm, aki örülvén a szabad utazás lehetőségének , minden
halottak napján családjával együtt kocsiba ül, és felkeresi ősei sírját
Somorján és környékén. Van, aki a családi sérelmet nem feledvén soha fel
sem keresi  kényszerűen elhagyott faluját.
A kitelepített svábok között is akad, aki nyugdíjas korában visszatelepült
szülőfalujába, de van akinek a gyermekei már nem beszélnek magyarul, semmit
sem tudnak őseik életéről.

Elnézést, belőlem ilyen gondolatokat is előhoz a Trianon előtti anyakönyvek
kutatása, és ez részemről tényleg nem politika.

üdv. A Éva