[Csaladtortenet 2] A családfakutatás örömei

[Éva Adorján]

Kedves Listatársak!

Szeretném megosztani a fölötti örömömet  a Listával, hogy eredményesen
lezárhattam Vas megyei kutakodásomat. A mormonok jóvoltából 2 hónapi kemény
kutató munkával megtaláltam a Vas megyében maradt dédszüleim, és
nagyszüleim testvéreinek  kutatható adatait. Ez nagy örömet okoz nekem ,
mert mindössze annyi emlékem maradt róluk, hogy Szombathelyen jártam
egyiküknél, kislányként az apukámmal. Amire emlékszem az egy udvar, ott egy
nagy fa  / valószinű dió, mert a sok diótól elrontottam a gyomromat /, és
nagyon kedves emberek. Csak találgatni tudom, hány éves lehettem akkor.
Próbálom az unokáimon lemérni, akik 8 és 6 évesek voltak, mikor meghalt a
nagypapájuk, mire emlékeznek. Mindig azt mondják, hogy a papa ült a
fotelban és olvasta az újságot, no és hibátlanul fújják a bányász himnuszt,
amire ő tanította meg őket / bányamérnök volt /. Ebből is gondolom, hogy én
is hasonló korú lehettem, mikor ott jártam.Örülök, hogy e csekély
emléket sikerült kibővítenem.

E kutakodás " mellék-terméke " volt mindaz, amit Szombathellyel
összefüggésben a listára írtam, ha valakinek sok volt, ismételten elnézést
kérek érte.
Még rendezem a feljegyzéseimet, s ha találok olyan adatot, amiről úgy
gondolom, hogy valakinek örömet okozhatok vele, felteszem a listára, vagy a
radixfórumra.
A kutatást a továbbiakban a levéltárban kell folytatnom,az 1850 előtti
hiányzó adatok megkeresésével.

A családfa kutatás " örömeiről" még csak annyit , hogy segítségével
életemnek egy nagyon nehéz időszakát sikerült túlélni. Férjem váratlanul
bekövetkezett halála miatti gyász feldolgozásában segített az, hogy beültem
a levéltárba, és kikutattam a családfáját. Megtaláltam az adataikat
1650-ig. S e listán lévők  tudják legjobban, hogy akit egyszer megérintett
az ősök megismerésének öröme, az a kutatást  nehezen tudja abbahagyni.

Tehát folytatom!

Üdv. A Éva