[Csaladtortenet 2] érdeklődés

[Gelei Judit]

Kedves Mind!

Ez megint egy jó kérdés és egyúttal jó rágnivaló csont:

biztos voltak időszakok, amikor a "nagyok" elvárták, hogy verbálisan is
nagyobbak lehessenek a többieknél, de azért ez amolyan szokásrend: a törzsi
társadalmak a maguk szómágiájában mindig kényesek voltak arra, kit nogyan
neveznek meg.

Ez rontást és védést és szeretetet és tiszteletet is
jelentett/jelenthetett.
A serdülők kiérdemeltek egy új nevet: lásd indián nevek, ha elvégeztek egy
felnőttnek való feladatot. Az összes régi eposz, rege, történet mind
operált a hőst jellemző nevekkel. Ez alól a királyok sem voltak kivételek:
Vörös Henrik, Kun László

De a kialakult (rendi) társadalomban az, aki odafordult, az egyúttal
meghatározta a viszonyt: felséged (én vagyok az alattvalód), nagyságod (én
semmi vagyok hozzád képest), kapitány úr (nem baj, ha csak őrmester vagy,
de ez talán hízeleg neked).

Aztán jött a "mindenben rendnek kell lenni" és ugyanakkor a nagyobb
mobilitás: "itt már nem tudom, hogy viselkedjek". Na ezen "javított" az
egyre hivatalosabb, elvárt és "megérdemelt ill. kiérdemelt"
megszólításkódex és előírás-rend. Aszerinti időben, ki mikor érkezett el
ehhez a társadalmi-politikai állapothoz.

Üdv. Judit

2012. március 10. 15:11 Tamás Solymosi írta, <solymitomi at gmail.com>:

Tisztelt Listatársak!
>
> Nincsen olyan jogtörténész a csapatban, aki ismeri annyira  törvényeket,
> hogy meg tudja mondani, melyik évben szabályozták a megszólításokat?
>
> Én itt keresem: www.1000ev.hu , de nem tudom, hogy meg fogom-e találni,
> vagy esélyem sincsen?
>
> Tisztelettel:
>
> Solymosi Tamás
>  ==  ==  ==  ==  ==
>





<http://www.hatvany-online.net/MyProgs/obituaries/gyj.aspx>