[Csaladtortenet 2] 1848-49 résztvevői

[István Szűcs]

Kedves Listatársak!

Itt Kolozsváron, és főleg a Házsongárdon, mint emlékeztek, "hemzsegnek" a
48-49-esek. Tűzmester, honvéd-alvadász, későbbiekben Garibaldi ezredese,
főnemesi származású honvéd-főhadnagy és örnagy, Bem tábori zenésze, a
szabadságharc után visszavonult földbirtokos, a Pest-i Ludoviceum, a Magyar
Hadi Főtanoda tanára (egyébként az utolsó erdélyi polihisztor. Sorolhatnám
még, se szeri, se száma azoknak a hősöknek, kik mikor a haza hívta őket,
nem vonakodtak megtenni, mi a magyarnak kötelessége volt!

Nos, tisztelettel fejet hajtva az összes hős előtt emlékezzek meg egy
emberről, s vele a Szabadságharcról.
Clemens Gurnesevicz, ahogy a kolozsvári r.kat. anyakönyvbe bevezették a
nevét. Aztán majd később Gurnesewitz Kelemenné, s végül Gurnesewits
Kelemenné "magyarosodik" neve. Magyarosodik, mert hiszen ő azon Lengyelhon
fia, amely a magyarok barátaiként a történelem során már többszőr is példát
mutatott a barátságból.

Gurnesewitz Kelemen családi síremlékét pár évvel ezelőtt fedeztem fel a
temetőkutatásaim során. A felirat pontosan a következő volt: Gurnesewicz
Kelemen 1848/9-es honvéd őrmester családi nyughelye. Igen ám, de nem
találtam rajta Kelemen nevét, s halálozását. Ez a momentum indított el azon
az úton, hogy próbáljam feltárni, ki is volt ez az ember.Honnan jött, mi
lett vele?
Nem akarván untatni a T.társaságot, röviden a következőkről számolhatok be.
A Szabadságharc bukása után  Kelemenről nincs semmi hír! Az első írásos
nyom 1860-ban született fia anyakönyvi bejegyzése.  Foglalkozása van,
megházasodott, egzisztenciát épített ki. A továbbiakban még 3 fia és 1
lánya születik.
Gyermekeit taníttatja, s nem is akárhogyan! Első fia, Lajos főgimnáziumi
tanár lesz Nagybányán, a Teleki Társaság tagja, s latin írókat méltat
latinul. Másik fia a M.Á.V. kolozsvári Igazgatóságán főtisztviselő.
... s elérkezünk 1899-hez (Kelemen ekkor kb. 74 éves),a II. Búr háborúhoz.
Közismert tény, hogy a búrok a Brit elnyomás ellen harcoltak.  Kolozsváron
egy ősszakállú vénember, a Sánc utcában pennát vesz, és a következő
szöveget írja a papírosra a brüsszeli Búr Nagykövetnek címezve:   ...
tudassa kormányával, hogy Isten áldását kérem a szabadságharcos búr
fegyverekre!
Az aláírás pedig a következő: Gurneswicz Kelemen, 1848-49-es magyar
szabadságharcos.

Hát ezért elevenítem fel Kelemen emlékét!
Halkan jegyzem meg, hogy az már csak egy fricska, hogy a Búr Nagykövet
válasz(köszönő)levelét Autriche, Kolozsvár címre küldte!

Remélem nem untattalak Titeket!

István

2012. március 15. 19:01 _R-Istvan-Mögling(eu) írta, <
R.Istvan.moegling at rakovszky.eu>:

> Kedves Judit!
>
> Igazad van!
> Emlékezzünk rájuk, ha nem is mindannyiukra, ninél többen, annál jobb.
>
> Én két családtagot mutatok röviden be:
>
> Rakovszky I. Iván 1848-ban kabinetirodai titkár volt. A forradalom
> kitörése után Bécsben magyar huszárokkal találkozván, ezek elpanaszolták,
> hogy szeretnének hazamenni és a forradalomhoz csatlakozni, de tisztjeik nem
> hajlandók őket hazavezetni. Erre a huszárok lovat szereztek a 22 éves
> fiatalembernek, ki hivatalánál fogva könnyen tájékozódhatott a Lichtenstein
> hadsereg helyzetéről, s így szerencsésen haza is vezette a bécsi huszárokat
> s a honvédhadseregben főhadnagy lett. A forradalom leverése után az osztrák
> hadseregben kellett kényszerszolgálatot teljesítenie, itt idővel főhadnagyi
> rangját visszanyerte, de az 1860 évi pátens kiadásáig Bécsben kellett
> szolgálnia.
>
> A szabadságharc második hőse Rakovszky Sámuel honvédezredes volt; Aulich
> hadtestében a szabolcsi zászlóalj, majd ezred parancsnoka volt. Résztvett a
> tápió-bicskei és az isaszegi csatákban, ez utóbbit Görgey naplója szerint
> az ő hősi támadása döntötte el a honvédek javára. Különösen kitüntette
> magát a zsigárdi és peredi csatákban, ez utóbbiban ő mentette meg a II.
> hadtestet a teljes megsemmisítéstől. Az 1849 júliusi komáromi csatában
> visszafoglalta a monostori sáncokat. Ezért Görgey a csatatéren nevezte ki
> ezredessé. Vitézül harcolt a második komáromi csatában is. Ezután a
> komáromi védőőrségben maradt mint hadosztályparancsnok.
> Midőn a komáromi várnak kapitulácziója 1849. szeptember hó 30-án
> megállapíttatott, Rakovszky ezredes a 48-ik zászlóalj zászlóját tartójáról
> levétetvén, azt felső testére csavartatta és arra vevén fel öltönyeit, úgy
> csempészte haza, helyesebben egyenesen Nyírbaktára s ott ajándékozójának,
> megkoszorúzva visszaadta, ki azt a 60-a évekig házánál rejtegette és az
> 1861-ben alakúlt honvédegylet kérelmére, az egyletnek adta át. A zászlót,
> mint a honvédegylet tulajdonát, a megyei múzeum őrzi.
>
> Remélem más is ír az 1848/49-beli szabadságharcos rokonokról, vagy, ha
> azokról nem meradt írott emlék, akkor falubeliekről, vagy más kevésbé híres
> hősökről.
>
> Üdv.
> István
>
> A család egri ágából, melyet a Helytartó Tanács nem ismert el, mint a
> hozzáünk tartozóz:
>
> If something is worth doing, it is worth doing it well.
>
> Strive for excellence, not for perfection.
> But be aware of the supporters of mediocrity.
> They will attack you because they are afraid of excellence in any form.
>
> Ha valamit érdemes csinálni, érdemes azt jól csinálni.
>
> - * -  A IV. Családkutatói Találkozó elöadásainak elérhetösége:
> www.rakovszky.net - * -
>
> - * -  A Rakovszky család honlapja / Web-site of the family Rakovszky /
> Website der Familie Rakovszky:    www.rakovszky.eu    - * -
>
>


--