[Csaladtortenet 2] fésületlen gondolatok

["Dr. Balás István"]

Kedves Mindenki!
A kuruc-labanc, belföldi-beköltöző-kiköltöző-hazaköltöző stb. téma 
kapcsán rágódom a következőkön:

Aki családkutatásra vetemedik, hamar érzékeli, hogy eleink szükségképpen 
részesei voltak a magyar - és olykor nem csak a magyar - történelemnek.
Ugyan historia ezt magistra vitae, de azért nem feledhetjük, hogy a 
történelmet mindig emberek közvetítéséből tanultuk.
A régebbi korokra vonatkozó történelemtudásunk legalább két tényezőn múlik:
a) az objektív történelmi tényeken, és
b) a történelem - történettudományilag (politikailag, ideológiailag) 
aktuális szempontok szerint súlyozott (vagy ami ugyanez: elhallgatott 
vagy kommentált) események, vélt vagy valós összefüggések - aktuális 
tanításán.

- Kossuth? Görgey? Széchenyi? Deák? Kádár? Antall?
- a nemzeti fennmaradásáért küzdő (korrekt vagy - szükségképpen nem 
elfogulatlan politikai minősítés szerint - inkorrekt fegyverrel vagy 
fegyver nélkül szövetségeseket keresve) háborúzó román, szlovák, magyar?
- S vajon mi a véleményünk a sokáig a Neoaquistica comissio (a XX. 
század végi aktuális megfelelője: földkiadó-földrendező bizottság) 
ügyeit befolyásoló, s  üvegzseb törvény hiányában nyilván egészen 
véletlenül ezekben az években fantasztikus méretű földbirtokot szerző 
Grassalkovich Antalról.
- Mi a véleményünk a XVII. századi Magyarország éves bevételének 60 
százalékát kitevő marhakereskedelmet és rézkivitelt hivatalosan tiltó, 
majd "hitelnyújtás" ellenértékeként a hitel visszafizetése helyett a 
vámmentes kivitelt mégis csak megengedő királyokról és a nevükben eljáró 
nádorokról? S az erre a váratlan lehetőségre ráharapó, s váratlanul 
évtizedekig marhakereskedést űző magyar főurakról? Ez a ma már csak 
kevesek előtt ismert trükk (bocsánat: hitelszerződés) vajon tényleg 
mindössze az uralkodó (nádor) támogatott, s többeknek jövedelmező 
korrupció volt csupán?

1. Napjaink hírözöne sem mentes a történelmi tudatunk befolyásolása 
alól. Végülis politilailag távolról sem semleges nézőpont kérdése, hogy 
egy távoli országban az éppen aktuális felkelőket éppen hogyan nevezi a 
híradás: a velünk rossz, vagy közömbös viszonyban lévő, így azután 
természetesen  önkényuralom ellen fellépő hazafiak? A velünk vagy 
politikai szövetségesünkkel jó kapcsolatot ápoló, így azután törvényes 
kormányt megdönteni igyekvő lázadók? Majd később az egyik fél győzelme 
után esetleg átíródik a hír, és idővel a történelem(oktatás) is.

2. Nézőpont (továbbá az időnként változó szemléletű politika stb.) 
kérdése, hogy a politikai hírszerkesztők éppen milyen történelmi 
tényeket közöltek/közölnek vagy sulykoltak/sulykolnak belénk, esetleg 
mit hallgattak el vagy hallgatnak el pl. a Közel-Keleti konfliktusról. 
Vajon ezekből mi kerül a történelemkönyvekbe, s mikor revideálják azokat 
újra, majd esetleg ismét újra? Szükségképpen eltérő tudattartama lesz 
annak, aki 1967-ben a Kossuth Rádióból az akkori hírszűrőn értesült a 
történtekről, s más a tudattartama annak, aki a Szabad Európát 
hallgatta, de ismét másként élte meg az eseményeket, akit valamelyik 
oldalhoz érzelem fűzött. De vajon miként rögzül mindez annak a fejében, 
aki ráadásul az egyik változatot hivatalosan is tanulta, majd örült, 
hogy elégségest kapott ebből a tantárgyból, s azóta is igyekszik 
felejteni...

3. Egy részünket az általunk szükségképpen békaperspektívából átélt 
személyes történelem tényei, emlékei, s az azokhoz fűződő érzelmeink is 
befolyásolnak. Nem régen feltettem a kérdést a Főiskolán: ki (volt) 
Göncz Árpád. Lereszkedett a tanteremben a sűrű homály, végül egy 20 éves 
könyvmoly megszólalt: "azt hiszem, hogy ő fordította a Gyűrük urát". 
Tényleg! Honnan tudna többet, ha egyszer nem tanulta, s át sem élte.

4. Az utóbbi 22 évben időnként az aktuálpolitika miatt felszínre kerülő 
egykori III/III-as témakör önmagában is tipikus állatorvosi ló, melyen 
egyszerre szemléltethető a történelem-ismereti téma összes betegsége.
a)    Kevesen emlékeznek arra, hogy a III/III kifejezést először a 
politikai kampány idején 1990 elején ismertük meg, hiszen azelőtt ennek 
az ügyosztálynak az ilyen nevű létezését annak államtitok volta folytán 
még az ügyosztály által beszervezett besúgók sem tudhatták meg.
b)    Manapság, amikor időnként "a csapból is ez folyik", egy velem 
együtt a témát kutató fiatal történész barátom egészen komolyan azt 
hiszi, hogy én a jogi egyetemen nyilvánvalóan tanultam erről az 
ügyosztályról. Próbáltam érzékeltetni, hogy ha egy prof. ilyesmiről 
beszélt volna az egyetemi hallgatóknak, akkor államtitoksértés miatt őt 
nyomban lecsukták volna, de nem hitte el. Azt még kevésbé hitte el, hogy 
ráadásul még a prof. sem tudhatott az államtitokról... Hm. Meg vagyok én 
áldva ezekkel a fiatal történészekkel...

5. De nézzük talán a letűnt, de jellemzően évtizedekig társadalmi szintű 
agymosást végrehajtó szocialista-kommunista időszakot.
a)   Vannak/voltak közöttünk olyanok, akik az agymosási kísérlet 
kezdetén (1947-ben) már nagykorúak voltak, így az ezt megelőző 
időszakban tanulták a történelmet, s arról őriznek emlékeket. (Az 
1910-ben született édesapám gyermekkorában Miskolcon még így tanulta: az 
Alföld Hejőcsabától Nagyváradig tart. A Kis-Küküllő vármegye székhelyén, 
Dicsőszentmártonban született édesanyám a felmenőit ért tragikus 1848. 
évi preszakai vérengzés, majd a románok előli 1927-es családi menekülés 
történetét még a falból kihúzott telefon mellett is csak súgva adta át 
nekünk, s a románoktól való félelmét haláláig génjeiben hordozta.)
Az 1947-ben felnőttek azonban hamarosan számot vetettek azzal, hogy 
óvodás-iskolás gyerekük rossz helyen bármit elkotyoghat, melyért a 
kommunista államhatalom könyörtelenül lecsap a szülőkre. Így azután a 
gyerekre ható kettős nevelésben előbb-utóbb gyakran a hivatalos iskolai 
történelem-oktatás lett a győztes.
b)    Sokan vannak közöttünk a szocialista rendszerbe beleszületettek, 
akik Lenin követői agymosásos történelemtanításai alapján 1990-ig 
megdönthetetlen axiómaként elhitték és terjesztették, hogy az elmaradott 
kapitalizmus pusztulása és a haladó szocialista világrendszer győzelme 
pusztán idő kérdése. Ők azok, akik az NDK - ma már tudjuk: részben 
tiltott doppingon elért - sport-sikereit, sőt még a lengyel Wojtyla 
bíboros II. János Pál pápa néven történt megválasztását is a 
szocializmus előretörése bizonyítékaként értékelték.
Ők Lenin nyomán hivatalosan is úgy tanulták, s el is hitték, hogy a 
vallás az elmaradott tudatú nép ópiuma, melynek kívánatos gyors elhalása 
csupán felvilágosítás, szervezés és - az elmaradott tudatú nép 
lecserélésével természetesen - mindössze idő kérdése...

6. Egy jóhírű budapesti gimnázium középkorú történelemtanára egy 
levelezőlistán mérhetetlenül cinikusnak minősítette Antall József 
egykori kijelentését: "tetszettek volna véres forradalmat csinálni"... 
Miután akkori tisztségemnél fogva jelen voltam az idézett kijelentésnél, 
s pontosan ismertem hogy ez a megjegyzés milyen konkrét probléma milyen 
konkrét megoldási javaslat-változata kapcsán született, ezért helyre 
kellett tennem a félinformációval rendelkező tanár urat. Elhallgatott, s 
bízom abban, hogy azóta nem hergeli hülyeséggel a tanítványait. De mi 
van azokkal a tanulóival, akik korábban ezen a téren tévesen tanulták 
tőle a közelmúlt magyar történelmét?

7. Ezek után nem logikátlan, hogy ami nekünk az aktuális elnyomónk 
elleni szabadságharc, az a minket elnyomó nézőpontjából csupán a 
rebellisek lázadása.

Mindezekből hajlok arra a következtetésre, hogy a családtörténettel 
foglalkozó szakmai levelezőlistánk nyilvánvalóan még rövid távon sem 
lehet alkalmas fórum a történelem-ismereteinkkel és véleményeinkkel 
kapcsolatos összecsapásokra. Ez egy egészen más szakma, melynek 
művelőitől nézetem szerint az emberiség kihalásáig sem várható, hogy 
konszenzusra jutnak.

Vígasztaljon minket az a tudat, hogy más szakmák is ilyenek. Pl. ahol 
ahol van két közgazdász, ott köztudottan nyomban van legalább három 
vélemény...

BalásPista