[Csaladtortenet 2] comissarius forspont 2

[gyorgy weber]

Kedves Kutatótársak!

A comissarius forspont-ra (mint az anyakönyvekben viszonylag ritkán
előforduló foglalkozásra vagy polgári jogállásra) számomra váratlanul olyan
sokféle és Demeczky Jánosnak, valamint Sarnóczay Györgynek köszönhetően
különösen alapos értelmezéseket adtatok, hogy egyfelől ilyenkor látom
értelmét e listának (már-már foglalkoztat a gondolat MACSE taggá válni ... J),
másfelől talán érdemes volna ennek az unikális elfoglaltságnak az
értelmezését megőrizni a honlapon az utókornak is. Miután a végleges
fordításra vagy értelmezésre  nem vállalkozom, összeszedtem egy csokorba a
beérkezett megfejtéseket, melyből a "Foglalkozásokat" kezelő  MACSE
referens eldöntheti, mit használ fel - ha egyáltalán.

Remélve, hogy kicsit minden érdeklődőt közelebb visznek az alábbiak a
comissarius forspont-hoz,

üdv:

gy.

Tehát a comissarius forspont a levelező lista önzetlen tagjai szerint

1. Komisszár azaz "biztos úr". Nem a szlengben így nevezett rendőr, hanem
az ügyek vizsgálatában szereplők egyike (megkülönböztetésül a curatortól).
Katonaságnál a 18-19. században is használták.

2. comissarius = csendbiztos, rendőrbiztos, hatósági biztos, kormánybiztos,
megbízott, tábori csendőr (ha nem volt katona, akkor egyszerűen csendőr)

3./1. Történelmi: Politikai felettes; fegyveres egységhez rendelt
pártképviselő az egykori Szovjetunióban. A komisszár a pártot képviselte a
csapatnál. A komisszár szava erősebb volt, mint egy tiszté (saját megj.:
ennek alapján a magyarországi megfelelője a politikai tiszt volt).

3./2. Régies, elavult: Csendőr, rendfenntartó szervezethez tartozó
hivatásos fegyveres ember. Lásd: A komisszárok a betyárt üldözik. A
komisszár elfogja a tolvajt. Stb.

3./3. etimológia:      orosz: komisszar = katonai megbízott;

                               latin: committo = rábíz, mitto = küld

4. A comissarius forspont konkrét feladatot látott el. A forspontra
kötelezhető jobbágyok lovainak, szekereinek lefoglalását intézte.
(forspont: előfogat.) Csapatmozgások idején a jobbágyok meghatározott
mértékig kötelező szolgáltatása, mely értelmében katonai célú (személyek,
anyagok, áruk) szállítást voltak kötelesek végezni.) A polgári és a katonai
hatóságoknál is létezett e tisztség (azaz tévedés a com.forspont kifejezést
általános biztos értelemben használni).

5. Irodalmi előfordulása (In: Szabó Lásló: "Szegény ember gazdag ember
élete", Budapest, 1928.
http://www.yumpu.com/hu/document/view/17990732/szegacny-ember-gazdag-aclete
):

                *"Kukay Mátyásné nagyon vállalkozó szellemű asszony volt, -
nem csak kítűnő háziasszony, de megélt volna a jég hátán is. Hol az utcák
petróleum-lápásainak "karbantartására" vállalkozott, s embereivel ő látta
el a közvilágítást a külvárosban, hol meg más dolgokba fogott. 1886-ban ő
volt az "előfogati vállalkozó", s ezen a réven jutottam én ahoz a
hivatalhoz, amelynek a régi világan ez volt a neve: "forspont komisszáros".
Az "előfogati biztos" adott kocsit az átutazó tiszteknek és egyéb hivatali
személyeknek. 1886 július és augusztus havában Szabó László, a tizenkét
éves "forspont komisszáros" a városháza földszintjén jobbra, az "alkamarás"
előszobájában ott ült reggel nyolctól tizenkettőig és délután kettőtől
hatig, s ha valamelyik városi úrnak, - mérnöknek, állatorvosnak, vagy más
effélének -, ki kellett mennie a külterületre, akkor a forspont
komisszáros, ki különben is legjobb futó volt a Felsővárosban, szaladt ki a
Zsigmond-utcába, hamar befogatott, és odadirigálta a fogatot, ahová a
városi tisztviselő úr parancsolta."*

(Ehhez az irodalmi képhez annyit hozzátennék, hogy a vázolt idill a jelzett
időben biztosan valós volt Szegeden, de a kérdés eredeti felvetése egy 38
éves, biztosan katonaviselt, hat éve nős, gyermektelen személyről szól
1859-ben Kiskunmajsán.  Azaz a comissarius forspont értelmezése - egy
viszonylag szűk kereten belül -, a vázolt megoldások alapján időben és
térben lehetett eltérő!)

6. Végül Sarnóczay Druszám élvezetes öszefoglalója:

                Igazából comissarius, később komisszárius. Az egyes
kerületek rendészeti igazgatása élén állt, választott tisztség.
Kerületenként  - úgymint Jász Kerület, Kis-kun Kerület, Nagy-kun Kerület -
egy-egy személy töltötte be (kivéve a Kiskunságot, ahol időnként külön
személyt választottak az alsó- és a felső-kiskunsági települések ez
irányú irányítására.)
Rendszerint katonaviselt személyek, s az irányítás mellett konkrét
gyakorlati feladatokat is végeztek. Közvetlenül irányításuk alá tartoztak a
kerületi üldöző hadnagyok, kiknek száma változó volt. (hívták őket kerületi
mezei hadnagynak is.) Mindahányan évi fizetést kaptak. Rablók üldözése
esetén, ha sikeres volt a munkájuk a zsákmány 1/3-át is megkaphatták, de ha
életüket kockáztatták, a részük nagyobb is lehetett. 1794-ig a mezei
hadnagyok az irányításukkal végezték az ún. vármegyézéseket. Ekkor épp a
jász komisszárius, bizonyos Bódi József kérte ennek módosítását, hogy a
hadnagyok önállóan intézkedhessenek, mert a biztosoknak számos egyéb dolguk
is lehetett. A kerületi mezei biztosnak mutatták be a helységek pusztázó
lovasaik névsorát, s ő készítette a kerületi kapitány számára a
jelentéseket. Napi tevékenységéről, a hozzá befutott információkról külön
jegyzőkönyvet vezetett, ezért a tisztséget csak írástudó ember tölthette
be. A komisszáriusok a mezei hadnagyokkal együtt, vagy a területet
felosztva, havonta egyszer bejárták a Kerülethez tartozó települések
pusztáit. Ellenőrizték a pásztorok járásait, a csárdákat, azt is hogy a
marhák bélyegzését rendesen végezték-e, közreműködtek az
állatszámlálásokban. Ez is érdekes, mert ez nem közrendi feladat, hanem a
közösségi birtoklás folyománya. (lásd: 1836 évi XII tvc és 1840 évi XXX tvc
a www.1000ev.hu oldalon) Átvették az elbitangolt jószágokat, s arról a
kapitányt értesítették. Közvetlen büntetést a pusztázók nem alkalmazhattak,
kivétel a csárdában "korhelykedők", kiket helyben 12 botütéssel sújthattak,
de ezt is jelenteni kellett. Jogukban állt a pusztákon, vásárokon a passzus
nélküli állatokkal megjelenőket letartóztatni.(!) Jogukban állt továbbá a
szomszéd vármegye területére átmenni s ott üldözni az elfogásig.(!)
Rendészeti feladatokat tehát a Kerületek területén, azaz a pusztákon láttak
el. Az egyes települések rendészeti igazgatásban nem vettek részt (ott is
volt külön hadnagy, kisbíró, vakter, tornyos.)