[Csaladtortenet 2] WG: [polgari_hirszemle] Fw: Drezda

[mscam_de at rakovszky.eu]

Kedves Listatársak!
Mivel a cikkben az áll, hogy a bombázáskor magar menekültek is voltak Drezdában,
lehet, hogy valakin ek tud ez segíteni, elveszett rokonok keresésében.
Üdv.
István
U.I. erről nem tudtam, mikor felvettem az angol állampolgárságot. Ez is
Árja-bűnözés.

If something is worth doing, it is worth doing it well.

Strive for excellence, not for perfection.
But be aware of the supporters of mediocrity.
They will attack you because they are afraid of excellence in any form.

Ha valamit érdemes csinálni, érdemes azt jól csinálni.

- * -  A Rakovszky család honlapja / Web-site of the family Rakovszky / Website
der Familie Rakovszky:    www.rakovszky.eu    - * -


-----Ursprüngliche Nachricht-----
Von: miklosdobai at googlegroups.com [mailto:miklosdobai at googlegroups.com]Im
Auftrag von Dobai Miklós
Gesendet: Freitag, 2014 Februar 28 07:38
An: Levelező lista
Betreff: FW: [polgari_hirszemle] Fw: Drezda


A világháború legnagyobb népirtására emlékezünk

Az Európa sok országából Drezdába menekült polgári lakosság ellen 1945. február
13-án és február 14-én végrehajtott angol és amerikai kétnapos szőnyegbombázás
volt az emberiség történelmének egyik legnagyobb háborús bűncselekménye és
egyben ez volt a legrövidebb idő alatt elkövetett legkegyetlenebb és legtöbb
áldozatot követelő tömeggyilkosság is, amiben emberek százezrei szenvedtek
borzalmas tűzhalált. De erről hosszú évtizedeken keresztül még beszélni sem volt
szabad, pedig Drezda a szovjet megszállási zónába került, és igazán lehetett
volna később szidni a gyilkos imperialistákat. Nem, a bolsevik diktatúrában is
működött abban a kérdésben nyugatihoz hasonló propagandagépezet, hogy totálisan
átmossa a németek 45 utáni generációinak agyát. Nyugat-Németországban ehhez
párosult a jólét, Keleten meg az elnyomás. Az eredmény mára ugyanaz: egy
identitásától megfosztott massza, amelynek alkotói folyamatos bűntudatban élik
le életüket, az egykori nagy német dicsőségkultusz helyett. A brutális
kegyetlenséggel elpusztított nők, idősek, gyerekek százezreinek az emléke nem
számít, embervadász központok nem üldözik a népirtás kitervelőit, végrehajtóit,
de egy egykori német tábori őrkatona, vagy szakács matuzsálem korában is
retteghet a csak nekünk volt fájdalmunk embertelen elvet hirdetők bosszújától.

1945. február 13-án este fél 10-kor az angol királyi légierő összesen 1049 Avro
Lancester és De Havilland Mosquitos típusú bombázója két, egymás utáni hullámban
berepült Drezda fölé, és kevesebb mint öt perc alatt több mint 3460 tonna
hagyományos és gyújtóbombát dobott a légvédelem nélkül maradt városra. A három
óra múlva bekövetkezett második hullámban újabb 529 Lancester támadt a már
fáklyaként égő városra és az angol gépek ezúttal kizárólag 1950 tonna
gyújtóbombákat szórtak le.


Az első légitámadást követő két napban az amerikai légierő B-17-es bombázókkal
további négy támadást intézett az égő, füstölgő, már régóta csak egy óriási
menekülttáborként működő Drezda ellen, aminek során az amerikaiak 3900 tonna
hagyományos és gyújtóanyaggal töltött bombákat dobtak le a belvárosra. Drezdát
ez idő alatt a nagy, sok száz géppel végrehajtott támadásokon kívül több, kisebb
arányú bombázás is érte. A városra két nap alatt a hagyományos összetételű
bombákon kívül 7560 tonna nagy hatásfokú, napalm, magnézium, termit,
klorin-triflurid és fehér foszfor tartalmú gyújtóbombát dobtak le.

A 3-4 emelet magasságú romhalmaz miatt az utcákon közlekedni nem lehetett, és a
pokolként lángoló városból az egyetlen kifelé gyalog járható utat az Elba partja
jelentette. Ezt az életbe vezető kis ösvényt az alacsonyan szálló angol és
amerikai gépek a nagy két napos bombázás után is napokon át többször bombázták,
és a menekülő öregeket, nőket és gyerekeket a fedélzeti gépfegyvereikkel ezrével
lőtték bele a folyóba.

Volt angol és amerikai kormánytisztviselők, nyugalmazott tábornokok és
történészek a háború után évtizedekig arra hivatkoztak, hogy a támadások nem a
német polgári lakosság ellen irányultak, hanem a még épségben maradt drezdai
vasúti csomópontot és a környékére telepített ideiglenes kommunikációs
központokat akarták megsemmisíteni. Ennek az állításnak sok más mellett az is
ellentmond, hogy a szövetségesek az 1945. február 13-14-i drezdai bombázás előtt
és után kétszer, összesen négy alkalommal (1944. október 7-én, 1945. január
16-án, 1945. március 2-án és 1945 április 17-én) bombázták a drezdai teher- és
személyszállító pályaudvarokat és a mellettük katonai sátrakban felállított
telefonközpontokat.

A britek korábban azzal is magyarázták a kegyetlen drezdai bombázást, hogy az
angol városok, pl. Coventry 1940 november 14.-i német bombázását akarták ilyen
módon "egyensúlyozni." Coventryt azon a napon 449 német bombázó támadta meg,
4330 ház részben vagy teljesen összedőlt és 554 ember vesztette életét. Az
arányokat a drezdai pusztítással még összehasonlítani sem lehet, a németek angol
földre gyújtóbombát nem dobtak, és a londoni levéltárakban ma megtalálhatók és
már tanulmányozhatók azok a titkosítás alól feloldott iratok, amelyek
bizonyítják, hogy a Churchill vezette angol kabinet már jóval a Luftwaffe
nagy-brittaniai légitámadásai előtt eltervezte a bombázásokat a német városok
ellen.

Az angolok nem csak tervezték, de a Coventry elleni német bombázás előtt 14
hónappal már bombáztak is német városokat. Négy nappal a II. világháború
kitörése, és két nappal azután, hogy az angol kormány háborút üzent a náci
Németországnak, 1939 szeptember 5.-én az angol bombázók berepültek Wilhelmshaven
és Cuxhaven fölé, ahol a katonai létesítményektől mentes, sűrűn lakott belső
városrészeket bombázták. Ezt az első angol légitámadást követték az 1940 január
12.-i és az 1940 március 20.-i légitámadások más német városok ellen, és csak
ezután fél évvel bombázták a németek először Coventryt és a többi angol várost.

A háború során Drezda előtt az alábbi német városokat bombázták többé-kevésbé
porig a brit és az amerikai légierő gépei:

Kiel, Neumünster, Stralsund, Bremerhaven, Emden, Wilhelmshaven, Hamburg,
Neubrandenburg, Neustrelitz, Prenzlau, Bremen, Hannover, Rheine, Osnabrück,
Hildesheim, Braunschweig, Berlin, Potsdam, Odera melletti Frankfurt, Bocholt,
Münster, Kleve, Wesel, Dortmund, Hamm, Soest, Krefeld, Mönchengladbach,
Düsseldorf, Aachen, Düren, Bonn, Köln, Siegen, Koblenz, Trier, Bingen, Bad
Kreuznach, Mainz, Worms, Kaiserslautern, Pirmasens, Karlsruhe, Pforzheim,
Stuttgart, Freiburg, Friedrichshafen, Ulm, München, Augsburg, Straubing,
Heilbronn, Nürnberg, Ingolstadt, Bayreuth, Mannheim, Ludwigshafen, Darmstadt,
Offenbach, Hanau, Majna melletti Frankfurt, Schweinfurt, Würzburg, Gießen,
Kassel, Nordhausen, Merseburg, Lipcse, Chemnitz, Eilenburg, Halberstadt,
Magdeburg, Gelsenkirchen, Oberhausen, Witten, Duisburg, Hagen, Wuppertal,
Solingen, Neuß, Remscheid, Brilon és Aschaffenburg.

Amerikai adatok szerint Berlinre 68,285 tonna, Kölnre 48,014, Hamburgra 38,319,
Essenre 36,825, Duisburgra 30,535, Kielre 29,946, a Majna folyó melletti
Frankfurtra 29,209, Brémára 25,513, Mannheimre 25,181, Stuttgartra 24,919,
Dortmundra 24,783, Hannoverre 23,051, Gelsenkirchenre 22,885, Nürnbergre 20,401,
Münchenre 18,851, Düsseldorfra 18,652, Lipcsére 11,427, Bochumra 11,177,
Karlsruhéra 10,598, és Magdeburgra 9,914 tonna, zömmel hagyományos
robbanóanyaggal töltött bombát dobtak a szövetségesek.



A német városok elleni szovjet légitámadások ebben nincsenek benne, a szovjetek
nagyrészt a Vörös Hadsereg harckocsis alakulatai előtti hadszínteret, kisebb
falvakat, német katonai egységeket, laktanyákat, raktárakat, stb. támadták az
angol vagy az amerikai repülőgépeknél rosszabbul felszerelt, kisebb
hatótávolságú és teherbírású, gyengébben felfegyverzett gépeikkel.

A német nagyvárosok közül a támadás napjáig egyedül Drezda úszta meg a civil
lakosság elleni tervszerű szövetséges légitámadásokat. A háború előtt (1939-ben)
642 ezer lakosú nagyváros 1945 februárjában már 1,2-1,5 millió embernek adott
menedéket, és a nagy, több emeletes bérházak szobáiban 30-50 fős csoportokba
zsúfolódva éltek az emberek. Sok volt köztük a Breslauból, (mai neve Wroclaw,
Lengyelországhoz tartozik) és a kelet felől közeledő szovjet Vörös Hadsereg
kegyetlenkedései elől tömegesen menekülő idős ember, nő és gyerek, és a
kórházakban ezrével feküdtek a hátrahagyott, ápolásra szoruló sebesült és
többnyire mozgásképtelen német katonák. A támadás napján Drezdában sok száz
Magyarországról, Lengyelországból, Fehéroroszországból, Ausztriából, Ukrajnából,
Csehországból, Szlovákiából és Baltikumból menekült család is volt.



Drezdában 1945 februárjában a szervezett német államot már csak egyedül a
polgári védelem képviselte, nem volt légvédelem sem, mert a legyőzött Wehrmacht
a náci párt tagjaival és a köztisztviselői karral együtt, eleget téve a
nemzetközi Vöröskereszt követelésének, 1944 karácsonyára kivonult a városból.
Drezda a felgyújtásának napján már hetek óta a Vöröskereszt oltalma alá
helyezett város volt, a háztetőkre hatalmas vörös kereszteket festettek, és az
épületek ablakaiban kinn voltak a nagy, lepedőkből készített vöröskeresztes
fehér zászlók.

A legnagyobb, és a mai napig tartó heves vitát a halottak száma jelenti. A
bombázások következtében Drezdában elhunytak becsült száma meglehetősen széles
skálán mozog, a még mindig erős politikai nyomás alatt tartott történészek 40-50
ezer és 600 ezer közé teszik az elégett, porrá, hamuvá vagy füstté vált emberek
számát.

Az első, valószínűtlenül alacsonynak tűnő szám a bűntudattól sem mentes angol
történészektől, egy másik, 300 ezer halottról beszámoló jelentés a Joseph
Göbbels vezette Reichsministerium für Volksaufklärung und Propaganda nevű
minisztérium egyik, 1945 áprilisának végén Berlinbe küldött jelentéséből
származik. Göbbels a halottak magas számát arra használta fel, hogy további
harcra, bosszúra és kitartásra hívja fel a már elvérzett és minden reményt
feladott német népet. A hidegháborútól vezérelt, ideológiailag megzavart szovjet
politikusok, történészek azért hangoztatták a 4-500 ezer halottat, hogy a Vörös
Hadsereg megszállása alá került Kelet-Németországban és a területén alakult
Német Demokratikus Köztársaságban fenntartsák a bombázás okozta angol és
amerikaellenes hangulatot. 600 ezer, vagy több halottról elsősorban a németek
beszélnek, fennmaradt iratok, személyes beszámolók és visszaemlékezések alapján.

A legtöbb becslés 2-300 ezer halottat említ, Konrad Adenauer, a háború utáni
demokratikus német állam, a CDU (német kereszténydemokrata párt) megalapítója, a
Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja egy 1955-ös interjújában kereken
250 ezer halottról beszélt, a Vöröskereszt 275 ezer elhunytat tüntetett fel egy
belső használatra kiadott jelentésében, és a német polgári védelem egyik volt
vezetője az 50-es években 202,400 megtalált és a gyűjtőhelyekre összehordott
halottról írt az emlékirataiban.

Egy másik, a polgári védelem kötelékében szolgált és később a Bundeswehrtől
1950-es évek végén nyugdíjba ment német katonatiszt a feljegyzéseire hivatkozva
253 ezer megtalált halottról ír: ő az embereivel akkor 35 ezer halottat tudott
azonosítani, ennyinek állított ki halotti bizonyítványt, 50 ezerről a
hozzátartozók valószínűsítették, hogy a rokonaikat találták meg és 168 ezer
emberrel nem tudtak mit csinálni, mert a hullák felismerhetetlenségig
összeroncsolódtak. Ennyi az általa megtalált halottak száma, de a Drezdában
látottak alapján a véleménye szerint két nap alatt eltűntek és elhunytak száma
több mint fél millió ember volt, elsősorban az idegen, ismeretlen és senki által
nem keresett menekültek nagy száma miatt, akik a városlakókkal együtt
nyomtalanul égtek porrá, tűntek el vagy váltak hamuvá a mindent elemésztő
tűzben.

A várost később megszálló Vörös Hadsereg adatai szerint az 1946-os drezdai
romeltakarítások idején a Németország minden részéből dolgozni érkező emberekkel
együtt a helyi lakosság száma nem érte el a 180 ezret. Még 1947-ben is találtak
2-300 egymásra borult halottat rejtő beomlott légoltalmi pincéket. Az áldozatok
pontos száma valószínűleg soha nem fog kiderülni.

Az 1945 augusztusi amerikai atombomba támadások és az azt követő években a
radioaktív betegségek Japánban összesen 214 ezer (Hirosimában 140 ezer,
Nagaszakiban 74 ezer) főként polgári áldozatot követeltek. Ezek amerikai
forrásból származó becslések, a japán jelentések több, a két városban összesen
kb. 300 ezer halottról számolnak be. A japán áldozatok pontos száma a drezdaihoz
hasonló okokból szintén megállapíthatatlan, itt is elsősorban a nyomtalanul
elégett emberek nagy száma miatt.

A bombázások következtében Drezdában a földfelszín fölött órákon át tartó
1700-1900 C fokos pokoli hőmérséklet alakult ki, a városban sok
négyzetkilométeres, előbb egymástól független, majd az összeérő körzetekben az
együtt égő tűz miatt az oxigén 3-4 méter magasságig eltűnt a levegőből, akik nem
haltak meg az összeomló házak alatt, azok elpusztultak a tűzben, megfulladtak a
füsttől vagy az oxigénhiánytól, és futó, menekülő emberek tízezreit kapta fel az
utcán nagy erővel lobogó tűz következtében kialakult légörvények sorozata: ők
széttárt karokkal, lábakkal, csomagostól, kisgyerekestől a földről felrepülve
pillanatok alatt nyomtalanul elégtek és egyszerűen hamuvá váltak a levegőben.
1945 februárjában az angol és az amerikai légierő Drezda városát a szó
legszorosabb értelmében egy hatalmas krematóriummá változtatta.

A holokauszt szó a görög holokauston szóból származik, jelentése emberek
elégetését, tűzben való megsemmisítését jelenti.

Itt van már az ideje, hogy a Drezda elpusztítását jelképező, az angol és
amerikai bombázók okozta 1900 Celsius fokos iszonyú tűzrengetegben szörnyethalt
sok százezer ember halálára emlékeztető Bombenholocaust szót is megismerje a
világ.

Jack Corn

  Polgári Hírszemle
http://polgarihirszemle.tvn.hu



A(z) üzenetben nem található vírus.
Ellenőrizte: AVG - www.avg.com
Verzió: 2013.0.3462 / Vírus adatbázis: 3705/7129 - Kiadás dátuma: 2014.02.27.


--
--
Ne küldjön "Választ" a levélre!

Válaszokat, észrevételeket a miklos.dobai at freestart.hu e-mail címre várom.
---
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok
szolgáltatásbeli Miklos.Dobai csoportra.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz
küldjön egy levelet a következő címre: miklosdobai+unsubscribe at googlegroups.com.
További lehetőségekért látogasson el a(z)
https://groups.google.com/groups/opt_out címre.