[Csaladtortenet 2] I. vh. emlékművek

[Gyorgy Weber]

Kedves Listatársak!
Az I.vh kitörésének közelgő centenáriuma (szarajevói merénylet jún.28.,
hadüzenet Szerbiának júl.28.) talán többeknek alkalmat ad a MACSE
"Emlékművek" projektjéhez csatlakozni. Ehhez szeretnék kedvet csinálni
saját élményemmel. Különösen azért is, mert becslésem szerint a feltölthető
emlékműveknek a tizede sem szerepel még a Macse adatbázisban!!!

Bár először nem tűnt vidám elfoglaltságnak településeken emlékműveket
keresni, valójában egy remek kirándulás kerekedett a dologból. Feleségemmel
ketten tettünk egy kb. 200 km-s kört autóval a Baranya megyei Hegyháton, és
úgy alakítottuk, hogy félidőben legyen egy csárda a közelünkben, az utolsó
állomás pedig a gyógyfürdőjéről híres Magyarhertelend legyen. Kora
délelőttől este 7-ig kb. 6,5 - 7 órát töltöttünk "nettó munkával", amit
nagyon élveztünk, mert a táj gyönyörű volt, az emberek rendkívül kedvesek
mindenütt, jókat nevettünk is (50 házas faluban nem találni egy
közterületen épített emlékművet...), s láttuk a vidék szegénységét, de a
fantasztikus kitartást, szorgalmat, vagyis a gazdagságot is. Meg persze
kiváló alkalom volt felidézni, hogy saját családunkban kik mekkora
áldozatot hoztak, milyen szolgálatot tettek a háborúban, hányan lettek hősi
halottak, internáltak, hadifoglyok, menekültek, földönfutók, rokkantak,
kitelepítettek, s mindezek végül is milyen hatással voltak a család későbbi
sorsára. Szinte kimeríthetetlen téma, különösen, hogy a napi rohanásban
ilyen beszélgetésekre egyébként semmi idő nem jut amúgy.
A megyében Romváry Ferenc 1999-ben készített egy pillanatképet az
emlékművekről. (Romváry Ferenc: Memento Mori Pécs-Baranya, Alexandra Kiadó
1999). Így most látszanak másfél évtized változásai. Indokolja a mielőbbi
adatfelvételt mindenhol, hogy az eltelt 15 év is meglepően sok változást
hozott az emlékművek állapotában (némelyek nagyon leromlottak, de sokat
felújítottak, áthelyeztek, újakat állítottak!)
A tartalmas és érdekes nap végén pedig délutáni jeggyel pihentünk egyet a
fürdőben. Végül is 25 település biztosan több mint 50 emlékművét
fényképeztük le (a napfény miatt többé-kevesebbé jó minőségben), ezek
hamarosan láthatók lesznek a honlapon.

Azoknak, akik kedvet kapnak hasonló egynaposhoz:

1. tartalék elem nélkül nem szabad nekivágni ... (vannak települések, ahol
ha van is bolt, napközben nincs nyitva!!)
2. megfelelő méretű memóriakártya fontos. Emlékművenként átlag négy-öt
képpel lehet számolni, de a kép mérete alkalmas legyen majd a megfelelő
nagyításra, a nevek elolvasására a képernyőn. Viszont túl nagy mérettet
választva hamar betelhet a memóriakártya, s akkor aznapra vége a
túrának.... Számolni kell projekten kívüli képekkel is, amelyeket nem lehet
kihagyni: egy szép kút, kapubejáró, régi ház, megkapó táj, háziállatok,
gólyák, gatyás tyúk, kőkereszt, stb.

3. az erősen sugárzó napfény a márványról visszatükröződés miatt
lehetetlenné teheti értékelhető fotó készítését (több képen én jobban
látszom, ahogy fotózok, mint a katonák nevei, s nincs mese, egy emléktáblát
csak szemből érdemes fotózni....). S ilyen körúton nincs idő várni, hogy a
Nap tovább menjen az égen... Az emlékműveket sem lehet elfordítani,
sajnos... Ezért a kissé borús idő alkalmasabbnak tűnik a projekthez!

4. az elkészült rengeteg kép másnapi rendezését jól segíti, ha a
fényképezés során a "kolléga" feljegyzi egy lapra, a sikerrel bejárt
települések sorrendjét, hogy adott településen hány kép készült, s milyen
specialitások vannak a helyszínen, a nehezen olvasható feliratokat felírja,
stb.

Bátran merem javasolni akár egyéni (családi) programnak is, fizikailag nem
megerőltető, nagy kiadással sem jár, nagyocska gyerek/unoka is vihető, s a
közösségnek nyújtott haszon mellett élményekben gazdag időtöltés. De kiváló
közösségi (egyesületi) kirándulás is szervezhető ilyen céllal a mai
határokon belül vagy azokon kívül is! Erre a centenárium kiváló alkalmat
nyújthat! (Kérdés persze, hogy a Trianonnal lecsatolt részeken hány magyar
emlékmű maradt meg, Dél-Baranyában nem sok...)
üdv:
gy.