AW: [Csaladtortenet 2] ezért is érdemes....

[_R-Istvan-Mögling(eu)]

Kedves Tamás és listatársak!

Itt van a csata leírása:
"Limanova neve most is ott ragyog az elsők sorában, egy társaságban Krasznikkal,j Komarovval, szikrázó gyémántjaként annak a diadémnak, melyet e század homlokára a magyar vitézség tűzött. Még ezekben a sikerekben oly gazdag galíciai harcokban is váratlanul lobbant föl Limanova neve, mert mi sem vallott arra, hogy ez a győzelem el fog következni. Huszárjaink, kik leszállva nemes paripáikról, ezt a győzelmet a puska agyával kiverekedtek, oly hatalmas túlerővel állottak szemközt, mely győzhetetlennek látszott; ám éppen a feladat teljesíthetellenségének látszata gyujtotta fel annyira magyar vérüket, hogy kivívták a hadjárat egyik legnagyobbszerű győzelmét.
Része volt e diadalban pompás gyalogságunknak, volt részük komoly és elhatározott gyalogos népfölkelőinknek is, Limanova neve mégis a legszorosabban a magyar huszárokéval forrott össze, mert a csata sorsát az a rettentő ítélet döntötte el, melyet ők és soraik élén legkivált a soproni Nádasdy-huszárok hajtottak végre. Ebben a csatában esett el a Nádasdy-huszárok hős ezredese Muhr Ottmár, amint csapata élén rohamra ment; halála azonban nem maradt bosszulatlanul, mert ami pusztítást huszárjai ekkor a muszka sorokban végeztek, ahhoz hasonlót a háború eddigi eseményei nem mutattak fel.

Muhr Ottmár ezredes
A limanovai csata.
December kilencedike erős küzdelmekkel telt el. A limanovai magaslatokhoz honvédek jöttek nép fölkelőink segítségére, Rajbrotnál pedig elfoglaltuk a Kobila-magaslatot. Tervünk tovább is az volt, hogy Limanovánál védekezünk, ettől északra pedig támadunk, miközben arra számítottunk, hogy a mi kárpáti seregünk is áttör az oroszokon s akkor az egész vonalon megsemmisítő támadásba mehetünk át. December 9-én már érezhető is volt kárpáti seregünk beavatkozása, mely Rytronál csatát vívott az orosszal.
December 10-én borzasztó nehéz küzdelmek fejlődtek az egész fronton
Grabietől Limanováig. E harcok közben a rajbroti magaslatokról leszorították a mieinket óriási ágyútüzzel, a délutáni, Limanova ellen irányult elkeseredett támadást azonban visszavertük. E nehéz harcok közben katonáink egy percre sem veszítették el kedvüket, mert tudták, hogy a Kárpátokból hatalmas léptekkel közeledik az a seregünk, amely véglegesen hátba fogja az oroszokat, A mieink élet-halálharc közben kapták folyton a híreket, hogy  már Grybovnál, majd pedig Nova-Jovánál van a kárpáti sereg, Limanova ellen egyre megujultak az orosz támadások. Itt főként a 9., a 10. és a 13. huszárezred gyalogosított vitézei állottak szembe példátlan elszántsággal s mivel szuronyuk nem volt, puskáik agyával vagdosták agyon nagy tömegben az ellenség katonáit. Tisztán az ő rettenthetetlen, bár áldozatokban gazdag helytállásuknak köszönhető, hogy ezen a kis erővel védett ponton nem tudolí áttörni az ellenség. Még éjjel is megkísérelték az oroszok, hogy Limanova és a Lososina völgye ellen lámadjanak. Ám minden kétségbeesett kisérletük véresen omlott össze abban a viharban, a hogyan huszárjaink rájuk csaptak. Tizenegyedikén még hajnalban is újabb orosz roham támadta meg állásainkat s a homály leple alatt már csaknem kézrekerítették a soproni Nádasdy-huszárok fedezékeit, mikor a háború egyik legmagasztosabb jeleneteként hirtelen kiugrott a fedezékből Muhr Ottmár ezredes s kardját magasra tartva, ezt kiáltotta:
- Éljen a haza ! Soproni huszárok utánam!
A huszárok förgetegként csaptak le az ellenségre, irtóztató rendeket vágva soraikban, ám ezt a győzelmet mi is drágán fizettük meg, mert ennek kivívása közben esett el Muhr ezredes számos tiszttársával egyetemben. De az oroszok ereje itt is megtörött.
Muhr Ottmár ezredes neve deli huszárjainak ragyogó dicsőségével együtt örökké fog élni a magyar nép lelkében, őfelsége azzal rótta le elismerésének adóját az elesett ezredes emléke iránt, hogy utódainak a magyar nemességet adta limanovai előnévvel. Ez volt az első történelmi nemesség, mely a háború kohójában alakult ki.
Egy haditudósító jegyzeteiből, ki a harcok után fölkereste a limanovai csatateret, egy megkapóan szép részletet közlünk itt, mely éppen Muhr ezredes hősi halálának körülményeit mondja el.
Egy szomorú huszár áll a limanovai vasúti állomáson. Reggel van, körülbelül hat óra és még teljes éjszaka.
-  No huszár, - mondom, - miért állsz itt olyan bánatosan?
-  Nagy az én bajom : a gardám itthagyott egészen magamra.
-  A gazdád? Kicsoda?
-  Hát nem tudja az úr? A Muhr ezredes, a soproni Nádasdy-huszároktól. Tegnap temettük.
-  öt éve voltam vele. Pucere voltam. A mikor leszolgáltam a három évemet, azt mondta, hogy maradjak nála ezután is. Jó ember volt, derék, igazságos ember, hát maradtam... A homloka közepén találta egy golyó, amikor küldte a soproni huszárokat sturmra.
-  Előre fiuk, előre soproni magyar fiuk! - kiáltotta és ezzel végigvágódott tőlem két lépésnyire. És mint a patak csurgótt a vére.
-  Ezredes uram, - kiáltottam, - ezredes uram, keljen fel az istenért, mit fog szólni a  méltóságos asszony, ha megtudja, meg a gyerekek!
Segítettem neki, próbált is még egyszer talpra állani, láttam, hogy erőlködik. Aztán egész halkan mondta:
-  Te Jóska, ha haza kerülsz, mondd meg az asszonynak, hogy jól vagyok, a gyerekeknek is, hogy jól vagyok, meg azt, hogy nincs semmi bajom. Megértetted?
-  Igenis, ezredes úr!
-  Most pédig eredj, és ha tudod, kerítsd elő Szántay kapitányt, itt kell lenni neki valahol.
-  Igenis, ezredes úr!
A Szántay kapitány úr csakugyan ott feküdt a hegyoldalon egy fedezékben. Mondom neki:
-  Kapitány úrnak jelentem alássan, tessék jönni, mert elesett az ezredes úr.
A Szántay kapitány úr nem felelt egy szót sem, hanem kiugrott a lövészárokból.
A mikor meglátták odaátrul, százan meg százan is lőttek rá. De nem találták,
-  Kapitány úr, - mondtam neki - ha jól nézem a dolgot, meghal a gazdám. Már nincs eszméleténél és azt üzeni haza, hogy jól van.
A Szántay kapitány úr még most se szólt, csak mindig jobban biztatott, hogy siessek.
Már szaladt, már rohant mögöttem és kifutva jöttünk el a fenyves szélihez, a hol az ezredes még mindig azon a bizonyos helyen feküdt, a hol keresztüllőtték a homlokát.
Egész nagy vértócsa volt körülötte. Én most hátrahuzódtam, de azért hallottam, hogy mit beszélgetnek.
-  Du Szántay, - mondotta az ezredes  németül, - én itthagylak titeket. Nem fontos, mert hiszen maradtok Nádasdy-huszárok elegen. Most, hogy elbúcsúzható m tőled,nyugodtan is halok meg. De arra kérnélek, ha látod a feleségem, meg a gyerekeket, mondd meg nekik, hogy az utolsó gondolatom az övék volt. A lovaimat, ha módodban lesz, küldd el nekik Sopronba, meg ezt, meg ezt, meg mindent, amit nálam találtok.
A kapitány úr Szántay. aki pedig tízes huszár és csak beosztva volt hozzánk kilencesekhez, úgy sírt, mint egy gyerek, aztán keresztet vetett, mert meghalt az ezredes úr.
Aztán azt mondta nekem, hogy siet vissza huszárjaihoz, kerítsek valahol egy embert és vigyem el innen az ezredest. Ami a zsebében van, vegyem magamhoz, a lovait is haza kell majd küldeni . .,
Már sötét éjjel volt, nem is igen láthattam, merre rohant el kapitány úr Szántay.
Próbáltam egymagam a vállamra venni gazdámat, de nagyon nehéz volt, nem bírtam. Még jó, hogy láttam közeledni egy huszárt.
- No komám, - szólok neki, - gyere, segíts elvinni innen az ezredes úr Muhrt, elesett.
A huszár rám meresztette a tekintetét és motyogott valamit. Azzal felbukott ő is, majdnem egészen rá az ezredesre. És előkerült egy másik, megint egy másik, egy tizedik, egy huszadik huszár, de mind halálosan volt találva és ügy dőlt oda a gazdám mellé,
A hegytetőről ezalatt rémes kiáltások szálltak felénk ; gyalog futottak előre a huszárok és irtózatos sóhajok hallatszottak a nagy sötétségben. Se vezenyszó, se semmi, csak tompa ütések, mintha erdői irtanának. Most már tudtam, hogy a huszárok karabéllyal vágják a muszkát. Gondoltam, hiába őrzöm itt az ezredest, szegénynek úgy sincs szüksége rám, ha már nem tudtam rá jobban vigyázni. Ezzel rohantam magam is előre. A hegytetőn túl ember ember ellen küzdött. Igazság szerint egy magyar négy-öt muszkával. Nem lőttek, csak a puskatussal, meg marokkal verték agyba-főbc egymást. Éppen jókor jöttem, mert egy csomó muszka között látom, amint kapitány úr Szántay verekszik. Jobbról-balról tőlle még hörgő muszkák hevernek és ő a közepén, egy eltört karabélyt szorongatva a kezében. De a homlokával baj van, vérzik Ő is, egész vékonyán folyik és pirosán.
- Kapitány úr, Szántay kapitány uram! - kiáltom, amint beledől egyenesen a karomba,
De már nem felel egy szót se és meghal szegény ő is.
A csata ezalatt véget ért. Aki orosz élve maradt, vagy megadja magát, vagy menekül. A huszárok mindenütt a nyomukban. Rettenetes .. ,
.. .A legszebb sír a Muhr ezredesé a limanovai csatatéren, a fejfája is a legnagyobb.
Tizenhárom huszárjával temették el; a sírját fenyögallyak borítják. Közvetlen mellette van kapitány úr Szántay örök nyugvóhelye, együtt tizennyolc Nádasdy-huszárral és ezen túl mindenütt, a merre szem lát, már behantolt sírok és olyanok, melyek még üresek, a nagy, .. beláthatatlan litmanovai csatatér egy nagy, egy beláthatatlan temető, amelynek közös sírjaiban fölváltva magyar huszárok és oroszx gyalogosok tértek meg Istenhez."

If something is worth doing, it is worth doing it well.

Strive for excellence, not for perfection.
But be aware of the supporters of mediocrity. 
They will attack you because they are afraid of excellence in any form.

Ha valamit érdemes csinálni, érdemes azt jól csinálni.

- * -  A Rakovszky család honlapja / Web-site of the family Rakovszky / Website der Familie Rakovszky:    www.rakovszky.eu    - * -


-----Ursprüngliche Nachricht-----
Von: Tamás Solymosi [mailto:solymitomi at gmail.com]
Gesendet: Mittwoch, 2014 März 5 22:52
An: csaladtortenet
Betreff: [Csaladtortenet 2] ezért is érdemes....


..... családfát kutatni.

http://richpoi.com/cikkek/tudomany/a-magyar-huszar-aki-megmentette-lengyelorszagot.html

T.
  ==  ==  ==  ==  ==
Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB
_____________________________________________________________________________
levelező lista honlap: http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
Levlista fórum: http://levlista.theka.hu/csaladtortenet/smfor/