[Csaladtortenet 2] Családfa vacsora és könyvbemutató

[Beszeda László]

Kedves érdeklődőkA CSALÁDFAKUTATÓK TÖRZSASZTAL TÁRSASÁGA szeretettel meghív minden családfakutatás iránt érdeklődőta 2023 MÁJUSI CSALÁDFA vacsorájára.Vendégünk Szentirmai László, aki bemutatja nagyapjáról (vitéz nádasi) Tersztyánszky Ödön, kétszeres olimpiai bajnokvívóról írt emlékkönyvét. A vacsorán vendégünk lesz még Gudenus János aki az emlékkönyvhöz a családfakutatást végezte.Tersztyánszky Ödön, a két világháború közti magyar kard- és tőrvívó sport legkiemelkedőbb személyisége, kétszeres olimpiai és tizennégyszeres magyar bajnok, honvéd ezredes, polihisztor, fiatalon, 39 éves korában – alig egy évvel az amszterdami olimpián történt egyéni és csapatgyőzelme után – a magyar olimpiai bajnokok közül elsőként, 1929. június 21-én egy tragikus motorbaleset következtében elhunyt. Heine verseit fordította németből, Dosztojevszkij egyik hőséről pszichológiai tanulmányt írt, hadtörténeti könyvet szerkesztett, a vívósport reformjáról írt tanulmányokat; ezen kívül jól rajzolt és fényképezett; s kitűnő lovas és céllövő is volt. Kortársai rendkívüli műveltsége és szerénysége miatt is tisztelték.  ///  1890. március 6-án született Csákváron, ahol édesapja, Tersztyánszky Károly (1857–1923) gyógyszerész volt. Az ősi nemesi család az észak-szlovákiai Trencsén vármegyei Trsztyéből származik és a XII. századig vezeti vissza történetét, bár az első írásos dokumentum a XIV. századból való. Édesapjának több mint négy évtizedes tevékenysége során az ország számos településén volt patikája, így Szarvason is, ahol fia a gimnáziumban kezdte el a vívást. Tehetsége a pécsi hadapród iskolában bontakozott ki. 24 évesen került az I. világháborúba, ahol az orosz fronton kétszer is megsebesült, egyrészt a jobb karján, másrészt tüdőlövés is érte. 1916 júniusában fogságba esett és az egyik uráli (a permi határterületi) hadifogolytáborba vitték. Ezrede eltűntnek gondolta, nevét beírták a halottak könyvébe. ///  A 3 ezer km-re lévő hadifogoly táborból megszökött és kalandos módon, kínkeservesen, olykor marhavagonok hágcsóiba kapaszkodva, csodával határos módon 1918 tavaszán hazaérkezett. Eközben azonban súlyosan megsérült jobb karja, s emiatt megtanult bal kézzel írni és vívni. Bátor helytállásáért soron kívül századossá léptették elő, és az elsők között kapta meg a vitézi címet. A háború végén felgyógyulva mégis visszatért az olasz frontra, ahol Stromfeld Aurél volt a vezérkari főnök, a háború után a vezérkarába került személyügyi tisztnek. ///  Stromfeld irányítása alatt a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege megállította és visszaszorította a csehszlovák és román hadsereget, elszigetelte a két támadó haderőt, majd a sikeres északi hadjárat során visszafoglalt számos északi és felvidéki magyar várost. Egy év múlva, 1920. júliusában a Horthy-rendszer bírósága Stromfeldet felségárulás vádjával perbe fogta, de ő kijelentette, hogy „a vörös hadsereg csak papíron volt osztályhadsereg, valójában az ország integritásáért küzdő magyar hadsereg volt”. A per során hiába álltak ki mellette beosztottjai – köztük Tersztyánszky Ödön is – Stromfeldet három évre ítélték, amelyből egy évet le is ült, s megfosztották rangjától és nyugdíjától is.  ///  Olimpiai győztes kardját Londonba vitte és átadta Lord Rothermere-nek, aki a magyar revizionizmus ritka külföldi barátja volt, aki cserében egy régi díszes Wilkinson tőrt adott a sportbajnoknak.  /// Az 1924-es párizsi olimpián elcsalt döntőben a kard csapat 'csak' ezüstérmes lehetett, de a következő, 28-as amszterdami olimpián már teljes magyar siker született: nagyapám lett a bajnok kard egyéniben és csapatban is. /// Épp azt a 'polgári' (vagyis zsidó) Petschauer Attilát győzte le a döntőben, akit tehetsége ellenére a vívószövetség vezetői nem akartak kivinni Amszterdamba, mire a nemesi származású, virtigli K&K tiszt nagyapám közölte, akkor ő sem utazik... Mire végül is beválasztották őt is... /// Egy sikeres katonai, hadtörténészi és persze vívó sportvezetői karrier szakadt meg egy tragikus baleset következtében 1929 nyarán, amikor is tiszti szolgája motorkerékpárral Solymáron nekivitte egy fának, épp a névrokonáról, Tersztyánszky Józsefről elnevezett úton. 8 nap múlva sajnos belehalt belső sérüléseibe. Temetésén a Farkasréti Temetőben tízezren vettek részt, s övé a legnagyobb és talán legszebb síremlék. Solymáron emlék gránit oszlopot avattak, több városban van emléktáblája és másfél éve szülőházában, Csákvár főutcáján elegáns éttermet avattak Tersztyánszky Bisztró néven, amely szinte egy kis múzeum is, számos képpel. Érdemes betérni akár csak egy kapucsínóra...