[Csaladtortenet 2] Baranyakisfalud anyakönyvei

[Németh József]

Kedves György!
Nagyon szépen köszönjük a felvilágosítást. Azt gondolom kapcsolatba kellene lépned Sztrányai Ildivel a MACSE honlap tartalmi felelősével, hogy ez az információ felkerülhessen valahova a honlapunkra.
És íme egy újabb példa arra, hogy bármennyire is "lökik az adatokat" neten a mormonok, ezeket a "lukakat" amiket valamilyen ok miatt nem tudtak lefotózni, csak mi tudjuk ilyen és ehhez hasonló információkkal kifoltozni.
Minden tiszteletem a tiéd és édasapádé.
NJ

________________________________________
Feladó: csaladtortenet-bounces at levlista.theka.hu [csaladtortenet-bounces at levlista.theka.hu] ; meghatalmazó: gyorgy weber [wegyor at gmail.com]
Küldve: 2011. november 2. 20:14
Címzett: csaladtortenet at levlista.theka.hu
Tárgy: [Csaladtortenet 2] Baranyakisfalud anyakönyvei

Kedves Listatagok!

Az alábbi, kevesek által ismert információt szeretném megosztani, hátha
akad érintett fél köztetek: Baranyakisfalud 1874 - 1944 között íródott
anyakönyvei nem tűntek el, nagyon is megvannak, a Pécsi Egyházmegyei
Könyvtár őrzi őket - valószínűleg azonban erről ők maguk sem tudnak.
Baranyakisfalud a történelmi Magyarország Baranya megyéjének települése, ma
Branjina néven Horvátország része.1773-ig Lőcs (ma Luč), utána 1789-ig
Baranyavár (ma Branjin Vrh  ), azután 1873-ig Baranyabán (ma Popovac)
fíliája, azóta önálló pl. Önálló akv.: 1874-től, fíliája 1945-ig biztosan
nem volt. 1918-tól a dakovói püspökség fennhatósága alatt él (természetesen
ez alól kivétel 1941.IX.17.-1944.XII.31.!)
A II. vh előtt Joannes Konradt német származású pap volt Baranyakisfalud
plébánosa, aki szimpatizált az akkor hivatalos német politikával, s
támogatta a Volksbundot is. Részben neki is köszönhetően a háborús front
közeledtével a település német ajkú lakosságának nagy része elmenekült a
szovjet  (és a mögöttük érkező Titó-partizánok) elől. S bár Virág Ferenc
pécsi megyéspüspök utasította papságát, hogy maradjanak a nép között,
Konradt plébános (mert talán éppen így maradt a népe között?) a
menekültekkel tartott, s vitte magával a plébánia fontos iratait is.
A történet e részétől feltételezés, hogy a plébános jelentkezhetett a pécsi
püspöki palotában, s a magával hozott iratokat ott leadhatta.
Mindenesetre tény, hogy egy korábbi (az 1980-as évekhez képest korábbi)
püspöki palotai rendrakás vagy lomtalanítás során előkerültek, s átvitték
az anyakönyveket az  igen mostoha körülmények között működtetett, a pécsi
Ferencesek templom padlásán az '50-es évek közepén kényszerből kialakított
(valójában raktárként használt) Egyházmegyei Könyvtárába.
Ez a (fűtetlen, irodahelyiség és WC nélküli) "Könyvtár" az egyházi
intézmények államosítása után szét nem rabolt könyveket, periodikákat,
liturgikus kiadványokat, majd elhunyt papok hagyatékát stb. tartalmazta -
évtizedeken át ömlesztve és lezárva. A könyvek katalogizálása, polcra
kerülése, a duplumok elkülönítése, stb., végül még rövid időre a pécsi
egyetemisták előtti megnyitása a '80-as évek végétől kezdődően két egymást
követő nyugdíjas alkalmazott több mint évtizedes ernyedetlen munkáját
dicséri. Az 1989-es poltikai átrendeződéssel egyidőben az újra meginduló
pécsi teológiai képzés hátteréül a szemináriumban újjáalakult a Pécsi
Püspöki Könyvtár is, azonban erőforrás híján az említett padlásnyi anyag
ettől térben is távol érintetlen maradt. Ráadásul az utolsónak ott
alkalmazott könyvtáros (Édesapám) elhunytával a padlást ismét lezárták, s
bár a katalógus elkészültével a könyvekről már információkkal bír a
"hivatalos" Püspöki Könyvtár, gyakorlatilag "üzemen kívül" került ismét a
padlás.
A katalogizálás során Apám 1999 áprilisában megtalálta egy eldugott polcon
a nevezett anyakönyveket, de ezt csak azért említette nekem, mert
Baranyakisfalud az ő szülőfalujának (Baranyabán) szomszéd települése lévén,
megtalált néhány oldalági odaházasodott rokont bennük.
E történet mellékes információja, hogy ezen (előbb német, latin, utóbb már
szerb-horvátul, s tollszárral írt) anyakönyvi adatok indítottak engem el a
családkutatás sok örömet okozó útján.
Történt erőfeszítés arra nézve, hogy az anyakönyvek kerüljenek megfelelő
helyre, próbáltuk a Pécsi Egyházmegyei Levéltárba átvitetni, de - s ez már
személyes véleményem -, erre sose került sor.
Ha tehát valakit érdekelnek a baranyakisfaludi r.k. egyházi anyakönyvek, a
Pécsi Püspökség kapuján kopogtasson.

Érdekes, hogy a végül Németországban landolt menekültek közül ketten is
foglalkoztak a település történelmével, anyakönyvi adataival, de egyikük
sem használhatta fel munkájához ezeket az anyakönyveket.
1.

*Unvergessene Heimat* (Hőn szeretett szülőföld)

                Főszerk.: Mathias Volk

                Erschienen im Selbstverlag der Arbeitsgemeinschaft Untere
Baranya/Branan, 1985

                (Megjelenik a dél-baranyai munkaközösség saját kiadásában)
ISBN nélkül
  2.

Zeiler, Johann: *Familienbuch Popovac (Ban) Schwäbische Türkei 1750-1945*

                Herausgegeben vom Heimatansschuß der Ortsgemeinschaft
Popvac (Ban)

     Winnenden, 1998

Üdvözlettel:
gy.
_______________________________________________
_______________________________________________
családtörténet levelező lista: csaladtortenet at levlista.theka.hu
http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
MaCsE lista: http://groups.google.com/group/macse?hl=hu