[Csaladtortenet 2] Liszt Ferenc és az anyakönyvek

[Hirschler András]

No és még egy kis érdekesség - off-topic - a Liszt-év alkalmából, ezúttal a MAZSIKE honlapjáról:

Az alábbiak Tüdő Petra és Deák Andrea  a MAZSIKE honlapján megjelent, Liszt Ferenc és az ő zsidó felfedezője c. írásának rövidített átvétele.

… Előző évben ünnepelték Lakompakon az ősapa halálának századik évfordulóját, aki a Charew (éleseszű) nevet viselte, és Izrael népének kiválósága volt. Rebbe Scholem Charew minden bizonnyal testben is óriási lehetett, és egyszer egy medvét is megfojtott. A dédunokája mesélt egyszer a híres őséről, miközben a boltjában szolgálta ki a vevőkörét.

Milyen egy érdekes bőrkereskedés! Az árutér felett a falon könyvespolc fut végig körbe. De ezek nem az üzlettel kapcsolatos könyvek, hanem egy megörökölt könyvtár állománya. A híres nevet viselő emberrel folytatott beszélgetésből kiderült, hogy nem sok nagyvárosi zsidó kereskedő rendelkezik ilyen műveltséggel, kultúrával és szellemi érdeklődéssel, mint ez a lakompaki, aki most 20 fillérért faszöget mér ki, majd saját készítésű zacskóba tölti azokat. 

«Itt fent», mesélt ő, miközben csomagolt, kiszolgált, és a boltja fölötti rönkökre mutatott, «itt, ebben a házban lakott Ruben Hirschler, aki Liszt Ferenc életében fontos szerepet töltött be. Az öreg Hirschler, aki jómódú és művészetkedvelő ember volt, lehetővé tette, hogy lánya zongorázni tanuljon – akkoriban ez a zsidók körében szörnyűségnek számított. A kereskedő Liszt apjával, aki a szomszédos Doborjánon az Esterházy-birtok uradalmi tisztviselője volt, üzleti kapcsolatban állt. Amikor Liszt apja a kis Ferenccel egyszer látogatóba jött hozzájuk, az öreg Hirschler felismerte a gyermek tehetségét, és neki ajándékozta a zongorát, majd törődött a fiú taníttatásával is.» Így indította el egy lakompaki zsidó ember a nagy Liszt Ferenc világhírű zeneszerzői és zongorista pályafutását.” 
(Abeles O., A barátságos Lakompak, in: Wiener Morgenzeitung, 1927. febr. 16., 4. o.)


Lisztnek a zsidó kereskedő Ruben Hirschler által történő „felfedezéséről” ír élményszerűen a brit-kanadai zenetudós Alan Walker is. Liszt Ferenc a hetedik születésnapján apjával meglátogatta Lakompakon a zsidó kereskedő Ruben Hirschlert, és Liszt könnyekig meghatódott, amikor Hirschler lányát, Fannit meghallotta zongorázni. Hirschler a fiúnak ajándékozta a zongorát, és a két család szoros barátságot kötött egymással… de íme az eredeti szöveg: 

„Különleges élményként a hetedik születésnapján, 1818. október 22-én a kisfiú elutazhatott apjával Lakompakra, ahol Liszt Ádámnak üzleti ügyei akadtak a gazdag kereskedővel, Ruben Hirschlerrel. A kereskedő lánya, Fanni, épp akkor kapott egy zongorát, nemrég érkezett meg Bécsből. Ádám megkérte a lányt, hogy játsszon valamit a kisfiának, aki, az ő elmondása szerint, szintén szereti a zenét. Amikor a fiú meghallotta a zenét, nem bírt megszólalni, szemei megteltek könnyekkel, és sírva apja karjára borult. Ez a jelenet annyira meghatotta az idős kereskedőt, hogy a fiúnak adta a zongorát. Ez egy csodálatos születésnapi ajándék volt. Hirschler gesztusának köszönhetően meleg és mély barátság alakult ki a két család között. Liszték gyakran utaztak Doborjánból Lakompakra (kb. fél órás út), és töltötték a vasárnap délutánt Hirschler vendégeiként.[Budapesti Bazar, Pesti Hölgy-Divatlap, no. 22, 1873. nov. 15.  Koch (KLV, 18. o.), aki megírta ezt az anekdotát, tévesen nevezte a Hirschler családot „Rehmann-nak”/Hirschlerék valójában gazdag zsidók voltak, akik később elszegényedtek. 1865-ben már csak cipőket árultak egy öreg bódéban a bécsi piacon. Fanni szegényen ment férjhez, de érdeklődéssel követte nyomon Liszt pályafutását.
 (Alan Walker, Liszt Ferenc: a virtuóz évek: 1811-1847, 1983, 60. o.)

A soproni levéltárban rátaláltam Hirschler Ruben anyakönyvi bejegyzésére. Eszerint 1750-ben született, 1845-ben halt meg Lakompakon.

Üdv. Hirschler András


-----Original Message-----
From: csaladtortenet-bounces at levlista.theka.hu [mailto:csaladtortenet-bounces at levlista.theka.hu] On Behalf Of Gelei Judit
Sent: Saturday, November 12, 2011 10:52 PM
To: Új csaladtortenet
Subject: [Csaladtortenet 2] Liszt Ferenc és az anyakönyvek

Kedves Listalakók!

Olvassátok
Molnár Szabolcs cikkét a Múlt-Kor magazinban:

Liszt Ferenc furcsa famíliája

Liszt Ferenc soha nem nősült meg. Élettársi kapcsolatokban élt, három
gyermekét távolról nevelte.

Két lányának (Blandine és Cosima) és fiának (Daniel) Marie d’Agoult volt az
édesanyja. A keresztelési dokumentumokból azonban úgy tűnik, mintha három
különböző asszony szülte volna a gyerekeket. Blandine Genfben látta meg a
napvilágot (1835. december 18.), a születési nyilvántartásban az édesapa a
Magyarországon született François Liszt, az édesanya Catherine-Adélaïde
Méran. Cosima két évvel később, egy másik országban, az itáliai Comóban
született (1837. december 24.). A keresztlevél szerint édesanyja Caterina
de Flavigny volt. A harmadik gyermekre két évet sem kellett várni, Daniel
Rómában, 1839. május 9-én született, a San Luigi de’Francesi templom
anyakönyvében az édesanya neve ismeretlen (N.N.).

Liszt mindhárom gyermeke születésekor apasági nyilatkozatot tett, míg az
anya inkognitóban maradt. Mindennek utóbb komoly jelentősége lett, jogi
értelemben ugyanis egyedül Liszt tudta dokumentumokkal alátámasztani
szülőségét, a gyermekek elhelyezése és neveltetése kizárólagos joga lett. S
miután Marie és Liszt viszonya a szakítás után kifejezetten ellenségessé
vált, Liszt hivatalosan is korlátoztathatta a grófnő kapcsolattartási
jogát. Manapság az ehhez hasonló komplikált és szappanoperába illő családi
viszonyok már nem kivételesek, az 1830-as években azonban meglehetősen
ritkának számítottak. De térjünk vissza Genfbe, 1835 decemberébe!

A férjezett Marie d’Agoult és Liszt találkozásakor az asszonynak két lánya
volt, Louise és Claire. Amikor Liszt és Marie szerelme a leghevesebben
lángolt, a hatéves Louise egy agresszív lázas betegség következtében
meghalt. A következő év márciusában a szerelmesek úgy döntöttek, hogy
elhagyják Párizst és Svájcba szöknek. A döntést nyilván az is motiválta,
hogy Marie teherbe esett, s jobbnak látták, ha gyermekük nem a botrányokra
éhes Párizsban, hanem a csendesebb Genfben születik meg.

A megcsalt Charles d’Agoult nagyvonalúan és megértően kezelte a
történteket. Ettől függetlenül Marie és Liszt jónak látta elhallgatni
Blandine édesanyjának valódi nevét, ellenkező esetben ugyanis Charles
d’Agoult jogot formálhatott volna a gyermek felügyeletére.


Szóval, lehet, hogy nemcsak az anyakönyvet vezető papot kell okolni a nem
logikus/téves adatokért!


Üdv. Judit
_______________________________________________
_______________________________________________
családtörténet levelező lista: csaladtortenet at levlista.theka.hu
http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
MaCsE lista: http://groups.google.com/group/macse?hl=hu