[Csaladtortenet 2] MACSE GyIK

[Dr. Hatvany Béla Csaba]

Kedves Tagtársak, kedves Adatfeldolgozók, kedves Érdekeltek!

 

Augusztus 15,- óta, amióta szabályoztuk az adatbázisainkhoz való hozzáférést, sok kérdés vetődött fel, úgy a listákon, mint a magánlevelezésekben, a Vezetőség idevonatkozó döntésével kapcsolatban. Jelen levelemben megpróbálom ezeket a kérdéseket és felvetéseket összefoglalni és megválaszolni. Ha a felsorolt kérdések, felvetések mellett más megválaszolnivalók is akadnak, akkor szívesen állok elébe, de egyelőre szíves türelmeteket kérem, mert augusztus 27-e és 31-e között úton vagyok.

 

>>     Miért döntött a MACSE Vezetősége úgy, hogy augusztus 15-től kezdve egyes adatbázisok csak „fizetéses” alapon érhetők el?

A Vezetőségnek az volt a szándéka, hogy a MACSE tagoknak nyújtson valami minimálist a tagdíjuk, illetve az adatfeldolgozóknak a munkájuk fejében. Ugyanakkor ezzel a döntéssel el akarta érni azt is, hogy azok, akik a korlátozás előtt használták az adatbázisokat, de sem tagok, sem adatfeldolgozók nem voltak, ha tovább is használni kívánják az adatbázisokat, akkor támogassák az egyesületünket: vagy legyenek tagok vagy legyenek adatfeldolgozók.

>>     Ezzel a döntéssel a Vezetőség ráerőszakolja egyes kutatókra az egyesületi tagságot.

Ez nem egy pontos megfogalmazás. A pontos megfogalmazás körülbelül így hangzana: Ezzel a döntéssel a Vezetőség ráerőszakolja egyes kutatókra az egyesület támogatását: vagy úgy, hogy belép az egyesületbe, vagy úgy, hogy belép az adatfeldolgozók csoportjába.

>>     Ezzel a döntéssel a Vezetőség „felhígítja” a tagságot: sokan fognak belépni, csak azért, hogy hozzáférhessenek az adatbázisokhoz, de semmi közük sem lesz különben az egyesülethez.

Ez alapjában véve igaz, de ettől eltekintve, mostanáig is lehetséges volt a „csendes tagság”. A felvetés mégis fennáll: a Vezetőség nem gondolta végig a döntésének összes lehetséges következményét, de igyekszik alkalmazni a közismert szabályt, miszerint „nem az a buta, aki hibázik, hanem az, aki hibájából nem tanul”. Menetközben a Vezetőség úgy döntött, hogy feléleszti a létező, de mostanáig nem alkalmazott „pártoló tag” tagságfajtát. Pártoló tag az, aki befizeti az évi tagdíjat, nem kell kitöltenie a Belépési nyilatkozatot. A pártoló tagság automatikusan megszűnik egy év múlva és egy újabb befizetéssel ismét egy évig tart. A pártoló tag ugyanúgy kutathat az adatbázisokban, mint a rendes tag. A pártoló tagnak nincs szavazati joga és nem választható egyesületi tisztségre. A Vezetőség még nem határozott a pártoló tagok esetleges részvételi és tanácskozási jogukról a közgyűlésen. Jelen pillanatig (a zárolás 10. napján) két személy kérte a párttoló tagságot: egy Amerikából és egy Franciaországból, aki tegnap befizette a tagdíjat és egy személy Magyarországról kérte a rendes tagságot és befizette a tagdíjat.

>>     Nem igazságos, hogy feldolgozónak csak az számit, aki legalább egy filmet feldolgozott. Az lenne igazságos, ha a feldolgozott rekordok számát vennénk alapul, például 500 feldolgozott rekord jogosítson szabad adatbázis-hozzáféréshez.

Helyes, nem a legigazságosabb a filmek számához kötni a szabad hozzáférést, mert a filmek nem ugyanannyi filmkockát tartalmaznak és egyesek szerint a követelmény túl sok. De mi lenne, ha rekordok számához kötnénk a szabad hozzáférést? A helyzet csak kevéssel lenne igazságosabb, mert akkor felvetődne a következő kérdés. Mit könnyebb feldolgozni: egy születési, egy házassági, vagy egy halotti rekordot (bejegyzést)? Vagy a következők. Mit könnyebb feldolgozni: egy polgári XX. századi vagy egy megázott, elsárgult, macskakaparással írt XVIII. századi anyakönyvi bejegyzést? Mit könnyebb feldolgozni: egy római katolikus, latin kifejezésekkel és rövidítésekkel teleírt bejegyzést vagy egy ruszinul írt bejegyzést. Ha nagyon akarjuk, akkor fokozhatjuk a hasonló kérdéseket. Biztos vagyok, hogy mindegyikünk hozhat hasonló példákat. Nekem viszont (különleges helyzetemből kifolyólag) eszembe jut az az adoma, miszerint egy texasi bárban a báros kitesz a zongorára egy kis táblát ezzel a szöveggel: „Kérjük, ne lőjék le a zongoristát!”. Én is kitennék egy kis táblát „Kérlek, ne lőjétek le a fejlesztőt különleges óhajokkal!” Sok mindent lehet programozni, de vajon kell-e mindent? Nekem a feldolgozott filmek számához kötött jogosultság a legegyszerűbb és a „legigazságtalanabb”. Szívesebben fejlesztek új adatbázisokat, mintsem számolom a feldolgozott rekordokat.

>>     Akik nem tagok és nem feldolgozók, azok fizessenek lényegesen többet az adatbázis-hozzáféréshez, mint az évi tagdíjat.

Kívánatos követelmény, de nem reális: minél nagyobb a különbség a két tarifa között, annál többen fogják a kisebb tarifát, azaz a tagságot választani.

>>     Sokkal igazságosabb és nyereségesebb lenne, ha azok, akik se nem tagok, se nem adatfeldolgozók a letöltött adatok mennyisége szerint fizetnének.

Erre a felvetésre lényegében ugyanaz a válasz, mint az előbbire. Hozzátehetném még ezt az észrevételt is: ott ahol letöltött adatmennyiség szerint kell fizetni a hozzáférésért, nem létezik bárki által szabadon választható tagság, mely szabad letöltést garantál (mindannyiunk ismerünk erre példát). Ugyanis a kettő kizárja egymást: mindig az olcsóbbat fogja bárki választani. Ez a normális.

>>     Mások jobban csinálják, mi miért nem csináljuk úgy?

Szerintem ez nem állítható: egyetlen egy genealógiai egyesület sem csinálja jobban, mint mi. Lényegében két egyesülettípust különböztethetünk meg:

·         az adatok hozzáférése teljesen ingyenes, még tagsághoz sem kötött: ilyenek voltunk mi. De tud valaki egy másik példát adni, főleg olyan egyesületről, amelyik anyakönyvek adataihoz biztosít hozzáférést? (Fizetek egy pezsgősüveget!)

·         az adatok hozzáférése valamilyen tagsághoz és/vagy valamilyen közreműködéshez kötött: ilyenek vagyunk mi és majdnem minden más genealógiai egyesület. A különbség csupán annyi, hogy mi vagyunk a legolcsóbbak: az osztrák ADLER évi tagdíja 60,- EUR, a FAMILIA AUSTRIA évi tagdíja 40,- EUR a német HEROLD egyesületé 35,- (+ 5),- EUR, míg a német COMPUTER GENEALOGIE egyesületé 35,- EUR.

>>     A „profikat” távol tartanám minden egyesületi tisztségtől.

Ezt így kijelenteni és szabállyá tenni egyszerűen alapszabály-ellenes: minden egyes rendes tag ugyanazzal a jogokkal és kötelezettségekkel bír. Egyes tagcsoportok jogát nem lehet semmiféleképpen megkurtítani. A tisztújító közgyűlésen minden tag arra a tisztségjelöltre szavaz vagy nem, akire éppen kedve van, és szavazatát nem kell megindokolnia. 

>>     Nem tetszik a Vezetőség jelenlegi döntése, ezért a következő közgyűlésen egy hasonló döntés ellen fogok szavazni!

Ez minden tagnak elvitathatatlan joga. Ugyanakkor a tagoknak nem csak joguk, de kötelezettségük is van: egy demokratikusan megválasztott vezetőség döntéseit a következő tisztújításig elfogadni. A közgyűlés a megfelelő hely, ahol minden tag elmondhatja elképzelését, bírálhatja a tisztségviselőket és gyakorolhatja szavazati jogát.

Üdvözlettel,

Hatvany Csaba

MACSE elnökhelyettes