[Csaladtortenet 2] Szombathely 1945. márc. 4. egy amatőr családfakutató szemével

2012. Feb. 5., V, 16:24:14 CET

Mind Éva, mind István beszámolóját személyes érdeklődéssel olvastam volt szombathelyi (pontosabban oladi) lakosként Valóban, azért volt enmyi áldozat, mert a menekülők miatt a város lakosságszáma 400 ezer fő (!) körülire növekedett február-márciusra. Sok áldozatnak sajnos a nevét sem tudták, jelenleg egy külön helyen fekszenek a Jáki-úti városi temetőben. Egyébként a több, mint 400 halálos áldozatot követelő légitámadás mindössze 20 percig tartott - légvédelem akkor már nem volt!Ha szabad én is kiegészíteném a történéseket, de egy érdekes, falusi szemszögből. Nemrégiben készítettem (akkor) Náraiban élő nagybátyámmal egy interjút, 45-ről (is), aki akkor 14 éves srác volt, szolgagyerek egy családnál, ahonnan az összes férfit bevitték katonának. A falusiak a falu melletti erdőkben ástak bunkereket maguknak, a légitámadások alatt oda húzódtak. Na de honnan tudták mikor lesz, mikor Náraiban nem volt légvédelmi sziréna? -kérdeztem. Hát hallották a szombathelyi szirénákat, a szövetségesek minden bombázásukat előre jelezték röplapokon, jutott a város környékére is belőle - válaszolta. Egyébként a röplapokon arra kérték a lakaosságot, hogy költözzenek falura, de a bombázások alatt menjenek ki a városból. Pista bátyám azt mondta, amikor ő meghallotta a szirénákat ő egyáltalán nem a bunkerbe ment, hanem befogta a lovakat, szekérrel kikocsizott Szombathely határához (5 km), ahova addigra már mindig sokan kimentek, lásd az említett Kálváriához. Ahányan felfértek a szekérre annyi embert kivitt a "Kukollai lapba" -kb. két km-re onnan-, hogy biztonságban legyenek, majd amikor lefújták a riadót, visszafuvarozta őket. Természetesen -és általam el nem ítélhető módon- pénzt kapott ezért a kocsikáztatásért. "Hát ez volt az én háborús keresetem."-fejezte be nagybátyám. Elnézést hogy én is hosszú voltam, gondoltam közzéteszem még ezt az adalékot a szombathelyi bombázásokkal kapcsolatban.NJ  
"Babcsányi István" <mcsteve at elender.hu> írta:
>Kedves Éva!
>
>Én Szombathelyen születettem, nagymamám átélte a márc. 4-i bombázást és 
>többször mesélt róla. Sajnos már nem él, nem tudok tőle további részleket 
>megkérdezni. Érdekes momentum Szombathellyel kapcsolatban, hogy messze nem 
>lett volna ennyi áldozat, ha az emberek nem a pincékben keresnek menedéket, 
>hanem kisétálnak a városból. Aki ismeri a várost, az tudja, hogy ott 
>nincsenek távolságok, 1945-ben meg pláne kisebb volt a város, a központból 
>gyalog max. negyed óra alatt már kint lehetett az ember a város szélén. A 
>város fekvése folytán (nyugati hatérszél, mögötte a Német Birodalom) 
>akármelyik irányból közeledtek bombázók, legalább fél, de inkább egy órával 
>korábban jelezte a légvédelem, bőven volt idő elhagyni a várost. Ezért sok 
>volt a téves riasztás, hiszen nem lehetett előre tudni, hogy a keletről 
>érkező bombázók megálnak-e pl. Budapestnél (a korábbi légitámadásoknál 
>persze, márciusra Bp. már felszabadult), vagy továbbmennek Németország felé. 
>A sok lefújt légiriadót persze senki sem bánta, de ez is hozzájárult ahhoz, 
>hogy a lakosság egy része már belefáradt, hogy folyton kifusson a városból, 
>egyszerűbb volt lemenni a pincébe. Nagymamám miután egy korábbi légitámadást 
>a pincében vészelt át az akkor két és fél éves nagynénémmel, elhatározta, 
>soha többet nem akarja azt a zsigeri félelmet és tehetetlenséget átélni, 
>ezért ahányszor megszólaltak a szirénák, fogta nagynénémet és kisétáltak a 
>Kálváriára. Nem egyszer már útközben visszafordultak, olyan hamar lefújták a 
>riasztást. Márc. 4-én is innen nézték végig a város pusztulását, sok 
>szombathelyivel együtt, akiknek szintén nem volt kedvük a pincékben bízni 
>magukat a sorsra, ugyanis kiépített óvóhely nem igazán volt. Azért is volt 
>ennyi áldozat, mert egyrészt tényleg ez volt a legnagyobb támadás, továbbá a 
>lakosság eddig főleg szovjet légitámadáshoz volt szokva, a könnyebb szovjet 
>bombák a házak emeletei között rendre elakadtak, a nehéz amerikai bombák 
>viszont a pincéig átütötték a födémeket. A rutinos helyiek állítólag már a 
>zúgásból tudták, hogy csak a szokásos könnyű bombázók érkeztek-e ledobni 
>néhány bombát ijesztgetésképpen, vagy valami komolyabb jön. Aki eddig várt, 
>annak persze már csak a pincébe maradt ideje lemenni.
>A bombázás után hatóságilag rendeltek be minden ácsot, asztalost és fához 
>értő iparost koporsókat gyártani...
>Sok szombathelyinek van családi története a romok alatt elpusztult vagy 
>éppen csodával határos módon életben maradt ismerősökről, rokonokról.
>
>Bocs, ha kicsit hosszú voltam, hátha érdekel valakit.
>
>B.I.
>
>
>----- Original Message ----- 
>From: "Éva Adorján" <adeva40 at gmail.com>
>To: <csaladtortenet at levlista.theka.hu>
>Sent: Sunday, February 05, 2012 2:06 PM
>Subject: [Csaladtortenet 2] Szombathely 1945. márc. 4. egy amatőr 
>családfakutató szemével
>
>
>Kedves Listatársak!
>
>Adorján felmenőim kutatása kapcsán átnéztem Szombathely 1944-1945 évi
>halotti anyakönyveit is. Nagyapám testvéreit és családjaikat szerettem
>volna megtalálni.
>
>Nagyapám és családja 1910-ben Komárom megyébe költözött, majd
>nagyapám 1922-ben fiatalon meghalt. Édesapám egyetlen és legidősebb
>fiú gyermekként család fenntartó lett, ezért / is / későn, 38 éves korában
>nősült. Így mi gyerekek a Szombathelyen és környékén élő rokonainkról kevés
>ismerettel rendelkeztünk, mára minden kapcsolatunk megszakadt velük. A
>családfa felállitása, ezért  nagyon sok  kutatást igényelt. Szerencsére a
>zsidó törvény miatt beszerzett anyakönyvi másolatokat nagynénim családja
>megőrízte, így nem kellett vaktában kutakodnom. 1895-ig a levéltári
>kutatások révén kisebb hiánnyal  elboldogultam,az utána következő időszak
>kutatására kellett volna Szombathelyre utaznom, hogy az ottani levéltárban
>kutathassak tovább. Ezt a kutatást eddig egyéb elfoglaltságaim miatt
>halasztottam.Most, hogy a mormonok Szombathelyre vonatkozóan rengeteg
>adatot feltettek az internetre, látom, hogy mennyi Szombathelyen töltendő
>időtől kaptam felmentést az ő révükön. Ezért én nagyon hálás vagyok nekik.
>A kutatást a halotti anyakönyvekkel kezdtem, mivel a testvérek születési
>időpontját korábbi kutatásaim révén már ismertem / 1895 előtt születtek/.
>
>A  kicsit hosszúra nyúlt  bevezetővel szeretném megosztani mindenkivel a
>tárgyban szereplő témával kapcsolatos ismereteimet, érzéseimet,
>gondolataimat, melyek nagyon felkavartak.
>
>1945. március 4-én, az anyakönyvi bejegyzések szerint 13 órakor hatalmas
>légitámadás érte a várost.
>A Wikipédián erről a következő bejegyzést olvastam
>
>
>A második 
>világháború<http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodik_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA>eseményei
>nagy megpróbáltatásokat hoztak a városnak. A menekülő nyilas
>államhatalom intézményei Szombathelyen és környékén rendezkedtek be, ennek
>következtében 1945 <http://hu.wikipedia.org/wiki/1945>. március
>4-én<http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1rcius_4.>a szövetséges
>légierő nagy erejű csapást mért a városra. A halottak száma
>több százra rúgott. A belváros épületeinek jelentős része pusztult el,
>köztük a 
>székesegyház<http://hu.wikipedia.org/wiki/Szombathelyi_sz%C3%A9kesegyh%C3%A1z>és
>a városháza. Az épületek több mint fele sérült meg. A támadás
>következtében Szombathely az ország ötödik legsúlyosabb károkat szenvedett
>városa lett.
>
>Átnéztem az anyakönyvi bejegyzéseket.380-400 közötti olyan bejegyzést
>találtam, ahol a halál közvetlen oka a légitámadás volt.Az áldozatok
>többsége civil volt. Találtam köztük többek között magas rangú és kevésbé
>magas rangú egyházi személyt,bank igazgatót, postai, vasúti tisztviselőt,
>vendéglőst, és sok-sok családot nagyszülőkkel és pici
>gyermekekkel.Megrendítő volt olvasni. Nem tudom hány percet vehetett
>igénybe a támadás, amely ennyi ember halálát okozta.
>
>Sajnos az áldozatok között nagyapám egy testvérét és családját és további
>két testvérének családtagjait is megtaláltam.
>
>Az áldozatok többségének vallása katolikus volt, izraelita egy sem volt
>köztük. Őket addigra már elvitték, halotti bejegyzéseik nagy számban
>találhatók meg az 1946, 47,48 évi anyakönyvekben.
>
>Számomra az is megdöbbentő volt, hogy a légitámadás utáni időben elhunytak
>esetében, még 1946 év elején is, milyen nagy számban szerepel a halál
>okaként hasadásos elmezavar és éhezés.
>
>Azt hiszem az anyakönyvek sokszor többet mondanak a történelemről, mint az
>ilyen-olyan szempontok alapján megírt történelem könyvek
>
>Még egy gondolat jut eszembe, amit eddig csak magamban fogalmaztam meg :
>vajon egyes nyilvánosság elé lépő fiatal emberek tudják mit beszélnek, és
>mit tesznek?
>
>Hasonló felkavaró érzések legutóbb akkor értek, mikor szülő falum
>anyakönyvében olvastam ,az 1711-es pestis járvány 250 áldozatának nevét,
>ahol szintén egész családok haltak meg. De az már olyan régen volt! 1945
>pedig még olyan közeli!
>
>Elnézést kérek a hosszúra nyúlt üzenetemért!
>
>Üdv. A Éva
>_______________________________________________
>Felvidéki mikrofilmek "képszám" katalógusa: 
>http://www.macse.org/society/szlovakia.php?id=mic&mic=kep
>_______________________________________________
>családtörténet levelező lista: csaladtortenet at levlista.theka.hu
>http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
>MaCsE lista: http://groups.google.com/group/macse?hl=hu
>
> _____________ NOD32 6815 (20120121) Információ _____________
>
>Az üzenetet a NOD32 antivirus system megvizsgálta.
>http://www.nod32.hu
>
>
>_______________________________________________
>Felvidéki mikrofilmek "képszám" katalógusa: http://www.macse.org/society/szlovakia.php?id=mic&mic=kep
>_______________________________________________
>családtörténet levelező lista: csaladtortenet at levlista.theka.hu
>http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
>MaCsE lista: http://groups.google.com/group/macse?hl=hu