[Csaladtortenet 2] A háború borzalmainak megélése

[Nyitrai István]

 Kedves Levelezőtársak! Most, hogy Szombathely szörnyű napjairól írtak többen, bennem is felszínre került egy borzalmas emlék.Még nem voltam öt éves,  amikor a családom úgy ítélte meg, hogy Érd ahol akkor laktunk, a család sok felnőtt nőtagja miatt is, nem egy biztonságos hely. Nagynéném hívására, a családom apraja-nagyja elindul Rédére. Szerencsésen meg is érkezünk oda, de a hatóságok, a fronttól minél messzebbre, mindenfelé elirányítanak bennünket. A család is többfelé szakad. E „flúgos” futam közben éltem át életem legszörnyűbb látványát. A menekült menet, egy egész kocsisor, valahol a pápai reptér közelében  bandukolt, amikor is angol repülőtámadásra riasztottak mindenkit. Szerencsére minket, (nem tudom miért voltunk kiválasztottak) betereltek egy bunkerbe. A kocsisor viszont tovább ment. A támadáskor csak az iszonyatos robaj zavart, de amit utána láttam, az volt maga az iszonyat. A továbbhaladó kocsisort a repülők legéppuskázták. Utunkat folytatva, el kellett haladnunk e kocsisor mellett. Mindenfelé halottak, jajgató sebesültek, vonagló lovak, ledőlt templomtorony. Ezt a látványt soha nem tudtam elfelejteni.Bocsájtsátok meg, hogy sem pontos helyet, sem időpontot nem írtam. De egyszerűen nem tudom, és nincs már akitől megkérdezhetném. Üdv.: Nyitrai István