[Csaladtortenet 2] Fwd: *** SPAM ***Re: Még mindig Szombathely ...
Neuburger, Istvánné
zsu45 at mailbox.hu
2012. Feb. 9., Cs, 19:35:19 CET
Kedves Iván!
Szívszorító a történeted. Örülnék, ha valaki érdemben tudna segíteni.
Történeted kapcsán nekem egy másik jut eszembe, amit régen édesanyámtól
hallottam.
1944.késő őszén - tél elején zsidó foglyokat hajtottak keresztül a falunkon
(Eplény), a 82.sz. Veszprém-Győr főúton. Hiányos öltözékben, éhesen
vánszorgott a menet. Édesanyám éppen a padlásról jött le, felhajtott
kötényében almát hozott. Ahogy a zajt hallotta kiszaladt az utcára.Néhányan
a fagyos földből a betaposott, a betakarítás után visszamaradt
káposztalevelet próbálták kikaparni és enni. Ennek láttán odaszaladt és a
kötényéből akart almát adni. Az SS legény ordítva eredt utána és be akarta
terelni a sorba. (Édesanyám ekkor már előrehaladott terhes volt velem.)
Édesanyám az udvaron keresztül az erdő felé menekült előle (az udvarunkból
egyenest az erdőbe lehetett jutni). Megmenekült, de ez az emlék örökké mély
nyomot hagyott benne és bennünk.
Igen, a történelem itt él közöttünk.
Üdvözlettel: Neu Zsuzsi
*Kutatott családneveim:*
*Karafy, (Karafi), Karafiát (Karafiáth), Hübsch, Richter, Leirich,
Hintenberger, Eszlinger, Menczel, Nick*
*Schaffhauser, Horeczki, Maurer*
*Neuburger, Bácsi, Téhöl, Kuti*
*Böröcz, Marton, Gericz, Fassing, Krenusz, Szosztorics (Sostorics), Varga,
Tánczos, Csűrös*
2012/2/9 Németh József <nemethjozsef10 at freemail.hu>
> Kedves Iván!Megdöbbentő a történet amit írtál, és tippem sincs a
> halálesetek kiderítésére. Talán csak ezért írtam ezt a levelet, hogy
> együttérzésemet fejezzem ki. Mert mit is tudnál tenni? Győrtől
> Ravensbrückig minden település halotti anyakönyvét átnézni? És még akkor
> sem találnád meg név szerint őket. Bocsánat, de Radnóti Miklósra
> asszociáltam, akit Abdánál lőtt agyon agy keretlegény, mert ő sem tudott
> már tovább menni.NJ
> "Abonyi Iván" <ivan at abonyi.hu> írta:
> >Elnézésetek kérem, de az előző levelemtémája természetesen nem "még
> mindig Szombathely"volt.Hja,az a 82 év! :-(
> >
> >
> >Kedves Listatársak!
> >
> >Bocsássatok meg, hogy nem konkrétan családtörténeti ügyben kérem a
> segítségeteket. Nektek olyan széleskörű tapasztalatotok és olyan kiterjedt
> ismeretségetek van, hogy már csak tőletek várhatom a megoldást vagy
> útbaigazítást.
> >82 éves nyugdíjas vagyok és már csak egyetlen vágyam, kötelezettségem
> maradt az életben: megtalálni, azonosíttatni és méltóan eltemettetni
> édesanyám és nagynéném földi maradványait. Évtizedek óta már minden
> lehetséges, általam elképzelhető nyilvántartást, forrást felkutattam -
> eredménytelenül.
> >De, hogy a tárgyra térjek...
> >Én akkor még 13 éves kisfiú voltam. 1944. november 13.-án kolompoltak a
> csillagos ház udvarán, amelybe egész családostól összezsúfoltak bennünket.
> Néhány kakastollas csendőr volt lent és kiabáltak, hogy mindenki öt percen
> belül legyen lent a riadócsomagjával együtt. A lakások bejárati ajtóit nem
> szabad bezárni minden maradjon nyitva. A csendőrök elkezdték
> végigellenőrizni a lakásokat, hogy nem bújt-e el valaki Két szintet
> végigjártak, aztán abbahagyták. Mindannyian lent gyülekeztünk az udvaron.
> Már mindenkit felsorakoztattak amikor jött valami parancsnok és
> engedélyezte hogy a 65 éven felüliek és a 15 éven aluliak visszamehetnek.
> Még felmerült bennem hogy visszaszaladok elbúcsúzni édesanyámtól és a
> nagynénémtől, de a csoport közben már elindult a csendőrök szuronyai
> között, ki a kapun...
> >Soha többé nem hallottam róluk semmit. A háború után kerestem valakit,
> aki túlélte, de a hatalmas 6-szintes ház lakói közül már senki nem tért
> vissza.
> >Hosszú ideig hiába vártuk Édesanyámat és a nővérét. Rengeteg
> újsághirdetést adtunk fel hogy jutalom ellenében jelentkezzen aki tud róluk
> valamit. Jelentkezett is két nő. Az egyik azt állította, hogy Győrnél
> mindkettőjüknek sikerült megszökniük. Valaki befogadta, de ugyanakkor fel
> is jelentette őket, úgy hogy másnap visszakerültek ugyanabba a menetbe.
> >Egy másik nő által elmondott verzió szerint együtt voltak a menetben az
> ausztriai Ravensbrück felé vezető úton. Még mesélt is róluk. Tudta azt is,
> hogy édesanyám minden még megmaradt vagyonunkat néhány ékszerbe fektette,
> amit felvett magára. Még életmentő is lehet adott szituációban. Győrben,
> ahol éjszakára megálltak, mindezeket odaadta a csendőrparancsnoknak, aki
> megígérte, hogy kimenti őket. Bevitte éjszakára a csendőrlaktanya
> pincéjébe, reggel viszont visszaparancsolta őket a többiek közé, azzal,
> hogy ennyi ékszer csak egy éjszakai szállásra volt elegendő Nagyszüleim
> megmutatták neki a fényképeiket, amelyeken rájuk is ismert. Még azt is
> mondta, hogy halványan arra is emlékszik, hogy a hosszú gyalogúton a
> nagynéném már nem bírta és összeesett, édesanyám pedig lemaradt hozzá, hogy
> segítsen neki. Egy keretlegény a puskatusával mindkettőjüket agyonverte.
> >Egyébként ez volt az egyetlen konkrétabb hír, amit édesanyámról sikerült
> megtudnunk.. Amint mát mondtam, a hatszintes Wesselényi utca 24. számú ház
> lakói közül senki nem tért vissza. Hogy valóban valahol útközben haltak-e
> meg Győr és a határ között és valahol, valamelyik jeltelen tömegsírban
> nyugszanak-e vagy megérkezésük után azonnal a tábor gázkamrájába
> "szortírozva" fejezték be életüket, sohasem sikerült megtudnom. A németek
> precíz nyilvántartásában már sehol sem szerepeltek. Az édesapám által kért
> holttányilvánítási bizonyítvány szerint ismeretlen időpontban és ismeretlen
> helyen gyilkolták meg őket - a holttányilvánítási bizonyítvány szerint
> becsült 1945. február 15.-én.
> >Bocsánatot kérek a hosszúra sikerült bevezetésért. A kérésem tehát az
> lenne a kedves gyakorlott családfakutató társaim felé, hogy tudnak-e
> valahol az említett Győr és a határ közötti útszakaszon az adott időszakban
> talált két női holttestről, jeltelen vagy tömegsírról, vagy bármi más, akár
> jelentéktelen információról, ami közelebb vihetne hozzájuk.
> >Jelenleg mindenhol csak azok az adatok szerepelnek, melyeket keresésükkor
> az évtizedek során én adtam be róluk.
> >
> >Édesanyám adatai a következők:
> >
> >Neve: Abonyi (Ádler) Jenőné
> >Leánykori neve: Barta Melinda
> >Születési helye: Losonc
> >Születési idő: 1901. augusztus 25.
> >Anyja neve: Schwartz Hermina
> >Foglalkozása: női kalapkészítő kisiparos
> >Utolsó lakhelye: Budapest VII. Wesselényi u. 24.
> > (erről a gettóbeli címről is
> hurcolták el)
> >A ház lakóinak elhurcolása: 1944. november 13.
> >Halálának feltételezett időpontja a holttányilvánítás szerint:
> 1945.február 15.
> >
> >
> >A vele együtt elhurcolt nővérének adatai
> >
> >Neve (leánykori): Dr. Barta Sarolta
> >Születési helye: Budapest
> >Születési idő: 1899. szept. 18.
> >Anyja neve: Schwartz Hermina
> >Foglalkozása: magyar-történelem szakos tanárnő
> >Utolsó lakhelye: Budapest VII. Wesselényi u. 24.
> > (erről a gettóbeli címről
> hurcolták el)
> >A ház lakóinak elhurcolása: 1944. november 13.
> >Halálának feltételezett időpontja a holttányilvánítás szerint:
> 1945.február 15.
> >
> >Kérem, nagyon kérem, ha tudtok, segítsetek!
> >
> >Szeretettel: Abonyi Iván
> >
> >
> >
> >_______________________________________________
> >Felvidéki mikrofilmek "képszám" katalógusa:
> http://www.macse.org/society/szlovakia.php?id=mic&mic=kep
> >_______________________________________________
> >családtörténet levelező lista: csaladtortenet at levlista.theka.hu
> >http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
> >MaCsE lista: http://groups.google.com/group/macse?hl=hu
> _______________________________________________
> Felvidéki mikrofilmek "képszám" katalógusa:
> http://www.macse.org/society/szlovakia.php?id=mic&mic=kep
> _______________________________________________
> családtörténet levelező lista: csaladtortenet at levlista.theka.hu
> http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
> MaCsE lista: http://groups.google.com/group/macse?hl=hu
>
További információk a(z) csaladtortenet levelezőlistáról