[Csaladtortenet 2] Fwd: *** SPAM ***Re: Még mindig Szombathely ...

[c.h.baiersdorf at t-online.de]

Kedves Iván bátyám,

annyit szeretnék Neked mondani, hogy nagyon jól tetted, hogy megírtad ezt 
mind, és hogy megosztottad velünk!

És nagyon kívánom, adja az Úr, vagy a Nagy Véletlen, hogy segítséget kapjál!

És nagyon kívánom, ha mégse sikerülne segítséget kapnod, hát fogadd el úgy! 
Fogadd el úgy, hogy ennek így kellett lennie! És érezd úgy, hogy ezzel a 
leveleddel, ezzel a nagyon nehéz szívvel, nagyon nehéz kézzel, kedves 
Halottaid iránti nagyon nagy szertettel írt leveledet úgy tudd látni, mint 
hogy ezzel azt a nagy feladatodat teljesítetted volna! Mindent megtettél, 
amit csak tudtál, ami csak eszedbe jutott, amihez volt lehetőséged; megírtad 
ezt a levelet is - s most tiszta szívvel megnyugodhatsz! Szeretném nagyon, 
és kívánom Neked, hogy így tudd látni, így tudj érezni! Talán a Nagy 
Véletlen pont így akarta! Talán már azért is, hogy nekünk elmondassad! Nagy 
szükségünk van nekünk is rá, hogy ezeket meghallgassuk, hogy tudjuk, hogy el 
ne felejtsük!

Én nagyon szépen köszönöm Neked, kedves Iván bátyám,
és sok, sok szeretettel ölellek!

Kristóf
                öcséd (ismeretlenül, eddig.)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
----- Original Message ----- 
From: "Abonyi Iván" <ivan at abonyi.hu>
To: <csaladtortenet at levlista.theka.hu>; "Csaladtortenet" 
<csaladtortenet at radixindex.com>
Sent: Thursday, February 09, 2012 5:51 PM
Subject: [Csaladtortenet 2] Fwd: *** SPAM ***Re: Még mindig Szombathely ...


Elnézésetek kérem, de az előző levelemtémája természetesen nem "még mindig 
Szombathely"volt.Hja,az a 82 év! :-(


Kedves Listatársak!

Bocsássatok meg, hogy nem konkrétan családtörténeti ügyben kérem a 
segítségeteket. Nektek olyan széleskörű tapasztalatotok és olyan kiterjedt 
ismeretségetek van, hogy már csak tőletek várhatom a megoldást vagy 
útbaigazítást.
82 éves nyugdíjas vagyok és már csak egyetlen vágyam, kötelezettségem maradt 
az életben: megtalálni, azonosíttatni és méltóan eltemettetni édesanyám és 
nagynéném földi maradványait. Évtizedek óta már minden lehetséges, általam 
elképzelhető nyilvántartást, forrást felkutattam - eredménytelenül.
De, hogy a tárgyra térjek...
Én akkor  még 13 éves kisfiú voltam. 1944. november 13.-án kolompoltak a 
csillagos ház udvarán, amelybe egész családostól összezsúfoltak bennünket. 
Néhány kakastollas csendőr volt lent és kiabáltak, hogy mindenki öt percen 
belül legyen lent a riadócsomagjával együtt. A lakások bejárati ajtóit nem 
szabad bezárni minden maradjon nyitva. A  csendőrök elkezdték 
végigellenőrizni a lakásokat, hogy nem bújt-e el valaki Két szintet 
végigjártak, aztán abbahagyták. Mindannyian lent gyülekeztünk az udvaron. 
Már mindenkit felsorakoztattak amikor jött valami parancsnok és engedélyezte 
hogy  a 65 éven felüliek és a 15 éven aluliak visszamehetnek. Még felmerült 
bennem hogy visszaszaladok elbúcsúzni édesanyámtól és a nagynénémtől, de a 
csoport közben már elindult a csendőrök szuronyai között, ki a kapun...
Soha többé nem hallottam róluk semmit. A háború után kerestem valakit, aki 
túlélte, de a hatalmas 6-szintes ház lakói közül már senki nem tért vissza.
Hosszú ideig hiába vártuk Édesanyámat és a nővérét.  Rengeteg újsághirdetést 
adtunk fel hogy jutalom ellenében jelentkezzen aki tud róluk valamit. 
Jelentkezett is két nő. Az egyik azt állította, hogy  Győrnél 
mindkettőjüknek  sikerült megszökniük. Valaki befogadta, de ugyanakkor fel 
is jelentette őket, úgy hogy másnap visszakerültek ugyanabba a menetbe.
Egy másik nő által elmondott verzió szerint együtt voltak a menetben  az 
ausztriai  Ravensbrück felé vezető úton. Még mesélt is róluk. Tudta azt is, 
hogy édesanyám minden még megmaradt vagyonunkat néhány ékszerbe fektette, 
amit felvett magára. Még életmentő is lehet adott szituációban. Győrben, 
ahol éjszakára megálltak, mindezeket odaadta a csendőrparancsnoknak, aki 
megígérte, hogy kimenti őket. Bevitte éjszakára a csendőrlaktanya pincéjébe, 
reggel viszont visszaparancsolta őket a többiek közé, azzal, hogy ennyi 
ékszer csak egy éjszakai szállásra volt elegendő Nagyszüleim megmutatták 
neki a fényképeiket, amelyeken rájuk is ismert. Még azt is mondta, hogy 
halványan arra is emlékszik,   hogy a hosszú gyalogúton a nagynéném már nem 
bírta és összeesett, édesanyám pedig lemaradt hozzá, hogy segítsen neki. Egy 
keretlegény a puskatusával mindkettőjüket agyonverte.
Egyébként ez volt az egyetlen konkrétabb hír, amit édesanyámról sikerült 
megtudnunk.. Amint mát mondtam, a hatszintes Wesselényi utca 24. számú ház 
lakói közül  senki nem tért vissza.  Hogy valóban valahol útközben haltak-e 
meg Győr és a határ között és valahol, valamelyik jeltelen tömegsírban 
nyugszanak-e vagy megérkezésük után azonnal a tábor gázkamrájába 
"szortírozva" fejezték be életüket, sohasem sikerült megtudnom. A németek 
precíz nyilvántartásában már sehol sem szerepeltek. Az édesapám által kért 
holttányilvánítási bizonyítvány szerint ismeretlen időpontban és ismeretlen 
helyen gyilkolták meg őket - a holttányilvánítási bizonyítvány szerint 
becsült 1945. február 15.-én.
Bocsánatot kérek a hosszúra sikerült bevezetésért. A kérésem tehát az lenne 
a kedves  gyakorlott családfakutató társaim felé, hogy tudnak-e valahol az 
említett Győr és a határ közötti útszakaszon az adott időszakban talált két 
női holttestről, jeltelen vagy tömegsírról, vagy bármi más, akár 
jelentéktelen információról, ami közelebb vihetne hozzájuk.
Jelenleg mindenhol csak azok az adatok szerepelnek, melyeket keresésükkor az 
évtizedek során én adtam be róluk.

Édesanyám  adatai a következők:

Neve:                                  Abonyi (Ádler) Jenőné
Leánykori neve:                 Barta Melinda
Születési helye:                 Losonc
Születési idő:                      1901. augusztus 25.
Anyja neve:                         Schwartz Hermina
Foglalkozása:                   női kalapkészítő kisiparos
Utolsó lakhelye:                Budapest VII. Wesselényi u. 24.
                                        (erről a gettóbeli címről is 
hurcolták el)
A ház lakóinak elhurcolása:  1944. november 13.
Halálának feltételezett időpontja a holttányilvánítás szerint: 1945.február 
15.


A vele együtt elhurcolt nővérének adatai

Neve (leánykori):                Dr. Barta Sarolta
Születési helye:                   Budapest
Születési idő:                      1899. szept. 18.
Anyja neve:                         Schwartz Hermina
Foglalkozása:                   magyar-történelem szakos tanárnő
Utolsó lakhelye:                  Budapest VII. Wesselényi u. 24.
                                        (erről a gettóbeli címről  hurcolták 
el)
A ház lakóinak elhurcolása:  1944. november 13.
Halálának feltételezett időpontja a holttányilvánítás szerint: 1945.február 
15.

Kérem, nagyon kérem, ha tudtok, segítsetek!

Szeretettel: Abonyi Iván



_______________________________________________
Felvidéki mikrofilmek "képszám" katalógusa: 
http://www.macse.org/society/szlovakia.php?id=mic&mic=kep
_______________________________________________
családtörténet levelező lista: csaladtortenet at levlista.theka.hu
http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
MaCsE lista: http://groups.google.com/group/macse?hl=hu