[Csaladtortenet 2] Csodában bízva...

[Abonyi Iván]

Kedves Listatársak!

Tegnap délelőtt egy virgonc kis vírus lábatlankodott sikeresen a gépemen. Kétszer is el kellett indítanom a gépemet, amíg egyszer elég erőben érezte magát az induláshoz. Ezért nagyon szépen kérem, hogy aki nem olvassa itt a nevét és írt nekem - akárcsak az empátiájáról is biztosított - hogy feltétlenül ismét küldje el a levelét. Előre is köszönöm a szívességét és elnézését kérem az okozott kellemetlenségért. Azt nem is merném feltételezni, hogy talán egy kedves  csati társunk ajándékozott meg vele.
Határozottan emlékszem, hogy ennél a néhány e-mailnél sokkal több gyöngyszemet kaptam, amelyek szőrén-szálán eltűntek a gépemről. Ezért kérem szépen mindazokat, akik nem látják itt a nevüket és a válaszomat, de de akárcsak egy egymondatos üzenetben fejezték ki az empátiáját, hogy szíveskedjék azt ismét elküldeni a címemre. Ma minden kis szeretet-forgácsnak már különleges értéke van.  Elnézéseteket kérem, ha ezzel még külön problémát is okoztam.
Szeretettel: Iván




2012.02.09. dátummal, 21:21 időpontban Tibor Farkas írta:

Tisztelt Abonyi Úr!

Megható a levele, amit az általam most regisztrál Családtörténet oldalon olvastam. Elküldtem azonnal egy győri ismerősömnek, és kértem a segítségét. Ígérni semmit nem tudok, de ha lesz hírem közölni fogom Önnel.

Kívánok további kitartás a kutatáshoz és jó egészséget.

Üdvözlettel: Farkas Tibor (Zala vármegye)


Kedves Tibor!
Először is megkérnélek, hogy tegezzük egymást. Mi itt, az interneten bevált általános szokás szerint, kortól nemtől, stb. függetlnül mindig tegezni szoktuk egymást.
Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy megteremtetted számomra ezt a lehetőséget. Igen, talán pontosan valami ilyesmire gondoltam, amikor a a csati közösségéhez fordultam a kérésemmel. Valóban ez lehet még az egyetlen lehetőség, amely sikeres eredményt nyújthat, Adott és behatárolható az időpont, 1944. november 14, vagy a következő néhány nap, és nagyjából adott a hely is, Győr és a határ közötti útszakasz. Nem kis terület, de talán  még ki lehet deríteni, hogy ebben az időben az út mellett találtak-e két (vagy több) női holttestet az elhaladt menet után és vajon hová, melyik tömegsírba kerülhettek? De hol? Hogyan? Kitől? Én már képtelen lennék végigkutatni az összes lehetőséget, de talán így, a közösség erejével, talán még siker övezheti a munkánkat. Természetesen minden - anyagi - segítséget szívesen biztosítanék a siker érdekében. Az exhumálás, azonosítás, méltó helyre való újratemetés stb. intézése természetesen  az én feladatom lenne. Kimondhatatlanul hálásan fogadom a felajánlott önzetlen sagítségeteket.
Szeretettel: Iván



2012.02.09. dátummal, 20:55 időpontban Hirschler András írta:

Kedves Iván! Mélységesen együtt érzek Veled, de - ha csak valamilyen isteni
csoda nem történik - tartok tőle, hogy már nem tudsz ráakadni édesanyád és
nagynénéd nyomára.
Egy hasonlóan tragikus esemény a mi családunkban is előfordult: egyik
nagynéném édesanyja egy Pozsonyi úti házból indult el egy 1944 októberi
estén. Soha nem tért haza, és soha nem derült ki, hogy öngyilkos lett-e,
vagy elfogták és deportálták vagy a Dunába lőtték. 
Mielőtt végzetes útjára indult volna, megírt és feladott egy levelezőlapot a
két gyerekének, akik addigra már Szegeden éltek. A levelezőlap szövegét a
dédunokája, aki Londonban és zeneszerző, megzenésítette szopránhangra és
zenekarra.
Üdv. Hirschler András


Kedves András!

Minden egyes agysejtem tökéletesen egyetért veled és belátja, hogy teljesen hiábavaló minden további kutatgatás. De a szívem valahogy mégis csak azt súgja, hogy minden körülmények között, a végtelenségig folytatnom kell. Elvégre a lehetetlen lehetőség is csak egy lehetőség, nem igaz?!
Szeretettel: Iván



2012.02.10. dátummal, 10:40 időpontban Nagy Szilvia írta:

Kedves Iván!
Megrendülten olvastam "élettörténetének" egy szomorú darabját. Nagyon sajnálom, ami történt. 
Tiszta szívemből kívánom, hogy sikerrel járjon!!!!!!!!!!!!!!!

-- 
Üdvözlettel: Nagy Szilvia


Kedves Szilvia!
Köszönöm szépen ezt a felbecsülhetetlen értékű empátiát, együttérzést. Talán ez ad erőt a még további,  még ha teljesen kiltástalannak tűnő kutatásokhoz is.
Szeretettel: Iván