[Csaladtortenet 2] -NŐ > -NÉ

[Szabó Előd]

Kedves Éva és Lista!

Bár kérdésedre -mikortól van?- nem tudok válaszolni, engedjátek meg, hogy 
elmondjam: én az "X-né Y Z", vagy a megtartott lánykori név pártján állok.
Fiataloktól hallom, hogy "na én nem leszek soha pl. Tóthné", mert az nem 
olyan fiatalos. Bár manapság már a házasság sem divat. Ennek a tendenciának 
családkutatóként különösen nem örülök.

Néha belegondolok ebbe a mai névfelvétel divatba (amit a -né-vel képzett 
nevektől való érthetetlen viszolygás szült sajnos)
ha ez 300 éve elterjedt volna, ma egyetlen családfát sem lehetne 
összeállítani, akkora lenne a zűrzavar.

Egy példa a névhasználatból eredő "kellemetlenségekre":
A Csengerből átmegyünk a pár km-re, de már román területen fekvő Vetés 
temetőjébe, román hatásra pár feleség már csak a férje nevén szerepel.
Pl. "Nagy János és Nagy Erzsébet" (jobb esetben ott van, hogy "született: 
Szomju") (Inkább  a katolikus részen fordul elő)
Szerintem az elhunytat akkor tiszteljük meg, ha a saját nevét írjuk a 
sírkőre, még a "született" jelző sem szükséges.
Ennek a lónak a másik oldala, amikor a halotti anyakönyvben csakis lánykori 
néven halnak meg az asszonyok évekig...

Az "Osváth Sándor és felesége Osváth Sándorné" típusú feliratok végképp 
értelmetlenek, bár tudom, a sírkövek sem elsősorban a megszállott kutatóknak 
készülnek, de sok sír van, amit bizony már csak mi, kutatók keresünk fel.

A -né képző már az 1700-as években megvolt, - érdekes, hogy (eredeti) -NŐ 
alakban az 1800-as évek közepétől láttam szórványosan szerepelni (akkori 
retró?).

üdv: Szabó Előd



-------------------------

Kedves Kutatótársak,tudja valaki, hogy a magyar nyelvben a korábban (és még 
ma is sok családban) szokásos  a férj neve +né képző mikor jelent meg és 
hogy mi lehet ennek a története. 1972-ben, amikor egy rövid ideje már szabad 
névválasztás volt, megtartottam a saját nevemet. Ebből sok nevetséges 
félreértés adódott, pl. a lányom születésekor a klinikán pszichológust 
küldtek hozzám, aki azt szerette volna megbeszélni velem, hogy leányanyaként 
hogyan tovább, Angliában viszont mikor egy vizsgálatra szólítottak a férjem 
nevén, nem mozdultam, én csak a saját nevemre koncentráltam. Jóllehet én a 
saját nevemen jelentkeztem, de egyik adatnak beírták a férjem nevét is és ez 
úgy látszik nagyobb súllyal esett a latba. A tanítványaim szerint feminista 
vagyok, ti is úgy gondoljátok?Éva