[Csaladtortenet 2] adalék a polgári anyakönyvezés történetéhez

["Dr. Balás István"]

Kedves István!
Szerintem nem "óriási tévedés",sőt még csak nem is "tévedés".
Mindössze annyiról van szó, hogy ezek szerint mi ketten mást értünk az 
egyház és
az állam egykori összefonódásán, így azután szükségképpen mást értünk a
szétválasztásán is.
Ez a lista nyilvánvalóan nem az egyháztörténet-írás fóruma, ezért csak
tömören utalok arra, hogy a középkori Európában az egyház és az
állam összefonódása történelmileg jól behatárolhatóan a népvándorlás 
korában alakult ki.
A Bizánctól függetlenedéssel egyetértő Zakariás pápa a karoling Kis 
Pipin majordomust 751-ben királlyá választatta, aki viszont 756-ban 
lehetővé
tette a pápai állam megalakulását, s ezzel a pápának politikai hatalmat
is biztosított. Így kezdődött...
Kis Pipin fia, Nagy Károly csaknem félévszázados uralkodása alatt teljes
mellszélességgel támogatta az egyházat. Kevesen tudják, de tény, hogy e
világi uralkodó: Nagy Károly rendelte el, hogy tizedet kell fizetni az
egyház anyagi támogatására, s azt is elrendelte, hogy egyházi iskolákat 
kell
létesíteni. A pápa tudomásul vette, hogy Nagy Károly, mint felkent
király nevezi ki saját birodalmában a püspököket, s a birodalmi 
zsinatokat is
ő hívja össze. III. Leó pápa végül Nagy Károlyt császárrá koronázta. Ezzel
létrejött a nyugat-római császárság.
A pápa által támogatott mindenkori nyugat-római császárra két feladat 
hárult: az egyház védelme és a világi hatalom
kiépítése.
Az egyház védelme egyúttal a kereszténység szervezését és terjesztését 
is jelentette. A
császár világi hatalma pedig azt jelentette, hogy a pápa által is
elismerten rangelső volt a keresztény fejedelmek között, s
a kereszténység közös ügyeiben meghatározó volt a véleménye.
Az összefonódás azzal vált teljessé, hogy 824-ben I. Lothár császár
kötelezővé tette, hogy a megválasztott pápa felszentelése előtt a
világi kérdésekben hűségesküt tegyen a császárnak.
Viszont a pápa joga volt (önálló lelki hatalom lévén a császárság
mellett) ajándékozni a császári méltóságot, a császárt a Szent Péter
bazilikában megkoronázni, - s tőle az egyház fejének kijáró hűségesküt
kivenni.
Ilyen eseménysort követően az impérium és a sacerdotium egymással
szövetkezve évszázadokon át irányíthatta a nyugati világ sorsát.
Remélem, a tömörség ellenére a tényeket lehetett követni.


Az említett összefonódás mellett a középkorban praktikus
feladatmegosztás is bekövetkezett.
A XVIII. század végéig Európa-szerte az egyház volt a tényleges
társadalom-szervező erő. A fenti előzmények után érthetően az egyház 
hivatásszerű feladata és
egyúttal "természetes" monopóliuma volt az iskolafenntartás, az oktatás 
és a karitatív
tevékenység, továbbá a kánonjog területére utalt ún. nem evilági
dolgoknak tekintett ügyek bonyolítása, így a tridenti zsinat után előírt
egyházi házasságkötések lebonyolítása, illetve az ugyanekkor elrendelt
anyakönyvezetés is.
Az uralkodó (az állam) feladata volt némi leegyszerűsítéssel a lakosok
biztonságára ügyelés, az ország védelme, az ország háborúk útján való
gyarapítása, ennek érdekében katonaság működtetése, ennek érdekében
adószedés, s persze: az egyházi monopóliumok tiszteletben tartása és
tartatása.

Ezt az összefonódást kívánták programszerűen megszüntetni a liberális
filozófusok. Ennek a célnak volt alapvetően fontos kiinduló eszköze az
egyház adminisztratív monopóliumának megtörése keretében a
házasságkötés (válás) és az anyakönyvezés állami kézbe vétele.

Kedves István!

1. Az angol király (királynő) hatalma az alkotmányos monarchiában
évszázadok óta köztudottan jelképes. Ezért az az angol tradíció, hogy az 
anglikán
egyház feje Nagy Britannia mindenkori királya (királynője), a napi
gyakorlatban nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy évszázadok óta az anglikán
egyház irányítaná Nagy Britanniát...
Mellesleg: az angliai tradicionális szabály csak annyi, hogy az anglikán
egyház élén álló uralkodó bármilyen vallású lehet, kivéve a katolikust...
Kb. egy éve a közismerten más vallású Kate Middleton potenciális 
egyházfősége
kapcsán fel is izzottak az internetes oldalak.

2. Szovjet-Oroszországban 1918-1939 között nem az ortodox egyház és a
fanatikusok által irányított kommunista állam szétválasztásának
folyamata zajlott le, hanem az ideológiai ellenség módszeres és
alapvetően sikeres fizikai megsemmísítése.

Lenin útmutatását követve a /hithű/ kommunisták magától értetődő
programjukká tették a vallás állami erőszakkal való megszüntetését. A
Szovjetunióban 1918-ban nem az egyház és az állam szétválasztásához
fogtak hozá, hanem kőkemény véres jogi eszközökkel kezdtek hozzá a
vallás kiirtásának programjához:

a) A templomokat törvénnyel állami tulajdonba vették, majd „közigazgatási
úton” bezárták. Az ellenálló papságot és a templomokat védő hívek egy
részét a helyszínen felkoncolták, végül a volt templomokat lerombolták
vagy profán célokra (klub, áruház, raktár, lovarda stb.) használták.

b) A papok közül 1918-1924 között 28 püspököt és további 1219 papot
agyonlőttek, míg az életben hagyottakat vagy börtönbe zárták, vagy
deportálták. (Forrás: Churchill 1930-ban nyilvánosságra hozott
statisztikája). Eredmény: a Szovjetunióban 21 év alatt, 1939-re csaknem
teljesen megszűnt a vallásos élet. /Megverték a pásztort, szétfutott a
nyáj…/

3. Magyarországon sem az állam és az egyház szétválasztása történt a
XX. század derekán, hanem a kommunista ideológia ellenségeinek
likvidálása. Még folyt a világháború, amikor a szovjet fegyverek
árnyékában megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. március 15-én
kiadott rendeletével az egyházak tulajdonában lévő mezőgazdasági
„nagybirtokokat” is állami tulajdonba vette, s ezzel elvette az
egyházaktól az oktatási és karitatív intézmények fenntartásának egyik
fontos anyagi alapját.

A vallásos hitélet utánpótlásának megszüntetése érdekében kezdettől
önálló célponttá váltak a fiatalságot nevelő papok, különösen a
szerzetes paptanárok. A likvidálásukra alkalmas hazai jogszabályok
megszületéséig 1946-ban a magyar politikai rendőrség még a szovjet
katonai törvényszéket vette igénybe. „Szovjet csapatok elleni
szervezkedés” címén a szovjet katonai bírósággal ítéltettek halálra négy
katolikus papot, míg további harmincnyolc vádlottat
/szibériai/ kényszermunkára ítéltek. Egy másik büntetőügyben szintén a
fiatalokkal foglalkozó paptanárok kerültek hóhérkézre vagy kedvezőbb
esetben /szovjet/ munkatáborba.

A Varsóban 1947. szeptember 20–27. között tartott Kominform-értekezlet
záródokumentumát aláíró európai kommunista pártok képviselői célul
tűzték ki a „klerikális reakcióval” történő leszámolást. Nálunk 1948
januárjától indult meg a hivatalos állami vallásüldözés, amikor Rákosi
Mátyás az MKP budapesti pártértekezletén bejelentette, hogy „a
klerikális reakcióval az év végéig végezni kell”.
Az egyházak utánpótlásának elvágása érdekében a 6500/1948. sz.
kormányrendelet zárolta az egyházak oktatási célú ingatlanait, majd
június 15-én az Országgyűlés megszavazta a 4831 felekezeti
iskolát államosító 1948. évi XXXIII. törvényt. Ezt követte a református
Ravasz László, az evangélikus Ordass Lajos, majd később a katolikus
Mindszenty József bebörtönzése. Eléggé láthatóan ez nem az egyház-állam
szétválasztására irányult, hanem az egyházak likvidálására irányuló
folyamat része volt.

BalásPista