[Csaladtortenet 2] házassági szokás/jog

["Dr. Balás István"]

Kedves Mindenki!

Az egyházi házasságkötés, mint szertartás viszonylag későn, csak a 
XI-XII. század folyamán jelent meg. Ezt megelőzően a jegyesek 
együtthálása önmagában - külön házasságkötési ceremónia nélkül - is 
házasságot eredményezett.
Először a XI-XII. században terjedt el az a szokás, hogy a házasulandók 
bejelentették a papnak szándékukat, s kérték annak megáldását. A pap 
pedig a feleket - olykor a templomban - megáldotta. Kálmán királyunk 
idején a nemzeti zsinatunk (1116) ezt a szokást már követendőnek 
nyilvánította.
Először azonban a tridenti zsinat (1545-1563) írta elő a házasság 
érvényességi kellékeként a pap és két tanú jelenlétét az eskü során. 
Addig továbbra is élt a régi szokás: a jegyesek együtthálása önmagában - 
külön házasságkötési ceremónia nélkül - is házasságot eredményezett.
Ugyancsak a XVI. századtól vált szokássá a házasságkötési akadályok - 
pl. szükséges életkor (fiúknál 14. év, lányoknál 12. év) hiánya, 
házaséletre való képtelenség, vérrokonság, a keresztség vagy bérmálás 
folytán létrejött lelki rokonság, sógorság, a férfi coelibátusi 
fogadalma, az eltérő vallás stb. - kiderülése érdekében a házasságkötési 
szándék három vasárnapon történő kihirdetése.

BalásPista