[Csaladtortenet 2] Cserkészek, stb.

[Joseph J Jarfas]

Az itteni 'magyar' kutatócsoport tagjai, akik majdnem mind 2.-3. 
nemzedékes leszármazottak, s szerte széjjel vannak az országban, nem 
tájékoztatnak minket sok 'helybeli magyar' eseményről. De tudjuk, hogy 
vannak még 'aktívabb' városok, ahol a - különösen az utóbbi 20 év 
bevándorlói - még megpróbálnak 'tevékenykedni'.

Valamikor én is belenéztem 'cserkésztáborokba' a három gyermekemnek 
(mert azok majdnem minden esetben nyelvtáborok is voltak), de az áruk 
megfizethetetlen volt! Iskolás, vagy egyházközségi (hétvégi) 
nyelvtanítás meg mind messze volt. De voltak családok (talán egy 
gyerekkel) aki az ilyesmit megengedhették, sőt néha haza is tudták 
küldeni a gyereket egy-egy nyárra, rokonokhoz.

Egyszóval, néha a 'magyar öntudat' elvész az első és második 
nemzedékben, de azért visszajön - ha a családkutatás 'megszállottja' 
lesz valaki!:-) Akkor előkotorják gyermekkori emlékeiket, élményeiket, 
nagymama főztjét, énekét, és büszkén vallják magukat megint magyarnak 
... de csak az itteni kutatócsoportban!;-)

Üdv.     Jóska
Equinunk, PA - USA
jjarfas at gmail.com


On 7/10/2012 3:00 AM, Tremmel Imre wrote:
>
> Köszönöm, hogy megosztottátok velem/velünk a tapasztalataitokat!
>
> Sajnos én is csak ilyen esetekről számolhatok be.
> Dédanyám öccse az 1930-as években ment ki New Jerseybe, ahol feleségül 
> vett egy szintén ott élő erdélyi származású nőt. 2 gyermeküket nem 
> tanították meg magyarul, nem látták értelmét.
> Az öreg a 70-es években hazalátogatott kétszer, de már ő is tört 
> magyarsággal beszélt. A feleség és a gyerekek soha nem jöttek 
> Magyarországra.
> Kutatásaim során megkerestem sok falumból elszármazottat, töredékük 
> sem értett magyarul.
> Chicagoban viszont tudok egy magyar közösségről, ismerek is közülük párat.
> Vannak pozitív és negatív példák is, sajnos utóbbival többször 
> találkoztam.
> Üdv, Imi