[Csaladtortenet 2] Gondolatok a családfakutatásról

[Éva Adorján]

Kedves Kutatótársak!

József Attila mellékelt sorait olvasva, ismét megfogalmazódott bennem az az
aggály, mennyire etikus részünkről őseink sírba vitt titkainak feltárása,
és azok továbbadása.

Ez a kérdés azóta föl-föl merül bennem, mikortól a családfa kutása során
egy-egy olyan eseménybe botlottam , amelyet valószínű igyekeztek
eltitkolni, vagy legalábbis nem verhették "nagydobra".

 Nem az olyan titkokra gondolok, amelyet pl. egy község református
anyakönyvében olvastam, ahol az 1700-as évek elején azt is feljegyezték,
hogy ki, kivel és hol paráználkodott / szérű, pajta /, ezen ma már csak jól
szórakozunk.

 A "megesett lány" titulussal is gyakran találkozhatunk, az én őseim közt
is találkoztam eggyel, a  "törvénytelen ágyból született gyermek " jelző
sem lehetett nagy dicsőség. Pedig a megesett lányhoz kellett egy férfi is,
akinek kilétét jótékony homály fedi legtöbb esetben, a gyermek pedig igazán
nem tehetett semmiről.

Tudok olyan esetről, hogy a családfakutatásra készülő utódokat azért
beszélték le a kutatásról, mert nem tudták, hogy mondják el nekik, hogy
mindkét szülő ilyen törvénytelen gyermek,s e tényt a nagy városba költözés
jótékonyan takarta.

Őseink között nem csak dicső, nemes emberek lehetnek, hanem azt
hiszem kisebb- nagyobb hibákat , netán bűnöket elkövető emberek is.Ők sírba
vitték titkukat, a múló idő jótékonyan betakarja őket, s akkor jövünk mi
családfakutatók .....!

Csak nekem támadnak ilyen gondolataim, vagy netán másnak is?

üd. A Éva
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: DSCF1161.JPG
Type: image/jpeg
Size: 1524263 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://levlista.theka.hu/pipermail/csaladtortenet/attachments/20120608/c3cc874b/DSCF1161.JPG>