[Csaladtortenet 2] Magyarul tudás

2012. Már. 9., P, 13:17:17 CET

Kedves Aurél, nyilván jó oka van annak a keserűségnek, ami soraidból kicseng. Magam negyven éve dolgozom különféle állami szervezetnél többek közt befektetésösztönzési területen, ennél fogva magam is a külföldi tőke szálláscsinálójaként lehetek elkönyvelve.  Bűneimet még tetézi, hogy 1994-től az Euro Info Központ vezetőjeként a magyar kis- és középvállalatok ezreit igyekeztem felkészíteni az egységes európai piacon történő eredményes fellépésre. 

„Pedig milyen jól meglennénk, ha a külföld nem avatkozna be a belügyeinkbe, ha a magyar paraszt kedvére termelhetne, ha ismét lehetne könnyűiparunk, gépgyártásunk (nem külföldi iparvállalatok képében), stb. Nekünk nem a fogyasztói társadalmat kellene majmolnunk és nem a liberális eszmék általi nemzetirtást kellene követnünk, mert ez az út csak az elöregedéshez és a pusztuláshoz vezet.” – írod.

Furcsállom, hogy rendkívül széles történelmi műveltséged dacára nem látod, vagy nem akarod meglátni Magyarország hanyatlásának, a perifériára szorulásának igazi okait. Tényleg az Európától való elfordulás, az autarkia vezetne ki jelen nyomorúságunkból? Nyersanyagok, energiaforrások, korszerű technológiák, képzett munkaerő és mozgósítható tőkeforrások nélkül vajon mire megyünk magunk? Avagy Te is azt az illúziót kergeted, hogy a Magyar Föld majd mindent, amire szükségünk van, megterem? Megértem, hogy filoszként nem vagy otthon a gazdasági szférában. Ám intelligenciád révén biztosan  fel kell tudnod mérni, hogy egy 10 milliós ország piaca nem képes létrehozni azt a keresletet, amely lehetővé tenné az Általad példaként hozott könnyűipar vagy gépipar gazdaságos termelését. Ha pedig a termelés nem gazdaságos, a piac nem tudja eltartani, akkor azt az államnak kell finanszíroznia. A Kádár-rendszerben megtapasztalhattuk (és a következményeket máig nyögjük), hogy ez hová vezet. 

Véleményem szerint tehát nincsen alternatívája annak, hogy Magyarország az európai integráció részeként keresse a boldogulását. Pontosabban: van alternatíva,de annak perspektívája aligha bátorítja majd emigráns honfitársainkat, hogy megfogadva felszólításodat hazatelepüljenek, és vállalják azt, amivel a „tényleges magyarság” jár. És ami azt illeti,  ha a „tényleges magyarság” a szabadelvűséget száműző közpolitikát, a hajdani kiváltságokat konzerváló, a „történelem nélküli népeket”  kirekesztő társadalmi szerkezetet és az elmaradott termelési viszonyokat jelenti, akkor arról – tudom, bűnlajstromom ezzel tovább bővül – bizony, én is szívesen lemondok.

Baráti üdvözlettel

Hirschler András

tényleges magyar

From: Rihmer Aurél [mailto:granasztoi at freemail.hu] 
Sent: Friday, March 09, 2012 9:00 AM
To: Hirschler András
Cc: '_R-Istvan-Mögling(eu)'; csaladtortenet at levlista.theka.hu
Subject: Re: [Csaladtortenet 2] Magyarul tudás

Kedves Listatagok!

A történelem nélküli népek egy történelmi szakkifejezés. Rajta azon népeket értik, amelyek nem voltak államalkotó népek, nem volt saját nemességük, államuk a XIX. század előtt nem létezik, vagy csak vazallus államalakulat. Tehát én csak egy történelmi szakzsargont használtam, amit a szakma sok helyen alkalmaz és használ.

Arról pedig, hogy mi a haza és nemzetárulás, legyen itt egy élő példa, amit az emigráns magyarok prominensei hajtanak végre. Egyikük egy skandináv állam magyar keresztényeinek világi vezetője, bár az istenadta saját verseiből tudjuk, hogy csak utólag lett kikeresztelkedett. Másikuk egy kontinensnyi ország magyar közösségének vezetője, igaz unokája már egy kukkot sem tud magyarul, hiába "fő magyar" a nagypapa. Harmadikuk előszerettel címezteti magát nádornak, hiszen felmenői közt volt nádor illetve homo regius. De van nekik svájci, dél-afrikai, amerikai, dél-amerikai társuk is. No és persze pár hazai talpnyaló is melléjük állt. Van köztük aki ezt a listát is olvassa, így várom dörgedelmét.

Mit is tesznek díszmagyarjaink? 200-500 euróért árusítják Itáliában a vitézi rangot, koronás vitézi címert. Teszik, mert rájöttek, hogy a magyar értékek egzotikumok, amin jól lehet keresni. Árulják azon olaszoknak, akiknek fegyveres erejének mindmáig legfőbb ünnepnapja a magyar Szt. István csatahajó elsüllyesztésének napja. A vitézséget leginkább az olasz fronton lehetett kiérdemelni a magyar honvédeknek. De kit érdekel ez, ha üzlet van benne. Alázzuk meg a magyar hősöket. No és a vitézi címmel együtt adjuk el az országot is. Mert mire is jogosít fel a régi vitézi cím? Arra, hogy a magyar haza földjének tulajdonosa légy. De főmagyarjaink az üzlet kedvéért eladják a hazát is.

Teszik mind ezt úgy, hogy közben a liberális világpolgárság jegyében kijátszák a haza ellen a nemzetközi és EU jogrendet.

Emigránsaink felvásárolják a földjenket, épületeinket, de ott nem mint magyarok élnek, hanem mint németek, osztrákok, stb, mert így ki lehet játszani a hazai törvényeket. Tehát ők visszaélnek magyarságukkal a nemzet kárára, és valójában kizsákmányoló külföldiek.

Mert nem feledhetjük, hogy hazánkat 1990-től kezdve egyre inkább kizsákmányolja a külhon. Hogy miképp az egy külön tanulmányt érne meg, de csak pár címszó: privatizáció, külföldi iparbetelepítés, területfelvásárlás, EU-s szabályok hazánk elleni kijátszása, stb, stb. Mitovább, saját hazánkban leszünk rabszolgák.

No és mi még a haza és nemzetárulás? Kintről okoskodni, árulózni azokat, akik otthon maradtak, és otthon küzdenek a nemzet fennmaradásáért. Kintről szövegelni, mondván, nekünk van, mert mi dolgoztunk. Nem mint ha az otthon maradottak nem dolgoztak volna eleget, és nem dolgoznának ma is. De ők vállalták a kommunizmus borzálmait, illetve vállalják ma is az elhibázott EU csatlakozás kínjait.

Kinti pénzükön basáskodnak itthon és nézik le a szegény otthon - itthon maradottakat.

Szemükben csak az emigráns magyar a magyar. Szememben pedig csak a Kárpátok bércein belül élő a magyar.

Hát ezért és ilyenekért vetem meg a Kárpátok övezetén kívül élő emigránsaikat. Tessék hazatelepülni és vállalni azt, mivel is jár a tényleges magyarság. Mert a haza itthon és nem az emigrációban van. Ezt végre fel kellene fogni ésszel!!!!

Persze, elismerem, hogy vannak, akik tényleg megpróbálnak a külhonból ténylegesen segíteni és ezt csöndben teszik, nem verik nagydobra. Mert aki nagydobra veri, már megalázza a "kegyelemkenyérre" szoruló otthon maradottakat. Lám-lám, az emigráns nélkül mit is érnétek, hangoztatják.

Pedig milyen jól meglennénk, ha a külföld nem avatkozna be a belügyeinkbe, ha a magyar paraszt kedvére termelhetne, ha ismét lehetne könnyűiparunk, gépgyártásunk (nem külföldi iparvállalatok képében), stb. Nekünk nem a fogyasztói társadalmat kellene majmolnunk és nem a liberális eszmék általi nemzetirtás kellene követnünk, mert eza az út csak az elöregedéshez és a pusztuláshoz vezet.

Tehát, lehetnek jó érzésű emigránsaink, csak sajnos nagyon kevesen vannak. A prímet a hazát megvető, lenéző okoskodók viszik sajnos az emigrációban, akik akár pénzért, mint egzotikumot, még a nemzet sajátos értékeit is piacra dobják.

Tudom ez kibékíthetetlen ellentét az emigráns és otthon maradottak között, de éppen ezért keresni kell azon pontokat, ahol békében meg lehetünk egymás mellett, nem nézve azt, hogy ki hol él. De ez sajnos csak egy igen szűk mezsgye. Ilyen pl. a családkutatás területe, mert itt például tiszta magyarról alig beszélhetünk. Szinte mindenki bír nem magyar felmenőkkel is.

Üdv

Aurél