[Csaladtortenet 2] Egy történet a hazaárulásról

c. h. baiersdorf c.h.baiersdorf at t-online.de
2013. Feb. 15., P, 22:11:19 CET


Tetszik!
:-)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Am 15.02.2013 11:41, schrieb Suppan, Gabor:
> Kedves Ágnes,
>
> Ez egy szomorú történet rossz következtetésekkel.
> A haza emberekbo"l áll, s elo"ször egymást áruljuk el. A haragnak, dühnek helye van az életünkben, de ilyen - fo"leg napi politikától sem mentes áthallásokkal teli következtetéseket nem szabad tenni.
>
> Nem mentegetésképpen: érdemes lenne arra is gondolni, hogy vajon az a pénztáros miért volt ilyen? Az arroganciája biztosan nem a nagypapának szólt, hanem o"róla beszélt. Mi lett volna, ha mondjuk a soron következo" nem "visszaalázza",  hanem megkérdezi: történt magával valami, kedves asszonyom.
> Lehet, akkor a pénztáros sírta volna el magát.
>
> Oda-vissza vigyáznunk kell egymásra.
>
> Üdvözlettel.
>
> Suppan Gábor
>
>
>
> -----Original Message-----
> From: csaladtortenet-bounces at levlista.theka.hu [mailto:csaladtortenet-bounces at levlista.theka.hu] On Behalf Of Ágnes Vezér
> Sent: Wednesday, February 13, 2013 9:52 PM
> To: Családtörténeti levlista
> Subject: [Csaladtortenet 2] Egy történet a hazaárulásról
>
> Kedves Családkutató társak,
>
> Az alábbi történetet a facebook ról loptam. Nem a kutatásról szól, hanem a családról , emberro"l, o"sökro"l és legvégso" sorban saját magunkról. Azoknak szól, akik itt rendszeresen csatáznak egymással. Érdemes elolvasni:
>
> Írok, mert düh van bennem. Akkora düh, hogy üvölteni tudnék. Tehát lejegyzem ide, amit láttam, és amit gondolok rajta.
>
> Az Auchanban álltam sorba. Elo"ttem egy középkorú házaspár, és már a pénztárnál egy ido"s bácsi 7-8 éves forma fiú unokájával. Az általuk megvásárolni kívánt termékeket blokkolta éppen a pénztáros.
> Egyszeru", középkorú no", az a fajta, aki gondosan festett melírral titkolja o"sz tincseit, vastagon sminkel, merész bizsukat, kivágott ruhát visel, hátha etto"l fiatalabbnak tu"nik. Nem volt rajta semmi különös.
> Tehát blokkolt. egymás után húzta le a vonalkódokat, majd megnyomta a végösszeget. A bácsi felemelte fejét, és figyelmeztette, ott felejtett egy kést és egy túrórudit a szalagon.
> A no" visszapillantott, majd megvonta a vállát.
> - Ezt majd készpénzben, már nem tudom beütni.
> A bácsi tiltakozott, mondta, hogy sajnos készpénz nincs nála. A no", mintha a bácsi hibája lett volna saját figyelmetlensége, végigmérte a toporgó öreget.
> - Akkor itthagyja! Nem tudom beütni, kétszer meg nem húzhatom le a kártyát!
> Az öreg töprengett, majd nehéz sóhajjal már-már beleegyezett, lemondott a késro"l. De ekkor az unokájára nézett. A kisfiú ijedt arccal bólintott, ho"siesen lenyelte a könnyeit, de vágyakozva nézett a rudira.
> Az öreg arcán átfutott minden, amit akkor érzett. Dac, harag, elszántság.
> - Sztornózza! - jelentette ki. - Sztornózza az egészet, és üsse be újra!
> - Most egy ilyen vénember miatt várjon a sor? - csattant fel a pénztáros.
> - Sztornózza! - ismételte az elo"ttem álló házaspár férfi tagja. Csattant a hangja, a pénztáros összerezzent. Bólogattunk, némán meredtünk a no"re, követeltük a korrigálást.
> A pénztáros csapkodott, de hívta a fo"nököt, aki hozta a kulcsot, hogy beüthesse a sztornót. Az öreg kosarából kipakolta a már elrendezett holmit.
> A no" egyenként elvette, dobálta nem nézve mi törékeny, mi nyomódik meg.
> Ökölbe szorult a kezem.
> - Ne törje! - kérte csöndesen a bácsi. - Nem az én hibám.
> Szinte esdeklo" volt a hangja, bu"ntudattal teli, mintha rosszat tett volna.
> - Talán az enyém? - csattant fel a pénztáros.
> - Az öné! - felelte az öreg szinte súgva, bocsánatkéro"en.
> - Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, mint az ilyen vén trógerek, mint maga! - üvöltötte maszkját veszítve a pénztáros. - Pedig mi lenne magával, ha én nem dolgoznék? Nem lenne pénze, nem lenne túrórudi.
> Az öreg a szemem elo"tt ment össze. Piros arccal, megalázva fizetettA kisfiú riadtan nézett nagyapjára.
> - Már nem kérem - súgta a rudi felé bökve.
> - Dehogynem! - felelte megtört hangon az öreg, és megveregette unokája kezét,.
>
> Ha mástól hallom a történetet, az lett volna az elso" gondolatom, miért nem voltam ott, mert én aztán jól megmondtam volna a pénztárosnak.
> Mégis, most, hogy ott álltam, lefagytam. Nem tudtam beszélni, bennem akadt lélegzet, nem találtam a szavakat. Holott annyira gyu"löltem a no"t, hogy legszívesebben tíz körömmel estem volna neki. Néztük egymást az elo"ttem álló házaspárral, és ugyanazt láttam az o" szemükben, amit én éreztem.
> Kérdo"n bámiltuk egymást, hátha a másik mást látott, hallott.
> Talán tévedés történt, az öreg lopott, vagy bu"nözo", esetleg a pénztáros régi haragosa valami nagyon csúnya cselekedet miatt. Talán van magyarázat arra, amit eddig csak egy II. világháborús filmben láthattam.
> Arra, hogy magyar a magyart megalázza, arcul köpi, mert gyengébb, elesettebb.
>
> Sorrakerültem, és a pénztáros sugárzó mosollyal felém fordult.
> - Szép napot! - köszönt.
> - Azt már elintézte - csikorogtam jegesen. - Remélem, önmagának is.
> Nem felelt, csapkodta az általam vásárolt árut, gyu"lölködo" tekintetet vetett rám, de ahogy elkapta a pillantásomat, lesütötte a szemét. Életemben elo"ször örültem, hogy valaki fél to"lem. Tekintetembe, mozdulataimba beleadtam minden megvetésem.
>
> Késo"bb a kocsiban elsírtam magamat.
>
> Milyen nemzet az, amely elfordul a saját állampolgáraitól, csak azért, mert gyengék? Milyen ország az, ahol az öregeket, a gyengéket meg lehet alázni büntetlenül?
> Milyen ország, ahol a gyereknek azt mondják, ne tanulj, ahol utcára teszik a családokat, ahol a hatalom elfordul a segítséget kéro"kto"l, az éhezo"kto"l?
> És milyen állampolgár, aki ezt demonstrálva megtámadja azt, aki ezt az országot építve öregedett meg, felnevelte gyerekeit, és kis nyugdíjából túrórudit szeretne venni az unokájának.
> Büszkén elemeljük fel a zászlót nemzeti ünnepeinken, keresztény nemzetnek valljuk magunkat, de otthon leköpjük a szomszédot, mert más a bo"re színe, mert öreg, vagy fogyatékos, vagy egyszeru"en, mert valamiben más mint mi.
> Büszkén emlékezünk halott ho"seinkre, de mi lenne a ho"sökkel, ha túlélték volna? Ha ma el kellene tartanunk o"ket? O"ket is leköpnénk?
>
> Ez a hazaárulás.
>
> Vezér Ágnes
>    ==  ==  ==  ==  ==
> Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB _____________________________________________________________________________
> levelezo" lista honlap: http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
> Levlista fórum: http://levlista.theka.hu/csaladtortenet/smfor/
>    ==  ==  ==  ==  ==
> Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB
> _____________________________________________________________________________
> levelezo" lista honlap: http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
> Levlista fórum: http://levlista.theka.hu/csaladtortenet/smfor/
>



További információk a(z) csaladtortenet levelezőlistáról