[Csaladtortenet 2] Egy történet a hazaárulásról

2013. Feb. 16., Szo, 00:33:15 CET

Kedves reagálók,
Ehhez a témához az én véleményemet most csak azért teszem és utoljára a
listára, mert nincs türelmem egyenként a válasz címeket másolgatni.

Az hogy hazaárulás szó cime lett, ezt a történet író - átélő gondolata,
teljes mértékben én sem értek egyet vele, főképpen azért mert a mai
világban a haza szót és a hozzátartozó kifijezéseket mindenki másképp
értelmezi. A történet egyéni eset. Azért gondoltam arra hogy megosztom,
mert - az igaz, hogy nem a családkutatásról szól, de a család lényegéről,
amit talán sokan a családkutatás révén ért meg, fogalmaz meg magában. Nem
vagyok filozófus és sokszor kerülök ellentétes gondolkodásban másokkal,
viszont ebből a történetből kisugárzik valami. amit egyszerübb gondolkodású
ember fel sem fog. Azt szokták mondani, hogy ennek a pénztárosnak nincs
iskolája, tehát a nevelés hiánya látszott erősen. Itt nem csak a családban
nem történt meg, hanem a szakma képesítés megszerzésekor kellett volna az
illemet, erkölcsöt megtanítani. Tehát mondhatom azt hogy itt a hibás a
pénztáros, a családja, a tanárai, iskolái, és a főnöke aki munkát biztosít
számára. ( De lehetett az is, hogy munkaundora volt.)

Viszont megható érzés lehetett, hogy aki látta a nagyapa - unoka egymással
az érzelmi hatást, ahogy együtt próbálták ezt a stílust felemelt fejjel
elviselni. Történhetett volna, hogy a nagyapa kiveri a balhét, jegyzőkönyv
üzletvezető stb. , de nem, neki hatásosabb módszere volt.

Ha én áltam volna mögötte, akkor visszapakolok a kocsiba és  (Auchan) másik
pénztárba állok. Legyen kevesebb a vevője inkább. Hátha elöbb kirugják.
Egyébként kamerák figyelik a munkájukat.

Ezennel visszaadom a szót a kutatóknak, cellatársaknak és főképpen akik már
elég sok csatát vivtak itten.

Köszönöm
Ági

Vezér Ágnes

2013. február 15. 22:11 c. h. baiersdorf írta, <c.h.baiersdorf at t-online.de>:

>  Tetszik!
>  :-)
> ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
>  Am 15.02.2013 11:41, schrieb Suppan, Gabor:
>
> Kedves Ágnes,
>
> Ez egy szomorú történet rossz következtetésekkel.
> A haza emberekből áll, s először egymást áruljuk el. A haragnak, dühnek helye van az életünkben, de ilyen - főleg napi politikától sem mentes áthallásokkal teli következtetéseket nem szabad tenni.
>
> Nem mentegetésképpen: érdemes lenne arra is gondolni, hogy vajon az a pénztáros miért volt ilyen? Az arroganciája biztosan nem a nagypapának szólt, hanem őróla beszélt. Mi lett volna, ha mondjuk a soron következő nem "visszaalázza",  hanem megkérdezi: történt magával valami, kedves asszonyom.
> Lehet, akkor a pénztáros sírta volna el magát.
>
> Oda-vissza vigyáznunk kell egymásra.
>
> Üdvözlettel.
>
> Suppan Gábor
>
>
>
> -----Original Message-----
> From: csaladtortenet-bounces at levlista.theka.hu [mailto:csaladtortenet-bounces at levlista.theka.hu <csaladtortenet-bounces at levlista.theka.hu>] On Behalf Of Ágnes Vezér
> Sent: Wednesday, February 13, 2013 9:52 PM
> To: Családtörténeti levlista
> Subject: [Csaladtortenet 2] Egy történet a hazaárulásról
>
> Kedves Családkutató társak,
>
> Az alábbi történetet a facebook ról loptam. Nem a kutatásról szól, hanem a családról , emberről, ősökről és legvégső sorban saját magunkról. Azoknak szól, akik itt rendszeresen csatáznak egymással. Érdemes elolvasni:
>
> Írok, mert düh van bennem. Akkora düh, hogy üvölteni tudnék. Tehát lejegyzem ide, amit láttam, és amit gondolok rajta.
>
> Az Auchanban álltam sorba. Előttem egy középkorú házaspár, és már a pénztárnál egy idős bácsi 7-8 éves forma fiú unokájával. Az általuk megvásárolni kívánt termékeket blokkolta éppen a pénztáros.
> Egyszerű, középkorú nő, az a fajta, aki gondosan festett melírral titkolja ősz tincseit, vastagon sminkel, merész bizsukat, kivágott ruhát visel, hátha ettől fiatalabbnak tűnik. Nem volt rajta semmi különös.
> Tehát blokkolt. egymás után húzta le a vonalkódokat, majd megnyomta a végösszeget. A bácsi felemelte fejét, és figyelmeztette, ott felejtett egy kést és egy túrórudit a szalagon.
> A nő visszapillantott, majd megvonta a vállát.
> - Ezt majd készpénzben, már nem tudom beütni.
> A bácsi tiltakozott, mondta, hogy sajnos készpénz nincs nála. A nő, mintha a bácsi hibája lett volna saját figyelmetlensége, végigmérte a toporgó öreget.
> - Akkor itthagyja! Nem tudom beütni, kétszer meg nem húzhatom le a kártyát!
> Az öreg töprengett, majd nehéz sóhajjal már-már beleegyezett, lemondott a késről. De ekkor az unokájára nézett. A kisfiú ijedt arccal bólintott, hősiesen lenyelte a könnyeit, de vágyakozva nézett a rudira.
> Az öreg arcán átfutott minden, amit akkor érzett. Dac, harag, elszántság.
> - Sztornózza! - jelentette ki. - Sztornózza az egészet, és üsse be újra!
> - Most egy ilyen vénember miatt várjon a sor? - csattant fel a pénztáros.
> - Sztornózza! - ismételte az előttem álló házaspár férfi tagja. Csattant a hangja, a pénztáros összerezzent. Bólogattunk, némán meredtünk a nőre, követeltük a korrigálást.
> A pénztáros csapkodott, de hívta a főnököt, aki hozta a kulcsot, hogy beüthesse a sztornót. Az öreg kosarából kipakolta a már elrendezett holmit.
> A nő egyenként elvette, dobálta nem nézve mi törékeny, mi nyomódik meg.
> Ökölbe szorult a kezem.
> - Ne törje! - kérte csöndesen a bácsi. - Nem az én hibám.
> Szinte esdeklő volt a hangja, bűntudattal teli, mintha rosszat tett volna.
> - Talán az enyém? - csattant fel a pénztáros.
> - Az öné! - felelte az öreg szinte súgva, bocsánatkérően.
> - Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, mint az ilyen vén trógerek, mint maga! - üvöltötte maszkját veszítve a pénztáros. - Pedig mi lenne magával, ha én nem dolgoznék? Nem lenne pénze, nem lenne túrórudi.
> Az öreg a szemem előtt ment össze. Piros arccal, megalázva fizetettA kisfiú riadtan nézett nagyapjára.
> - Már nem kérem - súgta a rudi felé bökve.
> - Dehogynem! - felelte megtört hangon az öreg, és megveregette unokája kezét,.
>
> Ha mástól hallom a történetet, az lett volna az első gondolatom, miért nem voltam ott, mert én aztán jól megmondtam volna a pénztárosnak.
> Mégis, most, hogy ott álltam, lefagytam. Nem tudtam beszélni, bennem akadt lélegzet, nem találtam a szavakat. Holott annyira gyűlöltem a nőt, hogy legszívesebben tíz körömmel estem volna neki. Néztük egymást az előttem álló házaspárral, és ugyanazt láttam az ő szemükben, amit én éreztem.
> Kérdőn bámiltuk egymást, hátha a másik mást látott, hallott.
> Talán tévedés történt, az öreg lopott, vagy bűnöző, esetleg a pénztáros régi haragosa valami nagyon csúnya cselekedet miatt. Talán van magyarázat arra, amit eddig csak egy II. világháborús filmben láthattam.
> Arra, hogy magyar a magyart megalázza, arcul köpi, mert gyengébb, elesettebb.
>
> Sorrakerültem, és a pénztáros sugárzó mosollyal felém fordult.
> - Szép napot! - köszönt.
> - Azt már elintézte - csikorogtam jegesen. - Remélem, önmagának is.
> Nem felelt, csapkodta az általam vásárolt árut, gyűlölködő tekintetet vetett rám, de ahogy elkapta a pillantásomat, lesütötte a szemét. Életemben először örültem, hogy valaki fél tőlem. Tekintetembe, mozdulataimba beleadtam minden megvetésem.
>
> Később a kocsiban elsírtam magamat.
>
> Milyen nemzet az, amely elfordul a saját állampolgáraitól, csak azért, mert gyengék? Milyen ország az, ahol az öregeket, a gyengéket meg lehet alázni büntetlenül?
> Milyen ország, ahol a gyereknek azt mondják, ne tanulj, ahol utcára teszik a családokat, ahol a hatalom elfordul a segítséget kérőktől, az éhezőktől?
> És milyen állampolgár, aki ezt demonstrálva megtámadja azt, aki ezt az országot építve öregedett meg, felnevelte gyerekeit, és kis nyugdíjából túrórudit szeretne venni az unokájának.
> Büszkén elemeljük fel a zászlót nemzeti ünnepeinken, keresztény nemzetnek valljuk magunkat, de otthon leköpjük a szomszédot, mert más a bőre színe, mert öreg, vagy fogyatékos, vagy egyszerűen, mert valamiben más mint mi.
> Büszkén emlékezünk halott hőseinkre, de mi lenne a hősökkel, ha túlélték volna? Ha ma el kellene tartanunk őket? Őket is leköpnénk?
>
> Ez a hazaárulás.
>
> Vezér Ágnes
>   ==  ==  ==  ==  ==
> Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB _____________________________________________________________________________
> levelező lista honlap: http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
> Levlista fórum: http://levlista.theka.hu/csaladtortenet/smfor/
>   ==  ==  ==  ==  ==
> Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB
> _____________________________________________________________________________
> levelező lista honlap: http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
> Levlista fórum: http://levlista.theka.hu/csaladtortenet/smfor/
>
>
>