[Csaladtortenet 2] I vh-s veszteségek közlése

[Kriston Péter (privát)]

T. Kollégák!

Foglalkozott-e már valaki mélyebben az I vh-s veszteségek közlésének a 
szabályaival?

Az érdekelene elsősorban, hogy a hadseregnek mi volt előírva kit/kiket és
hogyan értesítsen, ha valaki a fronton elhunyt, eltünt, fogságba esett vagy
megsebesült?
A hozzátartozók milyen köre kapott ilyenkor vmilyen hivatalos értesítést
közvetlenül írásban az egységtől vagy a honvédelmi tárcától?
Amennyiben biztos volt a haláleset ténye, akkor a hadseregnek kellett külön 
értesítenie a család mellett úgymond hivatalból az utolsó lakóhely vagy 
netán a születési hely szerinti anyakönyvi hatóságot a haláleset hazai 
bejegyzése érdekében, vagy az esetleges hagyatéki, gyámsági, árvasági 
segélyezési stb. eljárások lehetősége miatt egyéb helyi hatóságokat?
Ha csak a családot kellett értesítenie a hadseregnek a halálesetről, akkor a 
családnak volt-e olyan kötelessége, hogy annak alapján a halálesetet 
bejelentse az anyakönyvezetőnek?
Mi volt a gyakorlat? Milyen arányban került sor a fronton történt 
elhalálozások hazai anyakönyvezésére?
Életszerű-e, hogy a család tudott hivatalosan az ilyen halálesetről, de azt 
mégsem anyakönyveztette?
A tábori lelkészeknek kellett-e vezetni bármilyen nyilvántartást, kvázi 
halotti anyakönyvet az általuk elvégzett búcsúztatásokról?
A két világháború között állított helyi emlékművek esetében hogyan készültek 
a rávésett névsorok? Aki a helyi halotti anyakönyvben szerepelt, akkor az 
biztosan kíváncsi rá?

üdv
K. Péter