[Csaladtortenet 2] Családfakutatási tapasztalataim

[Éva Adorján]

Kedves Listatársak!

Lassan befejezem azon Tata környéki falu anyakönyveinek feldolgozását,
ahová 1 éves koromban a szüleimmel csöppentem, és ahol 28 éves koromig
éltem. Itt jártam iskolába, itt ismertem meg a férjemet , az Ő családját és
szereztem sok barátot. Ez egy zömében német eredetű /sváb/ családok lakta
falu  volt   /ma már nem az/.

Mindig izgatta a fantáziámat, hogy miként lehetnek sváb családok azok, akik
Varga, Fábián, Goór, Gútai, Rácz, Kukucska stb. családnévvel bírnak.

Az anyakönyvi adatok feldolgozása  során ismereteim e téren is bővültek.

1746-ban Eszterházy gróf,Tata és környékének birtokosa, katolikus
családokat toborzott a faluba, miközben azokat a református családokat akik
nem írták alá az általa diktált szerződési feltételeket  más környező
falvakba telepítette. Azok a református családok, akik a gróf szerződéses
feltételeit elfogadták maradhattak a faluban.

Az új telepesek zömében Moson megyéből és több német tartományból érkeztek,
de jöttek magyar  katolikus családok is az ország más falvaiból.

Ezt követően együtt éltek a faluban magyar /katolikus, református/ és német
eredetű /katolikus/ családok. A lakosok többsége német eredetű volt.

Az anyakönyvek adataiból megismerhető, követhető kapcsolati rendszerük.

Kezdetben a fentebb jelzett 2 csoport egymásközött házasodott, de aztán
szép lassan elfogytak a szóbajöhető magyar falubeli lányok, fiúk, ekkor már
a szomszéd falvakból hoztak asszonyt, vagy férjet.
Reformátusok a református falvakból, a katolikusok pedig azon református
falvakból, ahol a katolikusok voltak kisebbségben, s ahol szintén kevés
volt a szóbajöhető házastárs. Érdekes módon e falu vonzereje nagyobb volt,
 az importált férjek és feleségek inkább itt éltek tovább.

A sok tartományból érkezett német eredetű családok kezdetben egymással
ismerkedtek, házasodtak, de már 1792-ben kötöttek vegyes házasságot is,
ekkor már egy református magyar fiú  is feleségül vett egy német származású
katolikus lányt.

A katolikus, eltérő származású   /magyar és sváb/  fiatalok is ez időtájt
kezdtek egymással házasságot kötni. Az importált fiúk / Varga, Gútai, stb /
családjainak gyermekei az 1800-as években kezdtek  vegyes házasságot kötni,
és ezzel egyidejűleg vették fel a többségi sváb családok szokásait,
használták nyelvüket.

Így lettek sváb származásúak, akiknek leszármazottait 1947-ben,  a család
többi tagjával együtt kitelepítették Németországba, vagy - ez sem volt
sokkal jobb - megfosztották őket minden vagyonuktól, mert - akár azt is
mondhatjuk -, az akkori hatalom nem forgatta, vagy nem akarta forgatni az
anyakönyveket.

Ma a faluban alig él, illetve csak az elmúlt években kezdett éledezni, a
régi hagyományok ismerete, ápolása. Akik maradhattak azok csak családon
belül adták tovább gyermekeiknek a múltat, a kitelepítéssel úgy sikerült
megfélemlíteni őket.

Én ilyen ismeretekkel is gazdagodtam a családfakutatás során.

Üdv.

A Éva