[Csaladtortenet 2] Találkozás 84 év után

2014. Jan. 20., H, 17:20:29 CET

Kedves Lista,

engedjétek meg, hogy megosszam Veletek az elmúlt évi legnagyszerűbb "családi" élményemet. A szöveget egy közvetlen rokon írta.

84 év után egymásra találtak a Böröczky testvérek

1913-at írtunk. A potyondi születésű Böröczky Lajos
(1889. augusztus 10.), Pozsonyba települt. Nem sikerült kiderítenünk
letelepedésének okát, de a történet szempontjából ez nem is lényeges kérdés.
Munkát talált az egyik pozsonyi gyárban, és amikor úgy érezte, hogy most már
családot is alapíthat, 1917-ben feleségül vette a felvidéki Felbáron
(Dunaszerdahelyi járás) született Bartal Terézt (1895. október 15.).
Házasságukból tíz gyermek született, ebben a sorrendben: Lajos, Dezső, Jenő, Ferenc, Gizella, Ilona, László, Irén, Jolán és
Sándor. 

Sorrendben hatodik gyermeküket, Ilonát (1924. január 7.),
nem tudni milyen megfontolásból, ötéves korában örökbe adták egy csehországi zenész
családjába, és itt kezdődött Ilona hányatott sorsa. Egy rövid ideig a család
ugyan megtűrte Ilonát, de mivel a házastársak állandóan veszekedtek, árvaházba
adták, ahol apácák nevelték. Ezt a férj édesanyja nem tudta elviselni, így a
kislányt kivették az árvaházból és a „nagymama” nevelte tovább. A kislányból
hölgy lett, szakmát kezdett tanulni, és nemsokára a morvaországi Zlín városában
találta magát, a világhírű cipőgyáros, Baťa legnagyobb gyárában, ahol varrónőként dolgozott. Egy
ifjúsági táborban megismerkedett későbbi férjével, akivel a morvaországi
Ostravára (híres bányászváros) költöztek. Gyermekük született, de ő nem sokkal
azután hogy meglátta a napvilágot, súlyos betegségben meghalt. Második fiuk,
akinek az Ivo nevet adták, hála Istennek, ma is jó egészségnek örvend. Az idő
haladt, és Ilonát egyre jobban kezdte gyötörni a kérdés: Miért? Hol van az ő
családja? Vannak testvérei? Ha igen, milyen sors várt rájuk? 

Néhány évvel ezelőtt fia, Ivo, hogy megpróbálja enyhíteni
édesanyja gyötrődését, munkához látott, és keresésbe kezdett. A szlovákiai hivatalok
ugyan tudomására hozták, hogy az 1930-as népszámlálásnál voltak Böröczky-ek a
listán, de ott csak a szülők és hat gyermekük szerepelt, semmi további információt nem tudtak adni. Az aktuális telefonkönyvben nem néztek utána ill. a hatóság a szláv -ova végződés miatt nem Böröczky-t keresett elsősorban, hanem Böröczkova-t.

Mivel Ivo nem jutott ötről-hatra, jött egy mentő ötlete.
A Szlovák Televízió egyik népszerű műsorát szólította meg, amely a „Te Postád”
címet viseli. A műsor lényege, hogy segít megkeresni azokat a rokonokat,
barátokat és másokat, akik hosszú évek óta semmit nem tudnak egymásról, és
nagyon szeretnének találkozni. Amikor megtalálják a keresett személyt / személyeket,
mindkét félt meghívják a stúdióba, és külön-külön beszélgetnek velük. Az
izgalom akkor hág tetőfokára, amikor a meghívott személy a műsorvezetővel való
beszélgetés után megtudja, ki ül a fal mögött.

A nyomok Rév-Komáromba és Érsekújvárba vezettek. Mindkét
helyen meg is jelent a műsor postása, Ludvik. Komáromba Böröczky Józsefnek,
Érsekújvárba pedig Böröczky Dominik Lászlónak hozott meghívót. Azzal is
próbálta fokozni az izgalmakat, hogy semmiképpen nem árulta el a meghívó
személy kilétét, hiszen a műsor a meglepetésre épül. 2013. március 17-én aztán
a Szlovák Televízió pozsonyi stúdiójában megtörtént az a kellemes csoda,
amelyet már nem is reméltünk. A választófal egyik oldalán Ilona és fia, Ivo
mondták el élettörténetüket, a másikon Józsefet és Dominik Lászlót faggatta
Katarína Brychtová, a nagyon rokonszenves műsorvezető. Aztán megkérdezte,
tudják-e, ki ül a fal mögött? Természetesen nem tudták. A falon elhelyezett
képernyőn aztán megjelent Ilona és Ivo. Néhány másodperc néma csend, majd Ilona
szólalt meg: „Jó estét kívánok, én az önök nagynénje, Ilona vagyok!” Szinte
leírhatatlan volt az öröm. Mit öröm…boldogság! A falat elhúzták, és az addig
csak hallásból ismert rokonok életükben először megölelhették egymást. A
felvétel után a jelenlévő rokonság az egyik közeli kávéházba vonult, ahol
József és Dominik László elmondták Ilona nénikéjüknek, hogy egyetlen, még élő testvére, Sándor, aki a legfiatalabb volt a testvérek közül és Ilonka néni örökbe adásakor még nem is élt, a németországi Kölnben él. És mivel ők már régebben
tartották a kapcsolatot Sándorral, nem volt akadálya, hogy megszervezzék a két
testvér találkozását – 84 év után. Innen
kezdődően elindult a levelezés a testvérek között. Ilonka néni csehül írt
levelét elküldte Józsefnek, aki azt lefordította magyarra, és továbbította
Kölnbe, majd a válaszlevelet cseh nyelvre fordítva elküldte Csehországba.
Ilonka ugyanis soha nem tanulta meg anyanyelvét, ami érthető is. Öt éves
korától Csehországban élt, olyan közegben, amelyben a magyar nyelv ismeretlen
volt. Egész életében tudta, hogy magyar szülők gyermeke, személyi
igazolványában is szerepel a Böröczky (Böröczkova) lánykori név, de eddig semmit nem
sikerült felderítenie családjáról.

●●●

Fontos tudnivaló a családról, hogy 1947-ben családunk
legtöbb tagját Csehszlovákiából Magyarországra telepítették ki. Ménfőcsanak
fogadta be a családot, Böröczky Lajos és Teréz, valamint néhány gyermekük ott
élt, többen a győri temetőben alusszák örök álmukat. Jenő és Ferenc, már nem
tudni pontosan milyen körülmények között (állítólag visszaszöktek
szülővárosukba, Pozsonyba) maradtak. Ferenc Pozsonyban élte le életét, Jenő,
Révkomáromba költözött, ott van eltemetve.

●●●

Mivel 2013 szeptemberében Győrben volt esedékes a
Böröczky Családok harmadik találkozója, József és Dominik László úgy látták
jónak, hogy erre a találkozóra időzítik a két testvér, Ilonka és Sándor
találkozását. Azokét a testvérekét, akik előrehaladott koruk ellenére, még soha
nem találkoztak. A Szlovák Televízió kérése az volt, hogy amennyiben létre
jönne ez a találkozás, úgy szeretnének azon részt venni. Természetesen a család
beleegyezett. És megtörtént! 

2013. szeptember 20. Győr. A családi találkozó előestjén
a két testvér életében először megölelhette egymást. Mindezt a Szlovák
Televízió kamerái előtt. A közel 90 éves Ilona nevetett, 78 éves öccse, Sándor
sírt. És nem volt egyedül. Katarína Brychtová, a TV műsorvezetője is
meghatódottságában sírva fakadt, de sok másnak is könny szökött a szemébe.
Valóban, nagyon megható volt. Sándor egy csodálatosan szép virágcsokrot nyújtott
át nővérének, majd megfogta a kezét, és azt már egész este nem engedte el.
Mindketten nyilatkoztak érzéseikről a Szlovák Televíziónak, József tolmácsolása
mellett. „Az egyik legmeghatóbb történet,
amelyet a műsor egy évtizedes fennállása alatt tapasztaltam” – mondta a
műsorvezető.

Másnap, a Böröczky Családok találkozóján József
tolmácsolása mellett, újra elhangzott a történet. A két boldog testvér
megtalálta egymást, és ez a kapcsolat most már végérvényesen tovább él. 

Ilona 2014. január 7-én ünnepelte meg jó egészségben 90.
születésnapját. Bár sem a Felvidéken élő
rokonok, sem a Németországban élő Sándor nem tudtak részt venni a kisebb
családi ünnepségen, jókívánságaikat levélben és telefonon is kifejezték az
ünnepeltnek. Sándor egy óriási és csodaszép csokrot küldött futárszolgálattal
szeretett nővérének. Valamennyien abban egyeztek meg, hogy március-április
folyamán közösen meglátogatják Ilonát és csehországi családját. Születésnapján Ilona a következőket mondta az őt telefonon hívó
Józsefnek: „Sajnálom, hogy nem tudok
magyarul, de végtelenül büszke vagyok, hogy közétek tartozom. Kérlek, add át
szívélyes üdvözletemet minden Böröczkynek, Felvidéken és Magyarországon
egyaránt. Nagyon jó volt veletek lenni Győrben, és ha egészségem engedi, ebben
az évben is elmegyek közétek. Eddigi életem során nem találkoztam olyan kedves
emberekkel, mint Szabolcs, Judit és a többiek. Mindenkinek köszönöm a gyönyörű
élményt, nagyon jó érzés tudni, hogy én is tartozom valahova, nekem is van egy
nagy családom. A Böröczky Család!”

És
mi lett Ilona és Sándor többi testvérével?

Lajos: A család első gyermeke, 1918. február 26-án született
Pozsonyban, ismereteink szerint Karcagon élt, 1954-ben halt meg. Két gyermeke
volt, Júlia és Lajos. Róluk semmit nem tudunk, ha van rá mód, ebben kérjük a
kedves rokonok segítségét.

Dezső: 1919. December 21-én Pozsonyban született – róla semmit
nem tudunk.

Jenő: József és Dominik László édesapja. 1974-ben halt meg
balesetben, Rév-Komáromban van eltemetve.

Ferenc: Pozsonyban élt, ott van eltemetve. Lánya Marika
Pozsonyban él, ott volt a győri, családi találkozón.

Gizella: Budapesten élt, ott van eltemetve.

László: 1926. Július 27-én született Pozsonyban, róla semmit nem
tudunk.

Irén: Győr-Ménfőcsakon élt, gyermekei ma is ott élnek.

Jolán: 1956-ban férjével Amerikába disszidált, Philadelphiában
hunyt el fiatalon a 60-as években. Három gyermeke született, róluk semmit nem
tudunk, keressük őket.

A
felvidéki, csehországi és németországi Böröczky családok nevében ezúton is
köszönetemet fejezem ki minden Magyarországon élő családtagnak, a nagy Böröczky
Családnak azért a szeretetteljes fogadtatásért, amellyel elhalmoztak bennünket
a győri találkozón. Ahogy Ilona néni mondta ”…végtelenül
büszkék vagyunk, hogy közétek tartozhatunk…”