[Csaladtortenet 2] Találkozás 84 év után

2014. Jan. 20., H, 17:48:35 CET

Kedves Judit!
Jól esett hallgatni a történet elolvasása után!
A Ti történeteitek, a mi történelmünk.
Üdvözlettel és köszönettel: Páli István

-----Original Message-----
From: Karancsiné B. Judit [mailto:karancsi9083 at hotmail.com] 
Sent: Monday, January 20, 2014 5:20 PM
To: csaladtortenet at levlista.theka.hu
Subject: [Csaladtortenet 2] Találkozás 84 év után

Kedves Lista,

engedjétek meg, hogy megosszam Veletek az elmúlt évi legnagyszerűbb "családi" élményemet. A szöveget egy közvetlen rokon írta.

84 év után egymásra találtak a Böröczky testvérek

1913-at írtunk. A potyondi születésű Böröczky Lajos (1889. augusztus 10.), Pozsonyba települt. Nem sikerült kiderítenünk letelepedésének okát, de a történet szempontjából ez nem is lényeges kérdés.
Munkát talált az egyik pozsonyi gyárban, és amikor úgy érezte, hogy most már családot is alapíthat, 1917-ben feleségül vette a felvidéki Felbáron (Dunaszerdahelyi járás) született Bartal Terézt (1895. október 15.).
Házasságukból tíz gyermek született, ebben a sorrendben: Lajos, Dezső, Jenő, Ferenc, Gizella, Ilona, László, Irén, Jolán és Sándor. 

Sorrendben hatodik gyermeküket, Ilonát (1924. január 7.), nem tudni milyen megfontolásból, ötéves korában örökbe adták egy csehországi zenész családjába, és itt kezdődött Ilona hányatott sorsa. Egy rövid ideig a család ugyan megtűrte Ilonát, de mivel a házastársak állandóan veszekedtek, árvaházba adták, ahol apácák nevelték. Ezt a férj édesanyja nem tudta elviselni, így a kislányt kivették az árvaházból és a „nagymama” nevelte tovább. A kislányból hölgy lett, szakmát kezdett tanulni, és nemsokára a morvaországi Zlín városában találta magát, a világhírű cipőgyáros, Baťa legnagyobb gyárában, ahol varrónőként dolgozott. Egy ifjúsági táborban megismerkedett későbbi férjével, akivel a morvaországi Ostravára (híres bányászváros) költöztek. Gyermekük született, de ő nem sokkal azután hogy meglátta a napvilágot, súlyos betegségben meghalt. Második fiuk, akinek az Ivo nevet adták, hála Istennek, ma is jó egészségnek örvend. Az idő haladt, és Ilonát egyre jobban kezdte gyötörni a kérdés: Miért? Hol van az ő családja? Vannak testvérei? Ha igen, milyen sors várt rájuk? 

Néhány évvel ezelőtt fia, Ivo, hogy megpróbálja enyhíteni édesanyja gyötrődését, munkához látott, és keresésbe kezdett. A szlovákiai hivatalok ugyan tudomására hozták, hogy az 1930-as népszámlálásnál voltak Böröczky-ek a listán, de ott csak a szülők és hat gyermekük szerepelt, semmi további információt nem tudtak adni. Az aktuális telefonkönyvben nem néztek utána ill. a hatóság a szláv -ova végződés miatt nem Böröczky-t keresett elsősorban, hanem Böröczkova-t.

Mivel Ivo nem jutott ötről-hatra, jött egy mentő ötlete.
A Szlovák Televízió egyik népszerű műsorát szólította meg, amely a „Te Postád”
címet viseli. A műsor lényege, hogy segít megkeresni azokat a rokonokat, barátokat és másokat, akik hosszú évek óta semmit nem tudnak egymásról, és nagyon szeretnének találkozni. Amikor megtalálják a keresett személyt / személyeket, mindkét félt meghívják a stúdióba, és külön-külön beszélgetnek velük. Az izgalom akkor hág tetőfokára, amikor a meghívott személy a műsorvezetővel való beszélgetés után megtudja, ki ül a fal mögött.

A nyomok Rév-Komáromba és Érsekújvárba vezettek. Mindkét helyen meg is jelent a műsor postása, Ludvik. Komáromba Böröczky Józsefnek, Érsekújvárba pedig Böröczky Dominik Lászlónak hozott meghívót. Azzal is próbálta fokozni az izgalmakat, hogy semmiképpen nem árulta el a meghívó személy kilétét, hiszen a műsor a meglepetésre épül. 2013. március 17-én aztán a Szlovák Televízió pozsonyi stúdiójában megtörtént az a kellemes csoda, amelyet már nem is reméltünk. A választófal egyik oldalán Ilona és fia, Ivo mondták el élettörténetüket, a másikon Józsefet és Dominik Lászlót faggatta Katarína Brychtová, a nagyon rokonszenves műsorvezető. Aztán megkérdezte, tudják-e, ki ül a fal mögött? Természetesen nem tudták. A falon elhelyezett képernyőn aztán megjelent Ilona és Ivo. Néhány másodperc néma csend, majd Ilona szólalt meg: „Jó estét kívánok, én az önök nagynénje, Ilona vagyok!” Szinte leírhatatlan volt az öröm. Mit öröm…boldogság! A falat elhúzták, és az addig csak hallásból ismert rokonok életükben először megölelhették egymást. A felvétel után a jelenlévő rokonság az egyik közeli kávéházba vonult, ahol József és Dominik László elmondták Ilona nénikéjüknek, hogy egyetlen, még élő testvére, Sándor, aki a legfiatalabb volt a testvérek közül és Ilonka néni örökbe adásakor még nem is élt, a németországi Kölnben él. És mivel ők már régebben tartották a kapcsolatot Sándorral, nem volt akadálya, hogy megszervezzék a két testvér találkozását – 84 év után. Innen kezdődően elindult a levelezés a testvérek között. Ilonka néni csehül írt levelét elküldte Józsefnek, aki azt lefordította magyarra, és továbbította Kölnbe, majd a válaszlevelet cseh nyelvre fordítva elküldte Csehországba.
Ilonka ugyanis soha nem tanulta meg anyanyelvét, ami érthető is. Öt éves korától Csehországban élt, olyan közegben, amelyben a magyar nyelv ismeretlen volt. Egész életében tudta, hogy magyar szülők gyermeke, személyi igazolványában is szerepel a Böröczky (Böröczkova) lánykori név, de eddig semmit nem sikerült felderítenie családjáról.

●●●

Fontos tudnivaló a családról, hogy 1947-ben családunk legtöbb tagját Csehszlovákiából Magyarországra telepítették ki. Ménfőcsanak fogadta be a családot, Böröczky Lajos és Teréz, valamint néhány gyermekük ott élt, többen a győri temetőben alusszák örök álmukat. Jenő és Ferenc, már nem tudni pontosan milyen körülmények között (állítólag visszaszöktek szülővárosukba, Pozsonyba) maradtak. Ferenc Pozsonyban élte le életét, Jenő, Révkomáromba költözött, ott van eltemetve.

●●●

Mivel 2013 szeptemberében Győrben volt esedékes a Böröczky Családok harmadik találkozója, József és Dominik László úgy látták jónak, hogy erre a találkozóra időzítik a két testvér, Ilonka és Sándor találkozását. Azokét a testvérekét, akik előrehaladott koruk ellenére, még soha nem találkoztak. A Szlovák Televízió kérése az volt, hogy amennyiben létre jönne ez a találkozás, úgy szeretnének azon részt venni. Természetesen a család beleegyezett. És megtörtént! 

2013. szeptember 20. Győr. A családi találkozó előestjén a két testvér életében először megölelhette egymást. Mindezt a Szlovák Televízió kamerái előtt. A közel 90 éves Ilona nevetett, 78 éves öccse, Sándor sírt. És nem volt egyedül. Katarína Brychtová, a TV műsorvezetője is meghatódottságában sírva fakadt, de sok másnak is könny szökött a szemébe.
Valóban, nagyon megható volt. Sándor egy csodálatosan szép virágcsokrot nyújtott át nővérének, majd megfogta a kezét, és azt már egész este nem engedte el.
Mindketten nyilatkoztak érzéseikről a Szlovák Televíziónak, József tolmácsolása mellett. „Az egyik legmeghatóbb történet, amelyet a műsor egy évtizedes fennállása alatt tapasztaltam” – mondta a műsorvezető.

Másnap, a Böröczky Családok találkozóján József tolmácsolása mellett, újra elhangzott a történet. A két boldog testvér megtalálta egymást, és ez a kapcsolat most már végérvényesen tovább él. 

Ilona 2014. január 7-én ünnepelte meg jó egészségben 90.
születésnapját. Bár sem a Felvidéken élő rokonok, sem a Németországban élő Sándor nem tudtak részt venni a kisebb családi ünnepségen, jókívánságaikat levélben és telefonon is kifejezték az ünnepeltnek. Sándor egy óriási és csodaszép csokrot küldött futárszolgálattal szeretett nővérének. Valamennyien abban egyeztek meg, hogy március-április folyamán közösen meglátogatják Ilonát és csehországi családját. Születésnapján Ilona a következőket mondta az őt telefonon hívó
Józsefnek: „Sajnálom, hogy nem tudok
magyarul, de végtelenül büszke vagyok, hogy közétek tartozom. Kérlek, add át szívélyes üdvözletemet minden Böröczkynek, Felvidéken és Magyarországon egyaránt. Nagyon jó volt veletek lenni Győrben, és ha egészségem engedi, ebben az évben is elmegyek közétek. Eddigi életem során nem találkoztam olyan kedves emberekkel, mint Szabolcs, Judit és a többiek. Mindenkinek köszönöm a gyönyörű élményt, nagyon jó érzés tudni, hogy én is tartozom valahova, nekem is van egy nagy családom. A Böröczky Család!”

És
mi lett Ilona és Sándor többi testvérével?

Lajos: A család első gyermeke, 1918. február 26-án született Pozsonyban, ismereteink szerint Karcagon élt, 1954-ben halt meg. Két gyermeke volt, Júlia és Lajos. Róluk semmit nem tudunk, ha van rá mód, ebben kérjük a kedves rokonok segítségét.

Dezső: 1919. December 21-én Pozsonyban született – róla semmit nem tudunk.

Jenő: József és Dominik László édesapja. 1974-ben halt meg balesetben, Rév-Komáromban van eltemetve.

Ferenc: Pozsonyban élt, ott van eltemetve. Lánya Marika Pozsonyban él, ott volt a győri, családi találkozón.

Gizella: Budapesten élt, ott van eltemetve.

László: 1926. Július 27-én született Pozsonyban, róla semmit nem tudunk.

Irén: Győr-Ménfőcsakon élt, gyermekei ma is ott élnek.

Jolán: 1956-ban férjével Amerikába disszidált, Philadelphiában hunyt el fiatalon a 60-as években. Három gyermeke született, róluk semmit nem tudunk, keressük őket.

A
felvidéki, csehországi és németországi Böröczky családok nevében ezúton is köszönetemet fejezem ki minden Magyarországon élő családtagnak, a nagy Böröczky Családnak azért a szeretetteljes fogadtatásért, amellyel elhalmoztak bennünket a győri találkozón. Ahogy Ilona néni mondta ”…végtelenül büszkék vagyunk, hogy közétek tartozhatunk…”

  ==  ==  ==  ==  ==
Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB _____________________________________________________________________________
levelező lista honlap: http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
Levlista fórum: http://levlista.theka.hu/csaladtortenet/smfor/