[Csaladtortenet 2] Nem látják a fától az erdőt

[Bocsor László]

Kedves orrbavágott kutatótársak!

Szörnyű nagy öröm ért bennünket. Az eddig törvény nélkül kutatható 
anyakönyveket törvényesen kutathatóvá tették csak egy kicsit 
megdrágították. De még az is lehetséges, hogy semmilyen kutatás nem 
lehetséges,mert az anyakönyveket nem kaphatjuk meg, nehogy olyan 
adatokra leljünk, amit a nagyon rosszul kitalált törvény nem engedélyezne.

Az nem kutatás, ha tudom az adatokat és megnézem, avagy pénzért 
megnézetem az anyakönyvben.

Ha pontos dátumot tudok, akkor minek keresném. Ha gyűjtöm az írásos 
dokumentumot, akkor kérhetek az adatról egy másolatot. A pontos adat 
kikeresése mondjuk 10 perc, másolat készítés 20 perc. A fél óráért 
felszámolnak mondjuk 1000 Ft-ot, ami akárhogy nézzük is 2000 Ft/óra. A 
postai díjra is felszámolhatnak cca.1000 Ft.-ot, nem kell félteni őket, 
nem szívbajosok.

De miről is van szó, mármint részünkről.

Mi nem ismert rokonokat keresünk, hanem ismeretleneket.

Talán még a családfa kutató társaink között is akadhat néhány személy, 
aki nem is gondolta végig, hogy a saját születési anyakönyvünkben a 
születésünk elött, vagy után született gyerek lehet vérszerinti 
unokatestvérünk, másodfoktól végtelen fokig.

Mondjuk, hogy a 20. foku (bonyolúlt lenne megtalálni a megfelelő 
elnevezést) ősapánknak volt egy fia és egy lánya.  Mindkettő 
megosztozott az apai génállományon és vitte magával. A fiu ezen kívűl 
vitte a családi nevet is. A 20. leszármazási fokig a fiu és a lány 
ágában is ugyanugy csökkent az apai génállomány. A fiú 20 generáción 
keresztül nem változtatott nevet, ezért 400-600 év távlatából is 
nyugodtan állíthatjuk, hogy ő az ősünk. A lány ága 20 generáción 
keresztül 20 fiu és 20 lány ágat hozhatott létre, nem akarok 
valószínüségi számitásokat végezni, de jelen pillanatban több ezer ma 
élő unokatestvérünk lehetséges, akiket NÉVRŐL sem ismerhetünk meg a 
rosszul megfogalmazott anyakönyvi törvény miatt. Ha nem ismerjük a 
neveket, akkor hogyan kutathatunk. Mi azért kutatunk, hogy megismerjük 
ezeket a neveket és rokonokat.
Ezek az unokatestvérek alig különböznek a saját édestestvérüntől. Az 
édestestvérünket az különbözteti meg a 150. foku unokatestvérünktől, 
hogy az édestestvérünkkel egy közös ősapánk és egy közös anyánk volt, 
míg az unokatestvérünkkel az a bizonyos ősapa és ősanya közös volt.

Azt hiszem elég világosan bizonyítottam, hogy alapvető joga van minden 
embernek a saját rokonait megtalálni, és saját maga dönthessen, hogy 
akar-e kapcsolatba kerülni velük, avagy megtagadja őket.

Ez az "akar-e kapcsolatba kerűlni" döntse el azt a fontos kérdést.

Azok az emberek, akik nem akarnak a többség közé beilleszkedni, akiknek 
nincs szükségük a rokonaikra, akik féltik az adataikat, egyszerüen 
titkosítsák adataikat. Állítsanak fel az anyakönyvi hivatalokban egy 
UB.-hez hasonló könyvet (mondjuk "hétpecsétes titok" megnevezéssel), 
abba az anyakönyvvezető másolja be a titkosítandó anyagot, majd takarja 
le egy lepecsételt ragasztószalaggal az anyakönyveben lévő anyagot.  
Annyi közérdekű adatot titkosítottak már az országban, ez a kevés ( 
merem állítani az egész országban nem lenne 1-2000, aki kérné) sokkal 
kevesebb munkát adna az anyakönyvezetőknek az egyszeri titkosítás, mint 
többszázezer adatkérő évtizedeken keresztüli kiszolgálása.

Ha a telefonszámokat ( amik végülis közérdekü adatok voltak) titkosítani 
tudták, akkor a titkolozó remetéket is ki kell szedni az anyakönyvekből 
és utána mindenki szabadon, az anyakönyvvezetők és levéltárosok 
fárasztása nélkül kutathatna. Üdv.mindenkinek Laci