Az állami anyakönyvek kutatásáról
retix
retix at mail.datanet.hu
2014. Jún. 28., Szo, 07:12:49 CEST
TéLisTagok!
Óvatosan nyilvánulok meg a kérdésben, és nem is szívesen. A dolog
történetiségét összefoglaltam, ennek lényege egyébként abban is van, hogy az
állami anyakönyvek másodpéldányainak kutatása jogilag most válik rendezetté
(hogy jól rendezetté-e, az vitatható). Most csak a BFL-szabályozáshoz
kapcsolódóan szeretnék néhány gondolatot leírni.
1. Személyes adatainak védelme az élő embert illeti meg. Halála után már ezek
az adatok nem védendők. Erre vonatkozik legújabban az Infotv.
2. A levéltári (ott őrzött) anyagok vonatkozásában (és csak azokban!) a
levéltári törvény (Ltv.) ezt az adatfajtát további védelemben részesíti, a
következők szerint: Az illető halálát követő 30 év, ennek nem ismeretében
születésétől számított 90 év, ennek nem ismeretében az irat keletkezésétől
számított 60 év múlva lesz egy irat kutatható (itt sem következetes a
határidő-számítás, mert a halál évét követő 30 évről beszél, ami ugyanazt a
védelmi időt rendeli a január 2-án és december 29-én meghalt személyhez; az
iratkeletkezés esetében viszont a dátumhoz adja a 90 évet, tehát a jan. 2. és
dec. 29. dátumú irat védelmi ideje nem azonos.)
3. Az Ltv. is meghagyja azonban az eltérés lehetőségét, a védelmi időre
vonatkozó előírásait úgy teszi ugyanis meg, hogy hozzáteszi: "ha törvény
eltérően nem rendelkezik". Tehát csak törvényi szinten, de ott lehet eltérést
csinálni.
4. Ezt az eltérést meg is teszi (régen is megtette a tvr. formában kiadott)
anyakönyvi törvény. Ez új védemi időket vezet be a levéltárakban őrzött
anyakönyvi másodpéldányokra vonatkozóan: a személy halálát követő 30, ennek
nem ismeretében a születési adat vonatkozásában 100, más adat vonatkozásában
75 év a védelmi idő a keletkezés(i év)től számítva.
5. Mit csináltak a BFL-es kollégák? (Gondolom én.) Leültek, átrágták magukat
az új jogszabályon. Még azt is el tudnám képzelni, hogy eközben a törvény
létrehozóinak elsősorban anyai ági közvetlen felmenőinek elsődleges vagy
keresetkiegészítő, esetleg hobbiból végzett egyes tevőleges megnyilvánulásaira
is következtettek néhány rövid, jelzős szerkezetes szintagmával, mely
egyébként személyes adatot nem vagy részben tartalmaz.
Ezt követően áttekintették az állami anyakönyvek egyes típusainak lehetséges
adattartalmait, és abból állapították meg a védelmi időket.
a) Halotti anyakönyveknél ez viszonylag egyszerű, mivel ilyenek legfeljebb
1980. dec. 31-ig készültek másodpéldányban, és ezek kerültek levéltárakba.
Ezek védelmi ideje 30 év, mert a halálozás dátuma bizonyosan benne van a
kötetben, vagyis már nincsen védendő kötet, ezek maradéktalanul kutathatók.
b) Születési anyakönyveknél a születési adatokat védeni kell 100 évig. Az
anyakönyvtípus azonban számos más későbbi bejegyzést is tartalmazhat
(névváltoztatás, felekezetváltás, örökbefogadás stb.), ezeket az adatokat 75
évig kellene védeni, az itteni utolsó bejegyzések azok az UB-k (utólagos
bejegyzések) lehetnek, sokszor csak folyószám/év alakban, melyek minden
bizonnyal a halálozás évét mutatják, amelyet viszont 30 évig kell védeni, és
ez a fő szabály. Ezt összeadva jön ki a 100+30 év mint a leghosszabb ideig
tartó védelmi idő, amelynek elteltével az anyakönyv úgy kutatható, hogy senki
nem kérdez semmit, nem vizsgál semmit, kiadja a könyvet. Az 1895-ben elkezdett
születési anyakönyvek sorozata eszerint 2025-től kezd korlátlanul szabaddá
válni. (Itt azért lehetséges, hogy egyes egyedi esetekben még védendő adat is
nyilvánossá válhat, de ez inkább elméleti okoskodás lenne, konkrét
tapasztalata inkább az akv-eket őrző és kezelő kollégáknak van).
c) Házasság: Magam is számolgattam azt, hogy a 86 év hogyan jön ki. Aztán arra
a következtetésre jutottam, hogy a kollégákat itt is a napi tapasztalataik
segítették a dátum megállapításában, és arra jutottak, hogy egy személy nem
lehetett fiatalabb 14 évesnél, amikor a házassági anyakönyvbe bekerült,
esetleg a születési adatával együtt, amelyet 100 évig kell védeni (14+86=100).
Az ilyen anyakönyvek adattartalmára nyilván nem jellemző a halálozási dátum
bekerülése, ezért csak ezt a 100 éves védelmet kell érvényesíteni az
emberekre, amely az eseményre már csak 86 évet irányoz elő. (mondjuk egy
válási, névváltoztatási adatot 75 éves védelmi idő alapján lehetne még ennél
tovább is védeni, de ez legyen megint elméleti okoskodás).
Bizonyos, hogy nem a rosszindulat vezeti a levéltárosokat, amikor ezt a nem
könnyű eszmefuttatást végigvezetve ilyen szabályozást hoztak. Nem őket kell
okolni; sőt, meggyőződésem, ha megkérdezték volna őket, akkor is elmondják
ezt.
A 30-130-86 év egy kalkulált abszolút védelmi idő tehát (nem a törvényben
szerepel, de a törvény előírása és a helyzet elemzése alapján ez vezethető
le), amelynek elteltével az anyakönyvek kutathatók. Ezen abszolút védelmi időn
belül is van mód kutatni azokban, ennek körülményei azonban álláspontom
szerint sem jól nem szabályozottak, sem jól nem kezelni tervezettek. Sapienti
sat.
Minden hibát ki lehet lyavítani. Bocsánat: javítani (Na ugye!). Mindenki
feladata az lehet (kell hogy legyen), hogy higgattan elmondja, mit nem ért, mi
nem tetszik neki, mit kellene másképp; mi miért történik. A másik félnek pedig
el kell mondania saját hasonló szempontjait. Ezen túl meg kell hallanunk,
hallgatnunk és értenünk a másik fél mondatait, és elgondolkodni azon, miért
van vagy nincs igazuk, és ezt figyelembe kell venni, vagy újabb érvekkel kell
elutasítani. Párbeszéd, arroganciamentesség, egymás tiszteletben tartása
legyen mindenki számára az útravaló ebben a küzdelemben.
2014. június 28. Szarajevó (!)
Reisz T. Csaba
További információk a(z) csaladtortenet levelezőlistáról