Az állami anyakönyvek kutatásáról

[retix]

TéLisTagok!

Óvatosan nyilvánulok meg a kérdésben, és nem is szívesen. A dolog 
történetiségét összefoglaltam, ennek lényege egyébként abban is van, hogy az 
állami anyakönyvek másodpéldányainak kutatása jogilag most válik rendezetté 
(hogy jól rendezetté-e, az vitatható). Most csak a BFL-szabályozáshoz 
kapcsolódóan szeretnék néhány gondolatot leírni.
1. Személyes adatainak védelme az élő embert illeti meg. Halála után már ezek 
az adatok nem védendők. Erre vonatkozik legújabban az Infotv.
2. A levéltári (ott őrzött) anyagok vonatkozásában (és csak azokban!) a 
levéltári törvény (Ltv.) ezt az adatfajtát további védelemben részesíti, a 
következők szerint: Az illető halálát követő 30 év, ennek nem ismeretében 
születésétől számított 90 év, ennek nem ismeretében az irat keletkezésétől 
számított 60 év múlva lesz egy irat kutatható (itt sem következetes a 
határidő-számítás, mert a halál évét követő 30 évről beszél, ami ugyanazt a 
védelmi időt rendeli a január 2-án és december 29-én meghalt személyhez; az 
iratkeletkezés esetében viszont a dátumhoz adja a 90 évet, tehát a jan. 2. és 
dec. 29. dátumú irat védelmi ideje nem azonos.)
3. Az Ltv. is meghagyja azonban az eltérés lehetőségét, a védelmi időre 
vonatkozó előírásait úgy teszi ugyanis meg, hogy hozzáteszi: "ha törvény 
eltérően nem rendelkezik". Tehát csak törvényi szinten, de ott lehet eltérést 
csinálni.
4. Ezt az eltérést meg is teszi (régen is megtette a tvr. formában kiadott) 
anyakönyvi törvény. Ez új védemi időket vezet be a levéltárakban őrzött 
anyakönyvi másodpéldányokra vonatkozóan: a személy halálát követő 30, ennek 
nem ismeretében a születési adat vonatkozásában 100, más adat vonatkozásában 
75 év a védelmi idő a keletkezés(i év)től számítva.

5. Mit csináltak a BFL-es kollégák? (Gondolom én.) Leültek, átrágták magukat 
az új jogszabályon. Még azt is el tudnám képzelni, hogy eközben a törvény 
létrehozóinak  elsősorban anyai ági közvetlen felmenőinek elsődleges vagy 
keresetkiegészítő, esetleg hobbiból végzett egyes tevőleges megnyilvánulásaira 
is következtettek néhány rövid, jelzős szerkezetes szintagmával, mely 
egyébként személyes adatot nem vagy részben tartalmaz.
Ezt követően áttekintették az állami anyakönyvek egyes típusainak lehetséges 
adattartalmait, és abból állapították meg a védelmi időket.

a) Halotti anyakönyveknél ez viszonylag egyszerű, mivel ilyenek legfeljebb 
1980. dec. 31-ig készültek másodpéldányban, és ezek kerültek levéltárakba. 
Ezek védelmi ideje 30 év, mert a halálozás dátuma bizonyosan benne van a 
kötetben, vagyis már nincsen védendő kötet, ezek maradéktalanul kutathatók.
b) Születési anyakönyveknél a születési adatokat védeni kell 100 évig. Az 
anyakönyvtípus azonban számos más későbbi bejegyzést is tartalmazhat 
(névváltoztatás, felekezetváltás, örökbefogadás stb.), ezeket az adatokat 75 
évig kellene védeni, az itteni utolsó bejegyzések azok az UB-k (utólagos 
bejegyzések) lehetnek, sokszor csak folyószám/év alakban, melyek minden 
bizonnyal a halálozás évét mutatják, amelyet viszont 30 évig kell védeni, és 
ez a fő szabály. Ezt összeadva jön ki a 100+30 év mint a leghosszabb ideig 
tartó védelmi idő, amelynek elteltével az anyakönyv úgy kutatható, hogy senki 
nem kérdez semmit, nem vizsgál semmit, kiadja a könyvet. Az 1895-ben elkezdett 
születési anyakönyvek sorozata eszerint 2025-től kezd korlátlanul szabaddá 
válni. (Itt azért lehetséges, hogy egyes egyedi esetekben még védendő adat is 
nyilvánossá válhat, de ez inkább elméleti okoskodás lenne, konkrét 
tapasztalata inkább az akv-eket őrző és kezelő kollégáknak van).
c) Házasság: Magam is számolgattam azt, hogy a 86 év hogyan jön ki. Aztán arra 
a következtetésre jutottam, hogy a kollégákat itt is a napi tapasztalataik 
segítették a dátum megállapításában, és arra jutottak, hogy egy személy nem 
lehetett fiatalabb 14 évesnél, amikor a házassági anyakönyvbe bekerült, 
esetleg a születési adatával együtt, amelyet 100 évig kell védeni (14+86=100). 
Az ilyen anyakönyvek adattartalmára nyilván nem jellemző a halálozási dátum 
bekerülése, ezért csak ezt a 100 éves védelmet kell érvényesíteni az 
emberekre, amely az eseményre már csak 86 évet irányoz elő. (mondjuk egy 
válási, névváltoztatási adatot 75 éves védelmi idő alapján lehetne még ennél 
tovább is védeni, de ez legyen megint elméleti okoskodás).

Bizonyos, hogy nem a rosszindulat vezeti a levéltárosokat, amikor ezt a nem 
könnyű eszmefuttatást végigvezetve ilyen szabályozást hoztak. Nem őket kell 
okolni; sőt, meggyőződésem, ha megkérdezték volna őket, akkor is elmondják 
ezt.

A 30-130-86 év egy kalkulált abszolút védelmi idő tehát (nem a törvényben 
szerepel, de a törvény előírása és a helyzet elemzése alapján ez vezethető 
le), amelynek elteltével az anyakönyvek kutathatók. Ezen abszolút védelmi időn 
belül is van mód kutatni azokban, ennek körülményei azonban álláspontom 
szerint sem jól nem szabályozottak, sem jól nem kezelni tervezettek. Sapienti 
sat.

Minden hibát ki lehet lyavítani. Bocsánat: javítani (Na ugye!). Mindenki 
feladata az lehet (kell hogy legyen), hogy higgattan elmondja, mit nem ért, mi 
nem tetszik neki, mit kellene másképp; mi miért történik. A másik félnek pedig 
el kell mondania saját hasonló szempontjait. Ezen túl meg kell hallanunk, 
hallgatnunk és értenünk a másik fél mondatait, és elgondolkodni azon, miért 
van vagy nincs igazuk, és ezt figyelembe kell venni, vagy újabb érvekkel kell 
elutasítani. Párbeszéd, arroganciamentesség, egymás tiszteletben tartása 
legyen mindenki számára az útravaló ebben a küzdelemben.

2014. június 28. Szarajevó (!)

Reisz T. Csaba