[Csaladtortenet 2] [MACSE: 21061] FW: kutatási anyagaink sorsa

[Stverteczky András]

Kedves Kutatók!

A vita jól eltávolodott a "tárgytól". Az eredeti felvetés: Mi legyen
kutatási anyagainknak sorsa? Nekem ez a kérdés! Válasszuk két csoportra a
kutatást: szakmai (sakk, sport, bába, stb.) és család-családfa. Az elsőnek
van letéti helye, pályázható (eladható), akár disszertáció, tudományos irat,
cikk, vagy könyv készülhet belőle. A másodiknak kisebb, csekély, vagy akár
nulla közösségi értéke van. Nekünk, utódainknak, rokonainknak és esetleg
megbízónknak fontos. Én most csak e második kör kutatási eredményének
sorsára térnék ki.

Egyszerű, aki megbízásból kutat, az a megrendelőnek átadja és kész.

A saját családunk összegyűjtött anyagával mi legyen? Ez az igazi kérdés!

El tudom képzelni, van olyan kutató, aki a kutatás szépségéért kutat és nem
is érdekli, mi lesz az anyag sorsa. Úgy gondolom, ők kevesen vannak. A
többség valószínűleg meg akarja őrizni, őriztetni az anyagot.

Én biztosan meg akarom őriztetni az anyagot, de kivel? Idéznék a
közeljövőben a MACSE-nak elküldendő anyagból:

"Általánosságban gondolom, nem könnyű adatok halmazát (10 ezres szám ez!)
úgy közre adni, hogy az ne csak a szakember számára legyen olvasható, hanem
bárki más számára is. Esetünkben szakembernek tekinthető a család azon élő
és még meg sem született tagjai, akik komolyan érdeklődnek; kik vagyunk,
honnan jövünk és mit csináltunk. Ők nagyon kevesen vannak és lesznek. Az
összes többi érdektelen, laikus a témában, legfeljebb a kíváncsiság teheti
őket olvasóvá."

Biztosan van olyan nagycsalád, amelynek van saját levéltára. Ettől
tekintsünk el, mert ez nem jellemző.

Nyugodtan kijelentem a család ma nem egy "letéteményes hely". A mai fiatal
társadalom individualista, tisztelet a kivételnek. Nincsenek közösségi
érdekek, még családi sem. Senkit nem akarok megbántani de még a házastársat
úgy veszik, dobják el, mint az elhasználatlan alsóneműt. Így kutatási
eredményeink jó esetben, a még működő szülői tisztelet folytán nem azonnal
kerülnek a kukába, hanem "ideiglenesen" a padlásra, és majd ki tudja hány 10
év múlva a kukába.

Én bizakodó ember vagyok és hiszem, eljön még az az idő, amikor egy-egy
leszármazott, rokon megkérdi magától, ki is vagyok én. Emiatt gondolom az
anyagot megőrizni, hogy az illetőnek ne a nulláról kelljen elkezdeni a
kutatást. Na de milyen formában? Természetesen elektronikusan! Igen ám, de
az IT olyan gyorsan elszalad mellettünk, hogy az sem biztos, hogy a mai
anyagunk 10 év múlva egyáltalán megnyitható lesz-e. Ezek az igazi kérdések.
 
Hol helyezhetők el az anyagok? Valamilyen közösségi helyen; pl. Levéltár,
könyvtár, MACSE. A lényeg, hogy a keresőmotor kiadja a tárolási helyet.
További kérdés a digitalizált anyag digitalizálása. Mire gondolok? Például,
az XP rendszeren készült anyagot Windows 20 alatt olvasni. Gondolom a
Levéltár, Könyvtár (vigyázat, biztosan nem mindegyik!) örök. De mi van a
MACSE esetén. Rögzítve van megszűnés esetére az adattömeg sorsa???

Ilyen kérdések megválaszolására gondoltam, amikor felvetésre került a
kutatási anyagaink sorsa.

Csendes, bevásárlásmentes Advent 3. hétvégét kívánok minden kedves
Kutatónknak

S. András