[Csaladtortenet 2] Régi-új felfedezés

[dr. Zana János]

Kedves társak!

Mi mindannyian írott, adminisztrált adatok rideg halmazában élünk. A mai
napon egy olyan felfedezést tettem, amely nem objekítv, hanem érzelmi
információt hordoz - dédapámról, aki negyven évvel a születésem előtt
meghalt. Olyan információkat nézetem át, amelyeket már ezerszer
végigolvastam, és mégis valami újat találtam.

Az eredeti adatok Gyevnár, illetve Muzslai forrásokra támaszkodik
(utóbbi nem tagja az Egyesületnek). Többen is segítettek, most nem jut
eszembe, kik voltak.

Ezen a lapon ezt olvasom, 
http://muzslai.5mp.eu/web.php?a=muzslai&o=NaGXffdwKS

"Egy kultúrmérnök nalója" idézet:

> fiú gyermeket szült, kit Józsefnek kereszteltünk el és ki pár órai
> élet után csakhamar jobblétre szenderült.
> Június 12-én délelőtt őtet egész csendben a ref.sírkertbe vivén magam
> egyedül, ott korán elhullott virágunkat kedves felejthetetlen Gizikénk
> sírjába tettem le atyai kezemmel
Ma végre megtaláltam Gizikét, aki valójában Géza:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:V6BV-9F5

Ebből döbbentem rá dédapám érzelmi világának egy elemére. T.i. hogy
miért ír akkora örömmel arról a kisfiáról, aki megmaradt (a harmadik
fiú, Vilmos). Hát azért, mert a XIX. században óriási fontosságot
tulajdonítottak annak, hogy valakinek fiúgyermeke szülessék. És
dédapámnak két első fiúgyermeke még kicsi korában meghalt!  

------------------

Most jön a kérdés. Hogy lehet az, hogy református temetőbe temették a
gyermekeket, amikor az apa evangélikus, az anya pedig római katolikus. 
Hm.     

Üdvözlettel  János