[Csaladtortenet 2] Irásváltozatok

[Julia Szent-Gyorgyi]

Mostanában több helyen is felmerült a vezetéknevek írásváltozatainak
kérdése. Néhány gondolatot szeretnék erről megosztani.

1. Mint már mások is megjegyezték, a pap vagy lelkész -- és később a
polgári anyakönyvvezető is -- bemondásra, vagyis hallásra írta az
anyakönyvet. Mondjuk amikor az újonnan érkezett tekintetes
oskolamester-úr nevét először írta be, akkor talán megkérdezte, hogy
"i-vel vagy ipszilonnal", de erre később nem biztos, hogy emlékezett,
és a helység kovácsát úgy írta, ahogy neki éppen tetszett. Ritka volt
az olyan eset, ahol ebbe valaki valaha beleszólt.

2. Amikor egy helység anyakönyvében többnyire egy írásváltozat fordul
elő, az csak annyit jelent, hogy a pap vagy lelkész nagyjából
következetesen írt. (Volt olyan, aki képtelen volt ugyanazt kétszer
egyformán leírni. Ma is vannak ilyenek.) Az egyes írásváltozatok --
i/y, ts/cs, t/th -- attól függenek, hogy a pap hol járt iskolába, és
miket olvasott: mit szokott meg.

3. Családonként változik, hogy mikor rögzült a családnév írásmódja.
Nagyjából összefügg az írástudással, ami összefügg a társadalmi
helyzettel: a jómódú városi polgár általában hosszabban járt iskolába,
és gyakrabban írta le saját nevét, mint a tanyasi földmíves. De ez
csak átlagban igaz. Volt írástudó tanyasi földmívés, és volt
írástudatlan városi polgár. Hogy a család maga mit használt, az inkább
a gyászjelentésekből látszik, mint az anyakönyvekből, de a
gyászjelentésekben is van ingadozás: az írásmód attól függ, hogy ki
adta be a nyomdánál a rendelést.

Tehát hacsak nem a lelkész származását vagy iskolázását kutatjuk írása
alapján, a családfakutatásnál nem igazán lehet az írásváltozatokra
támaszkodni.

Juli