[Csaladtortenet 2] Fwd: aki született az bekerült ...

[Zám László]

                          Kedves György!

     Nagyon úgy van a halottakkal kapcsolatban valóban, hogy eltűnhettek ,sosem találták meg őket, ha sokára igen, akkor ismeretlen volt stb..Viszont születés esetében, mikor jelenthetjük ki teljességgel mi kutatók, hogy nem lett bejegyezve? Amennyiben akkor, ha nem találjuk őket, akkor káros maga a felvetés is hiszen könnyebben feladhatjuk. A kutatásba vetett hitemet ezért zavarja.Amikor a házasulóknak a szülei meg vannak adva, egy egy születést én sem kutatok a végletekig, de eddig azt gondoltam valahol azért be lettek jegyezve.Hiszen hittek a keresztségben és zömében közösségben éltek ők is. Egyébként elfogadom, hogy ritkán lehettek kivételek.
                                                                                                 László
-------- Továbbított levél --------

Feladó: Gyorgy Weber <wegyor at gmail.com>
Dátum: 2020 január 5 16:41:05
Tárgy: aki született az bekerült ...
Címzett: Zám László <laszlo.zam at freemail.hu>
 
Kedves László!
Az eredeti kérdést nem érintve, tapasztalatom szerint nagyon is sok személy kimaradt az anyakönyvekből, a keresztelésiből is, és a halottiból is, még a 20. században is!!! Legteljesebbek a házassági anyakönyvek, jellegükből adódóan ott a lekisebb esély a kimaradásra. De se szeri, se száma (ez persze túlzás, mindenesetre előfordult), hogy az ispánig, vagy a megyei hatóságokig hullámokat verő be nem jelentett halálesetek nyomai jelennek meg utólag az anyakönyvekben, és ha ezt extrapoláljuk, akkor hány olyan lehetett, amely nem derült ki! Amikor az ember települési családkönyvet állít össze, akor is tapasztalja, hoyg egyszerűen hiányzik egy-egy adat, aminek ott kellene lennie, és persze egy 12 gyermeket szülő asszony elmehetett máshová is világra hozni a 7.-et, de azért ez nem lehetett rendszeres!

 

Szerintem nincs olyan plébánia, aminek a történetében ne fordulna elő olyan visszamenőleges, az Egyházmegyei Hatóság által kivizsgált utólagos keresztelés (ill. ennek anyakönyvi nyoma) ami az eskövőre történő felkészítés alatt derült ki a plébános számára!

Vagy hogy árnyaljam kicsit más oldalról a képet, nem is gondolnánk, hogy ma hány ismeretlen hulllát temetnek el az önkormányzatok országos szinten nap, mint nap!! Felfogni sem lehet, hogy a fejlett önkormányzatiság és államigazgatás korában miként lehetséges ez?! Pedig nagyon gyakori! 

Én ismerek egy kubikust (az udvaromon lakott néhány hétig, amíg az ideiglenes munkát elvégezte), akinek se személyi igazolványa, se TAJ száma, se állandó lakcíme, semmilyen vagyona nincs, az évtizedek óta elhagyott családtagjairól semmit nem tud, soha nem őriz meg semmit, a téli gönceit tavasszal elhagyja, csak olyan munkát vállal, ahol engedik a helyben alvását, és biztosítják a szerszámokat, nincs telefonja, bérlete, katonakönyve, csak egy bicskája és az emlékei, nem aggodalmaskodik, és nem tervez. Ha fáj a foga, kihúzza maga. Kérdeztem tőle, mi lesz, ha meghal? "Engem az Isten rakott össze, az is szedjen szét egy bokor alján, én kórházba nem megyek!" Ha hajléktalannak neveztem volna, megsértődöttö volna. Megdolgozott minden fillérjéért, de nem tartalékolt semmit! Ez a 21. században létező jelenség!!

 

Korántsem volt hatékonyabb a 18-19-20. századi közigazgatás. Télen, sárban-hóban-hidegben begyalogolni a pusztáról egy keresztelést bejelenteni a plébánosnak ... ha meg rövidesen meghalt az újszülött, akkor megint bejelenteni a halált ... amikor meg kitavaszodott, akkorra elfelejtődött az egész, helyesebben sokszor az utólagos bejelentések miatti korholást-megrovást is szívsebben elkerülték! 

 

Nem okoskodni akarok, csak sokat forgatok anyakönyveket, és a tapasztalatomat írtam le.

 

üdv:

 

gy.