[Csaladtortenet 2] A történetmesélők mi vagyunk

[Anna Gősiné Greguss]

Kedves Kutatótársak!
Megérintett ez az angol nyelvű, geneológiai költeménynek nevezett
"hitvallás":
https://past-presence.com/2018/03/24/origin-of-the-genealogy-poem-the-storytellers/


Helyenként kicsit "műferdítve", áttettem magyarra:
*----*
*A történetmesélők*
Mi vagyunk a kiválasztottak. Minden családban van valaki, aki úgy tűnik,
arra hivatott, hogy megtalálja az ősöket - hogy újra életre keltse őket,
hogy elmondja a család történetét, hogy azt érezze, az ősök valahogyan
elismerik és helyeslik azt, amit tesz.

Számomra a genealógia nem a tények rideg összegyűjtése, hanem életet
lehelni mindazokba, akik korábban éltek.

Mi vagyunk a törzs történetmesélői. Minden törzsben van egy történetmesélő.

A génjeink hívnak minket. Azok, akik előttünk jártak, hozzánk kiáltanak,
hogy meséljük el a történetüket. Így hát megtesszük. Miközben megtaláljuk
őket, valahogyan magunkra találunk. Hány sír előtt álltam már és hány sír
előtt sírtam? Nem tudom megszámlálni. Hányszor mondtam már az ősöknek, hogy
csodálatos családod van, hogy büszke lennél ránk? Hányszor léptem oda egy
sírhoz, és éreztem, hogy valahogy szeretet árad felém?

Nem tudom megmondani.

Ez túlmutat a tények egyszerű dokumentálásán. Arra is kiterjed, hogy ki
vagyok én, és miért teszem azt, amit teszek. Arra, hogy látom: egy temető
örökre elvész a gaz és a közöny miatt, én pedig azt mondom, nem hagyhatom,
hogy ez megtörténjen. Ezek a csontok itt az én csontjaim csontjai és az én
vérem vére. Arra is kiterjed, hogy tegyek valamit értük. Arra is kiterjed,
hogy büszkék legyünk arra, amit őseink elértek, amivel hozzájárultak ahhoz,
amik ma vagyunk. Tiszteletben tartjuk nehézségeiket és veszteségeiket, azt,
hogy soha nem adták fel, nem hátráltak meg, hogy elszántak voltak, hogy
folytassák és felépítsék az életüket a családjuknak. Mély büszkeséggel tölt
el, hogy azért harcoltak, hogy nemzetté válhassunk és megmaradjunk
nemzetként.

Határtalanul és mélyen megértjük, hogy ezt értünk tették, hogy mi
megszülethessünk olyannak, amilyenek vagyunk. Hogy emlékezhessünk rájuk.
Így hát emlékezünk. Szeretettel és törődéssel, és feljegyezve létezésük
minden egyes tényét, mert mi vagyunk ők, és ők mi vagyunk. Így, ahogy egy
írnokot hívnak, én is elmesélem a családom történetét. A következő nemzedék
egyik elhívottján múlik majd, hogy válaszoljon a hívásra, és elfoglalja
helyét a családi történetmesélők hosszú sorában.

Ezért foglalkozom genealógiával, és ez az, ami arra hívja a fiatalokat és
az idősebbeket, hogy lépjenek elő, és újra és újra keltsék életre az ősöket.
*----*
Üdv,
Anna