[Csaladtortenet 2] (nincs tárgy)

[Wilde Viktor]

Kedves Éva,

Én sem tudom, hogy feminista vagy-é, de a leánykori név megőrzése nem 
feminizmus, hanem emancipáció. Nehéz racionális magyarázatot találni 
arra, miért kellene egy nőnek nevet változtatni azért, mert férjhez 
ment. Nálunk sem merült fel ilyen a 80-as évek elején (bár NJ-vel 
ellentétben én azzal biztattam a jelöltet, hogy nem szeretnék az évek 
múlásával mind több WV-nét termelni), pár évre rá a feleségemtől is 
megkérdezte egy nőgyógyász, hogy "van-e állandó partnere?".

Hogy mikor alakult ki a "-né", én sem tudom. De nézd csak az 
adatbázisainkat:
1. A születési akv-ekben az 1800-as évek elejéig csak keresztnéven 
szerepelnek a nők, ha szerencsénk van, a házasságiakból tudjuk meg a 
teljes nevüket.
2. A gyászjelentésekben érdekes jelenség: A kétnyelvűekben a magyar 
részben "XY-né, született ZZS" szerepel, míg a németben "XZS, geb. Z".
3. Az Ellis Island-i immigrációs könyvekbe 1900 körül a családfámon lévő 
többtucat nő egyszerűen a férj vezetékneve + saját keresztneve szerint 
íratott be.

Ami a nő/nej összevetést illeti, nem is vagyok biztos az etimológiában. 
Mindenesetre a finnugor "nai" tő nőt jelent (mai finnben, a gyakran és 
feleslegesen használt kicsinyítő képzővel nainen, de a nai igeként 
használva nagyon mást jelent, bár nővel kapcsolatos tevékenységet, ne is 
feszegessük), ebből eredezhet a nő, a né és a nej egyaránt. Jókainál 
gyakran fordul elő a "nejem" helyett a "nőm", pedig ma már nem mindegy, 
hogy "van egy nejem" vagy "van egy nőm".

Ha valaki nekem úgy mutatkozik be, hogy "XY-né", akkor késztetést érzek 
arra, hogy visszakérdezzek: "Most már tudom, hogy a férjét hogy hívják, 
de azt még nem, hogy mi az Ön neve." Lásd legújabb miniszterünket: 
"Tisztelt Bíróság!" Németh Lászlónét.

ÜdWV

2012.02.13. 12:04 keltezéssel, Németh József írta:
> Kedves Éva!
> A -né toldalék a nő szőből alakult ki, vagyis X.Y.-né =z X.Y. nő(je), azaz hitvese, hozzá tartozó. Hogy mikor, azt nem tudom.Nem tudom megítélni feminista vagy-e, a feleségem is a leánykori nevét viseli,és már akkor mondtam neki, nagyon nem örülnék neki ha az enyémet viselné, ezt felejtsük el, az az enyém, az én nevemet hadd sározzam be én vagy vigyem dicsőségre én :-) Ő meg az övét.  Persze tudom nincs vele minden férfi így, és az utóbbi években kompromisszumos megoldásként jött létre a kötőjeles névhasználat, vagyis Férj családneve-Feleség családneve-Feleség keresztneve variáció, (szerintem nonszensz) és elfelejtik, hogy a magyar névadás tiltja a háromszoros kötőjeles használatot, vagyis hiába hívják a feleséget X-Y Glóriának, a gyermeke ugyanígy már nem tudja felvenni ezt a nevet a leendő férje nevével együtt (vagyis nem lehet X-Y-ZS Benjámin, sőt, ha a másik félnek is kötőjeles neve volt X-Y-ZS-Z Benjámin), és akkor választania kell, hogy milyen, de max a négyből két családneves Benjámin lehet csak.NJ

> "Kenese Éva"<kenev at freemail.hu>  írta:
>> Kedves Kutatótársak,tudja valaki, hogy a magyar nyelvben a korábban (és még ma is sok családban) szokásos  a férj neve +né képző mikor jelent meg és hogy mi lehet ennek a története. 1972-ben, amikor egy rövid ideje már szabad névválasztás volt, megtartottam a saját nevemet. Ebből sok nevetséges félreértés adódott, pl. a lányom születésekor a klinikán pszichológust küldtek hozzám, aki azt szerette volna megbeszélni velem, hogy leányanyaként hogyan tovább, Angliában viszont mikor egy vizsgálatra szólítottak a férjem nevén, nem mozdultam, én csak a saját nevemre koncentráltam. Jóllehet én a saját nevemen jelentkeztem, de egyik adatnak beírták a férjem nevét is és ez úgy látszik nagyobb súllyal esett a latba. A tanítványaim szerint feminista vagyok, ti is úgy gondoljátok?Éva