[Csaladtortenet 2] Elbocsátó levél...

[Gyorgy Weber]

Kedves Jenő!
Bár az ilyen emberi gyengeségnek nyilván ezerféle, és összetett okai
vannak, de abban biztos vagyok, hogy a vérséghez semmi köze.
Az örökbefogadásnak egy másik vetületét hadd említsem. (Családi és
ismerősi-munkatársi környezetemben én is - mint nyilván sokan -, több
örökbefogadó szülőt ismerek.) A már felnőtt gyermek nevelőszülei hálásak az
akkori bátor döntésükért, mert semmi mással nem pótolható mennyiségű és
minőségű örömöt okozott nekik a felnövő gyermek.
A másik vetület, hogy helytelenül szeretünk úgy gondolni ezekre a
családokra, mint akik gyermekhez jutottak. (Azaz a szülők gyermektelenségi
állapotát reparálják.) Valójában a gyerek szempontjából kell (érdemes) ezt
nézni: szülőt (gondoskodást, esélyt, szeretetet) kap egy kiszolgáltatott
gyermek, akinek addig ebből kevés jutott!

A mostanra tömegessé váló meddőségi hullámban szerintem sokkal többet
kellene erről a problémáról általában beszélni - így nagyon helyesen a
családkutatói vonatkozásairól is -, és minden (jóval erősebben ható)
negatív történetre tíz pozitívat közreadni! Mert gyermektelenül megöregedve
elmagányosodni egyfelől, ill. intézetben, árvaházban, a GYIVI ölelésében,
stb. felnőni másfelől sokkal nagyobb kockázat, mint bevállalni egy nem
vérségi szeretetkapcsolatot! (Amire egyébként néhány állatfaj is képes...)
Ettől az okoskodástól persze még az Általad jelzett jelenség létezik,
tudhatja ezt mindenki a Monte Christo sztoriból is (ha jól emlékszem
Benedetto volt a hálátlan gyerek?). De - anélkül, hogy ilyen kutatást
végeztem volna - tuti, hogy statisztikailag ugyanennyi vér szerinti gyermek
fordul szembe a szüleivel fiatal felnőtt korára.
üdv:
gy.


2014. január 24. 14:25 Temesvári Jenő írta, <jeno.temesvari at chello.hu>:

> Kedves Listatársak!
> Csak érintőlegesen, és inkább érzelmi megközelítésben kapcsolódik a
> témához néhány tapasztalatom. Ismertem eseteket, amikor a nevelőszülők
> (saját gyermekük nem lévén), örökbe fogadtak cscsemő, vagy 1-2 éves korban
> gyerekeket. Szépen fel is nevelték őket (több családról van szó), igazi
> családok voltak, szereteben, mígnem egy "szép" napon valahogy megtudta a
> gyerek (17-18 év körül), hogy a szülei nem az igazi szülei. Onnan borult
> minden, szemrehányás, becsaptatok, stb. jelzők kíséretében az addig szerető
> gyerek a  vélt szülei ellen fordult, érzelmileg elhidegült, és tüzön-vizen
> át keresni kezdte az igazi "szüleit" akik akkor ilyen-olyan okból lemondtak
> róla/róluk, s állami gondozásba aták őket úgy, hogy utána egy alkalommal sm
> érdeklődtek gyerekeik további sorsa felől. Érthető módon a nevelőszülők
> összeomlottak, magukat okolták a történtekért, de sehogy sem tudták az évek
> során eldönteni melyi a jobb? elmondani a gyereknek az igazságot, vagy nem
> felbolygatni az amúgy kiegyensúlyozott boldog életét. És érdekes az is,
> hogy az egyik estben a nevelt gyerek megtalálta alkoholistaapját, a másik
> kétes erkölcsű anyját, s inkább azokhoz húztak, othagyták az addigi biztos
> otthont, az őket valóban szertő embereket, pedig azok tisztességgel
> felnevelték őket.
> Tudom, hogy ezek lehetnek, és inkább egyedi esetek, de mégis vannak. És
> nehogy azt gondolja bárki is, hogy én nevelőszülő ellenes vagyok, és azt
> se, hogy elítélném azt a szülőt, aki ki tudja milyen szorongató
> élethelyzetében kénytelen volt esetleg megválni a gyerekétől. Azonban nem
> értem a gyerekek "hálátlanságát" szembefordulását, és azt, hogy azt
> választják, aki soha nem törödött velük.
> Nem ítélkezni szeretnék, csak elgondolkodtam azon, mennyire erős a vérségi
> kapcsolat? meddig racionálisak a döntések, és honnan, mitől válnak
> érzelmivé, vagy érzéketlenné?
> A családfakutatás, benne egyes sorsok néha olyanok, mint belenézni egy
> mélységes mély feneketlen kútba... Elnézést, ha valakit untattam volna
> gondolataimmal.
> Üdvözlettel: Jenő
>
>
>
> ----- Original Message ----- From: "G.B. Jakabffy" <gabor49 at chello.nl>
> To: <csaladtortenet at levlista.theka.hu>
> Sent: Friday, January 24, 2014 1:20 PM
> Subject: [Csaladtortenet 2] Elbocsátó levél...
>
>
>
> Kedves István!
>
> Köszönöm szépen példákkal ilusztrált válaszod és az ötleteket is. Az
> általam
> emlitett 2 esetben nem lettek örökbe fogadva, tehát nem nevelőszük nevelték
> fel öket. 18 éves korukig árvaházi gondozásban cserepedtek fel és annak
> ellenére, hogy most életük közepét taposva megtalálták helyüket a
> nagyvilágban azért foglalkoztatja a gondolat öket amire eddig nem kaptak
> több választ mint ami az elbocsátó dokumentumukon is szerepel. Azok alapján
> kiindulva a keresés eddig minden út zsákutcába végződött. A tényeket
> acceptálták, de marad számukra egy fájó pont..Udv. Gabor (GBJ.)
>
>
>
>  ==  ==  ==  ==  ==
> Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB
> ____________________________________________________________
> _________________
> levelező lista honlap: http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/
> csaladtortenet
> Levlista fórum: http://levlista.theka.hu/csaladtortenet/smfor/
>
> __________ ESET NOD32 Antivirus - Vírusdefiníciós adatbázis: 9333
> (20140124) __________
>
> Az üzenetet az ESET NOD32 Antivirus ellenőrizte.
>
> http://www.eset.hu
>
>
>
>
> __________ ESET NOD32 Antivirus - Vírusdefiníciós adatbázis: 9333
> (20140124) __________
>
> Az üzenetet az ESET NOD32 Antivirus ellenőrizte.
>
> http://www.eset.hu
>
>
>
>
>  ==  ==  ==  ==  ==
> Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB
> ____________________________________________________________
> _________________
> levelező lista honlap: http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/
> csaladtortenet
> Levlista fórum: http://levlista.theka.hu/csaladtortenet/smfor/
>