[Csaladtortenet 2] fiúsítás

[Rihmer Aurél]

Kedves Kutatótársak!

Vitatkozva az előttem szólókkal, én a felvetett esetet másképp látom. 
Tény, hogy létezik a korona háramlási joga, de ez csak akkor lép érvénybe, ha nincsen 4 ízigleni öröklésre jogosult rokon. De én a fenti esetet másképp látom.

A fiúsításnak két módja volt. Az egyik, amikor az apa kérésére és érdemeiért a lányát a király fiúsítja, azért, hogy az apai birtokok egy egységben öröklődjenek. Tehát az öröklésből kizárják a természetes 4. ízigleni rokonságot. Ehhez királyi oklevél kellett. Ilyen fiúsítás általában akkor történt, ha a nemes lány férje is nemes.
Ha ilyen állna fenn a fenti esetben, akkor annak a Királyi Könyvekben kell, hogy nyoma legyen. Ez a MOL-ban van, és interneten vagy telefonon is lehet információt kérni.

A másik fajta fiúsítás, amikor a feleség nemesi származású, míg a férj nem nemes. Ez az úgynevezett agilis jogállapot. Másképp nőnemes, vagy félnemes. Ez a nemesítési forma -mivel a jogállást a férj jogállása adja-, az Árpád-kor óta érvényes nemesítés. Ez esetben a nem nemes apát és utódait, felesége révén, annak családja nemesíti úgy, hogy a nem nemes apa utódaid befogadják a családba. Lásd, az utódok, nem az apa, hanem az anya családnevét öröklik. Ezt a formulát a Habsburgok sokáig tilalmazták, de végül az 1700-as években hallgatólagosan elismerték. Vármegyéktől függött, hogy az agiliseket nemesnek tekintik e. Tehát volt olyan vármegye, nem adóztak, szolgabírák, sőt alispánok is lehettek, míg máshol nem tekintették őket teljes jogú nemeseknek, tehát például a templomban nem ülhettek a nemesek padjaiban. Viszont, minden esetben megtarthatták az őseik (leányágon örökölt) címerét. A nemesség vizsgálatkor viszont nem számítottak régi nemesnek, tehát az új jogállást az agilis első fiától számították. Az agilis jogálláshoz nem kellett királyi hozzájárulás, de azokat a vármegyékben, a vármegyei iratok között általában bejegyezték, mert ilyen esetben az apa a leánynak járó leánynegyedet nemesi földben adta ki. A nemesi föld tulajdonlását pedig a vármegye mindig vezette. Igen gyakran, utóbb a király az agilis családját királyi úton is megnemesítette, de ez a XIX. században már nem volt szokásban. Ha történt királyi megerősítés, akkor a MOL-ban lehet adat. Néha az agilis fiúsítást a plébániai anyakönyvbe is beírták a házasságból születő gyermekeknél, hogy indokolják, azok miért nem az apa családnevét kapták.

Az általad leírt esetről én arra következtetek, hogy agilis jogállású fiúsítás történhetett.
Az agilis fiúsítás független attól, hogy a családot fenyegeti e kihalás vagy sem, mivel ez a fajta fiúsítás kizárólag az apa akaratából történik.


Üdvözlettel
Rihmer Aurél