[Csaladtortenet 2] hír

[Beus]

Kedves Mindenki!

Egy héttel ezelőtt – július 15-én, hétfőn – késő délután kigyulladt a
lakásom. Nagy valószínűséggel az iratmegsemmisítő gyulladt ki, s az
gyújtotta tovább a benne lévő papírt. Nem volt senki a házban kb. 10 percre
mentem le a kertbe, s mire visszaértem már 1 méteres lánggal égett a szoba.
A dolgozószobám nullára kiégett.  Itt tároltam a családkutatással és a
helytörténeti kutatással kapcsolatos eredeti iratokat is. Itt voltak a cikk
tervezeteim, a kutatáshoz szükséges szakkönyvek, másolatok, DVD-n a
levéltárakban kifotózott dokumentumok. Mindenről 3 példányom volt:
dossziéban, laptopon és külső winchesteren. Minden bent égett.  Elégett
minden irodatechnika.  Kiégett részben a fürdőszoba és a WC, a tetőtérbe
felvezető közlekedő. A többi helységben a falakon, a mennyezeten és a
parkettán vastagon áll a korom. A hőfoktól elpattantak a víz- és
fűtéscsövek, ezért azokban a helyiségekben, ahol a tűz nem okozott kárt a
kifolyó forróvíz igen.  A személyes holmim – fehérneműk pl. -  szintén
elégtek. Ami nem, azok közül is sokat ki kellett dobni, mert nem lehetett
kitisztítani a kormot. A ház lakhatatlan, nincs áram, víz, gáz és ablakok.
A pakolás mellett – mert ki kell ürítenem a házat – a bürokráciával is meg
kell küzdenem. Mindez net, számítógép és telefon nélkül szinte lehetetlen
volt.  Viszont az emberek segítőkészsége határtalan. Alkalmanként jön
valaki, aki megosztja a mobil netjét, kaptam telefont (a SIM-nek nincs
baja, tehát a telefonszámom a régi) és pénzt, meg mindenféle nagyon
szükséges dolgot. Mivel a tűzoltóság még mindig nem adta ki a hatósági
igazolást a tűzről, azért sem a biztosítónál, sem a UPC-nél nem tudok
intézni semmi.  A kárt felmérték, de szükséges az igazolás.

Karácsonyig anyám nappalijában fogok lakni ezért tárgyi dolgokra nincs
szükségem, mert nem tudom elhelyezni.

Szójátékkal élve: ez a tűz vízválasztó volt!  Az emberi kapcsolataim
fontossági sorrendje megváltozott.  Megmagyarázhatatlan – túlvilági? –
„üzenetek” érkeztek. Sértetlenül kerül elő a tűz kellős közepéből az a
pausz papír, amelyre nagyapám felrajzolta a családfát gyerekkoromban, s
amely alapján 1980-ban elindultam a kutatásban.  A szénné égett
fényképkeretekből 3 kép sértetlen: nagyapámé, apámé és keresztapámé.
Sértetlen a Füredi História 1 példánya. Viszont szénné égett minden, ami a
20. századhoz kapcsolódó – még a könyvek is. Megmaradt sértetlenül a
keresztapámtól kapott feszület, dédimamám rózsafüzére és apám első
babacipője 1918-ból. S mindezt a 10 éves Balázs unokám találta meg a kormos
papírok között.

A tüzet követő első napon volt 5 perc, amikor úgy éreztem, hogy 64 évesen
nem lehet nulláról kezdeni az életet.  Most úgy érzem, az egyetlen, ami
mindent felülír: a szeretet, amiből bőven kapok.

Üdv:  Baán Bea