[Csaladtortenet 2] Latin vs magyar

[Szilvágyi Gábor]

Kedves János!

Azt a gyakorlatot követem, hogy a családfába a magyar keresztneveket írom. Sohasem szólították őket Joannesnek, Stephanusnak, valószínűleg még arról sem tudtak, hogy a pap ilyen formában jegyezte be őket az anyakönyvbe. Jánosok és Istvánok voltak egész életükben akkor is, ha latinul jegyezték be őket. A reformkorban kezdett elterjedni a katolikus egyházban is a magyar nyelvű anykönyvezés (a protestáns egyházakban ez sokkal elterjedtebb volt, de a lelkészek nemzetisége is befolyásolta ezt). Az 1848-as szabadságharc eltiprása után a katolikus egyház büntetésből újra bevezette a latin nyelvű anyakönyvezést. Ha a reformkorban született, és Jánosnak anyakönyvezett apának, mondjuk 1852-ben fia született és őt is Jánosnak akarták elnevezni, akkor az anyakönyvbe Joannes lett írva. Ha a kiegyezés után az ifjabb János házasodott, akkor már többnyire nem Joannesként került be a neve a házassági anyakönyvbe.

Hát ezért maradok a szülők által adott és használt forma mellett.

 

Üdv, Gábor

 

 

 

 

Kutatott családok:  

 

Szilvágyi, Székely (tordai, kolozsvári), Szalay (potyondi), Váradi (kolozsvári), Szente, Tanáts, Tompos (zsebeházi), Z(s)itkovszky(i), Sennyey(i), Asbóth, Antal, Horváth, Szilády(Szilágyi), Kováts, Tiborcz, Eöry, Saáry(Sári), Lampért, Fábry(i), Légrády(i), Koronkay, Csóy(i), Saly, Hollósy, Enessey, Chernel, Borza, Hosszútóthy, Alsókáldi Káldy

 

Honlap: http://szilvagyi.atwebpages.com

http://szilvagyi.uw.hu/szilvagyiak.html