[Csaladtortenet 2] Általános kérdés vezetéknevek

[Julia Szent-Gyorgyi]

Kedves Zsuzsanna!
(English translation below, because I know you have an easier time
with that language.)

Magyarországon már az 1400-as években akad példa öröklött családnévre.
Ekkor még nagyrészt nemes, birtokos családokban fordult elő, ahol
főleg a birtok neve vált családnévvé. Az 1500-as években már gyakori
jelenség volt minden társadalmi rendben a családnév, bár volt, ahol
továbbra is a nem-öröklött apanév vagy hasonlóan változó
megkülönböztető név dívott. Ezek a változó nevek az 1600-1700-as évek
századfordulója tájt váltak végképp régimódúvá, és az 1700-as évek
közepén már nagyrészt elvárt dolog volt, hogy az embernek van
családneve, amit a szüleitől örökölt (vagyis törvényes születésnél a
gyermek családneve ugyanaz, mint apjáé).

Monjduk öröklődéstől függetlenül a vezetéknevek változhattak, nem
voltak kőbe vésve, és nem rendelkezett fölöttük senki. Továbbra is,
mint kialakulásuk korában, a közösség állapította meg a
vezetékneveket, mert hát végül is ők használták, nekik volt fontos
tudni, hogy "melyik János". Például ha a helybéli Szekeres család
nagyon népes lett, és ráadásul minden unokatestvért ugyanarról a
nagyapárol neveztek el, akkor előfordult, hogy három hasonló-korú
Szekeres Simon élt a faluban. Ekkor a közösség gyakran másik nevet
adott nekik: amelyiknek a háza a patak mellett volt, az lehetett
Pataki Szekeres Simon, amelyiknek Boros lány volt a felesége, az
lehetett Boros Szekeres Simon, amelyik galambokat tartott, lehetett
Galambos Szekeres Simon. A pap vagy lelkész szokásától (lustaságától)
függően a három Simon leszármazottai tizenegyféleképpen szerepelhettek
az anyakönyvben: két névvel, csak az eredeti Szekeressel, csak a
ragadványnévvel, a ragadványnév rövidítésével, vagy az eredeti név
rövidítésével. Ja, bocsánat, tizennégy vagy több: a két név sorrendje
változhatott.

A családnév változásának másik gyakori oka a házasság előtti (vagy
jóval özvegység utáni) gyerek volt: ha az anya később megházasodott,
vagy az apa kiléte köztudott volt, akkor a közösség jelölhette a
gyereket a férj vagy apa családnevével, de "hivatalosan" (már
amennyire volt ilyen) továbbra is az anya családneve volt a helyes.

A megkülönböztető nevek tipusai, motivációi minden nyelvben hasonló
csoportokba oszthatók, de az nyelvenként-országokként változik, hogy
mikor váltak a személy szerint értendő elnevezések öröklött
családnévvé. Mint fent írtam, magyarul ez az 1500-1600-as évekre
tehető.

A nevek fő csoportjai:

Családi kapcsolatok: apanév (jelölt, például Antalfi, vagy jelöletlen,
például Imre, Barna*), ritkábban anyanév (például Annos).
Helységek. Ezek magyarul majdnem mindig jelölve vannak, az -i/-y
raggal: Ujhelyi, Nyiry.
Foglalkozások, például Szekeres, Boros*, Galambos, Pap.
Tulajdonságok: testi (Nagy, Barna*, Orros), lelki/egyéb (Boros*,
Csintalan), metaforikus utalások (Gilicze).
Társadalmi helyzetre vagy származásra utaló nevek: Nemes, Cseh.

A csillaggal jelölt nevek többféleképpen magyarázhatók; például Barna
lehet apanév (a Barnabas magyarosodott formája), vagy utalhat barna
bőr- vagy hajszínre.

Amint Németh József írta, a családnév csoportosítása csak a
legkézenfekvőbb, "egyeneságú" motiváció. Mint az angol Robin Hood
mesékben a "Little John" (Kicsi János) példája is mutatja, a nevek
lehetnek viccesek, ellentétesek, metaforikusok. A helység lehet
munkahely (Pataki Imre, aki Sárospatakon tanulta mesterségét, de aztán
hazajött), a foglalkozás lehet a munkaadóé (Pap Jancsi, a plébános
mindenese), a származás lehet a szomszédé (Cseh Pista, aki a tót
telepes mellett lakik). Családonként változik, hogy a valamikori ős
miért kapta ezt a nevet, és az persze teljesen a véletlen műve, hogy a
sok lehetséges név közül melyik rögzült és vált öröklötté.

-----

Dear Zsuzsanna!

In Hungary, there are already examples of inherited family names from
the 1400s. At that point they mostly occurred among property-owning
nobility, where most often the name of the property became the family
name. By the 1500s, family names were a common phenomenon in all
social classes, although there were areas where non-inherited
patronymics or other bynames were the norm. These variable names
finally went out of fashion around the turn of the 18th century (circa
1700), and by the mid-1700s it was a largely expected thing that
people had family names that they inherited from their parents (that
is, a legitimately-born child's surname was the same as its father's).

Of course, all inheritance aside, surnames did change: they were not
etched in stone, and nobody regulated them. Just as in the centuries
when the concept first evolved, it was the community that determined
people's surnames; after all, they were the ones who used them,
because they needed to know "which John". For example, if the local
Szekeres ("wagoner") family became especially numerous, and all of the
cousins were named after the same grandfather, then there could be
three similar-aged men named Szekeres Simon. To deal with the
confusion, the community could bestow extra names on the Simons: the
one whose house was next to the creek could be Pataki Szekeres Simon,
the one who married a Boros girl could be Boros Szekeres Simon, the
one with the dove-cote could be Galambos Szekeres Simon. Depending on
the local priest/pastor's habits (or degree of laziness), the
descendants of the three Simons could be written in the registers
eleven different ways: two names, just the original Szekeres, just the
additional name, the additional name abbreviated to an initial, the
original name abbreviated to an initial. Oops, sorry, fourteen or more
ways: the order of the two names could be switched.

Another common cause of changing surnames was a child born before
marriage (or long after widowhood). If the mother later married, or if
the identity of the father was well-known, then the community could
label the child with the husband's or father's family name, but the
"official" name (insofar as there was any such thing) continued to be
the mother's family name.

The types of bynames and their motivations can be similarly
categorized in all languages, but it varies by language/country when
literal bynames became inherited family names. As I wrote above, in
Hungarian this process can be dated to the 1500s and 1600s.

The main groupings of bynames:

Family connections: patronymics (marked, such as Antalfi, or unmarked,
such as Imre, Barna*), more rarely matronymics (such as Annos).
Places. In Hungarian, these are almost always marked with the -i/-y
suffix: Ujhelyi, Nyiry.
Occupations, such as Szekeres, Boros*, Galambos, Pap.
Descriptions: physical (Nagy, Barna*, Orros), mental/other (Boros*,
Csintalan), metaphorical allusions (Gilicze).
Societal groupings, such as class or origin: Nemes, Cseh.

Names marked with an asterisk can be categorized multiple ways; for
example, Barna can be an unmarked patronymic (a Hungarian form of
Barnabas), or it can refer to brown skin or hair.

As Németh József wrote, the main category of a family name is just the
most straightforward of the possible motivations. As Little John from
the Robin Hood stories shows, bynames can be humorous, ironic,
metaphorical. The place can be where a person works (Pataki Imre, who
learned his trade in Sárospatak, but then came home), the occupation
can be the employer's (Pap Jancsi, the parson's man-of-all-work), the
origin can be the neighbor's (Cseh Pista, who lives next door to the
Bohemian settler). It varies from family to family exactly what
prompted the naming of the distant ancestor, and of course it's
totally random which of the family's many possible names became fixed
and inherited.

(Onomastics is my oldest hobby.)

Julia
/\ /\
>*.*<